Kultúra

Kultúráról, kánonról, identitásról

Vidnyánszky Attila: Anatolij Vasziljev fog osztályt indítani a Színház- és Filmművészeti Egyetemen

Nagyon fontos és izgalmas, átfogó, kétnapos konferenciát rendezett a kánon és a kánonváltás elméleti, gyakorlati, politikai és más aspektusairól a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti Tagozata. A komoly esztétikai, politikai, művészeti kérdéseket felvető, kultúrszakmai és tudományos eszmecserén az előadások mellett beszélgetéseket is tartottak – többek között Vidnyánszky Attilával is.

Kultúráról, kánonról, identitásról
A Nemzeti Színház vezérigazgatójával Lukácsy György beszélgetett
Fotó: Magyar Művészeti Akadémia

Kánonváltás – Történt-e változás 1989-et követően a magyar kultúrában, művészetben? címmel tartott kétnapos, rendkívül időszerű és izgalmas vitákat, beszélgetéseket eredményező esztétikai-művészeti, tudományos és szakmai eszmecserét a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Művészetelméleti Tagozata.

A konferencia kiindulópontja a szervezők szándéka szerint az volt, hogy történt-e kánonváltás a ’89-es politikai változást követően a magyar kultúrában, a különböző művészeti ágakban, vagy lényegében a késői Kádár-rendszer értékrendje és az azt biztosító hatalmi-intézményi rendszer öröklődött tovább? Egyáltalán kell-e, indokolt-e új vagy más kánon, van-e empirikus alapja, létrejött-e egy olyan, az uralkodó kánonba nem illeszkedő vagy azon kívül rekesztett művészet, amely új kánon vagy kánonok létrejöttét igényli? Mennyiben eltérően játszódtak le ezek az események a különböző művészeti ágakban?

A tanácskozáson, amelyen előadások és beszélgetések váltogatták egymást, a megszólalók e fenti kérdésekre csak részleges válaszokat adtak, sok esetben újabb problémákra világítottak rá, és éppen ez eredményezte a valódi, izgalmas eszmecserét, az érvek, álláspontok, gondolatok ütköztetését.

Az első nap elméleti szekciójában a kánonelméletről röviden beszélt Kucsera Tamás Gergely, az MMA volt főtitkára, Sturcz János művészettörténész-akadémikus a konferencia céljait foglalta össze részletesebben. Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója, a Kommentár főszerkesztője pedig a kulturális szuverenitás fogalmát járta körül.

Falusi Márton költő-irodalomtörténész, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének főmunkatársa, a Magyar Művészet főszerkesztője az Irodalmi intézményesség a XXI. században című előadásában a kánon irodalmi és irodalmon túli oldalát vizsgálta. Úgy fogalmazott: a kulturális kánon „valamely közösség identitáskészlete, értékes valóságainak foglalata, a történelméről szóló elbeszélések és értelmezések összessége”, amely szakadatlanul formálódik. Ebből következik aztán a kulturális identitás, amelynek középpontjában (a közhiedelem szerint) hazánkban az irodalom áll – vagy legalábbis hosszú ideig állt –, amely számos politikai és kulturális érték, tényező olvasztótégelye.

„Talán e hagyományból fakad, hogy a nyilvánosság szereplői napjainkban is gyakorta határozzák meg pozíciójukat irodalmi alkotók és művek révén” – emelte ki Falusi. Viszont – folytatta elemzését – utóbbiakat ma már nem szokás minőségük alapján osztályozni: címkézésük fogyasztás, azaz népszerűség szerint vagy politikailag, azaz kultúrharcosan történik. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, a kánonnak ezt a két oldalát, a politikait és az esztétikait nem lehet különválasztani. Még azt is hozzátette: az általa ízléspluralizmusnak nevezett jelenség okán hamis vagy csonka kánonok kialakulása figyelhető meg, és kérdés például, hogy van-e még értelme a népi vagy urbánus kategóriáknak.

„Adósak vagyunk azzal, hogy a kulturális identitást a 21. századi kihívásoknak megfelelően körvonalazzuk” – hívta fel a figyelmet Falusi, az önmenedzselést és a folyóiratokat is kritizáló gondolatmenete végén. Konklúzióként úgy fogalmazott, „emberi lényegünket, méltóságunkat Európában csakis a nemzeti kultúra őrizheti meg, és azt az államon kívül más együttélési forma nem fogja fenntartani. Ezért a szakmának és a politikának közösen kell fáradoznia azon, hogy a pluralizmust és a minőségelvet összeegyeztető intézmények új erőre kapjanak. Mert enélkül csupán hamis vagy csonka kánonok fogják kijelölni helyünket a világban” – hangsúlyozta.

Az első nap programjának végén Lukácsy György Vidnyánszky Attilával, a Nemzeti Színház vezérigazgatójával beszélgetett. Vidnyánszky beszélt a teátrum előző vezetésétől eltérő műsorpolitikájáról, arról, hogy „kinyitották” a Nemzetit: befogadószínházként segítik a vidéki, határon túli, nemzetiségi, illetve az amatőr társulatokat. Fontos kezdeményezésként mesélt a Lázár Ervin és a Déryné Programban való részvételükről – amelynek mélyen az a gondolat áll, hogy a Nemzeti az egész nemzet színháza. Vidnyánszky szerint erre azért is van szükség, ugyanis bár lakosságarányosan csak Izlandon és Észtországban vásárolnak több színházjegyet, ez a nézőközönség a népesség alig húsz százalékát teszi ki.

A rendező azt is megjegyezte, hazánkban vidéken jobb a helyzet, mint a fővárosban. „Ez ellen tenni kell valamit, ez szülte a sok programot, próbálkozást, az ingyenes előadásokat. Nem számít, ha vattázással vádolnak, amikor gyerekekről, hátrányos helyzetűekről, egészségügyi dolgozókról vagy határontúliakról van szó. Ők ilyenkor életre szóló élményben részesülnek, jelezzük számukra, hogy együvé tartozunk. Úgy gondolom, helyes úton járunk” – hangsúlyozta.

Beszélgetőpartnere kérdésére Vidnyánszky Attila a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SzFE) első szemeszterét is összegezte, elmondta, hogy bármennyire is ellenszélben dolgoztak, és bojkottálták a felvételiket, megteltek az osztályok, és el tudtak kezdeni építkezni. Azt is elmesélte, hogy az elmúlt hetekben Szentpétervárott a híres Alekszandrinszkij színházban rendezett, ahová elvitte magával négy rendezőhallgatóját, akik ezáltal olyan lehetőséget kaptak, amilyenre rég nem volt példa.

„Megpróbáljuk egyetemmé formálni az intézményt” – fogalmazott, hozzátéve, hogy az archívumok rendbeszedése, az osztályok, kulisszák, stúdiók fejlesztése mellett igyekeznek nemzetköziesíteni is a képzést. „A legnagyobb kortárs rendezők egyike, Anatolij Vasziljev is osztályt fog indítani a Színművészetin” – jelentette be.

A konferencia második napján is számos érdekfeszítő vitára és előadásra került sor, mások mellett Horkay Hörcher Ferenc filozófus-esztéta, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Politika- és Államelmé­leti Kutatóintézet kutatóprofesszora, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Filozófiai Intézet tudományos tanácsadója Sir Roger Scruton műveinek tükrében a posztmodern gondolkodás kritikájáról beszélt. Az élőben online is követhető eszmecsere programjai visszanézhetők az MMA weboldalán.

Kapcsolódó írásaink