Kultúra

Lefolyás nélküli tavak

Sajgó Szabolcs meztelen Isten című verseskötetén átsugárzik a feltámadásba vetett hit, a remény fénye

Vasárnap megkezdődött az advent, a várakozás időszaka. Ilyenkor, azon túl, hogy a boltok nyüzsgésében, a vásárok forgatagában, az elcsépelt karácsonyi slágerek hangzavarában buzgón készülünk az ünnepre, nem árt néha kicsit elcsöndesedni. Számot vetni az évvel, összegezni, jövőt tervezni – kicsit befelé figyelni. Lélekben is készülni, belemerülni az ünnep misztériumába.

Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes, a Párbeszéd Háza igazgatójának hetven verset tartalmazó vékonyka, ám annál tömörebb kötete ebben segít minket. A Kortárs Kiadó sorozatában megjelent, Kákonyi Júlia iparművész által illusztrált, „meztelen Isten” című könyv a hetvenéves szerző (az egybeesés nem véletlen) elmúlt kilenc évben született költeményeinek válogatása. Sajgó verseit nemcsak hívőként érdemes olvasni – a jezsuita szerzetes a kortárs vallásos költészet kiemelkedő szerzője. Sík Sándor-i hagyományokat folytat, Pilinszkyre emlékeztető, mély, többrétegű versei nemcsak szépirodalmi élményt nyújtanak, elmélkedésnek sem utolsók. Hol egzisztencialista, hol misztikus.

Struktúrájukat tekintve pontok, vesszők, írásjelek nélkül, hosszabban-rövidebben tört, tagolt sorokkal osztja meg velünk legbensőbb gondolatait, hitét, valamint félelmeit. Meglepően erős képeket használ, a legtöbbször alig pár szóban elmondva a legnagyobb titkokat.

Sajgó Szabolcs versei az élet és a hit legnagyobb kérdéseiről, bűnről, irgalomról, bűnbánatról szólnak – de leginkább a szeretetről. A megváltásról, az isteni gondviselésről, arról, hogy „idehallik / ahogy a Teremtő / szüntelen neszez” – írja a Neszezés című költeményben. Noha szembetalálkozunk jó pár komorabb tónusú, fájdalmas verssel is, az egész köteten átsugárzik a feltámadásba vetett hit, a remény fénye. Engedjük, hogy közelebb vigyen minket Istenhez!

meztelen Isten

Kapcsolódó írásaink