Kultúra
Képeskönyv kastélyból Oltszemen
A Mikó grófok családi rezidenciájában ugyanúgy fogyatékos gyermekek otthonát és iskoláját alakították ki, ahogy a marosvécsi Kemény-kúriában
Oltszemen a Mikó grófoknak a 18. századtól állt már udvarháza, amelynek alapjába belefoglaltattak a Dácia provinciát bíró római légiók castrumának alapjai is. Aztán a Mikók egyszer csak kinőtték ezt az udvarházat, és (VI.) Mikó Miklós gróf 1827-ben hozzáfogott a kastély építéséhez. Úgy tartja a hagyomány, hogy Napóleon és a mostani francia elnökök székhelye, a párizsi Élysée-palota volt a minta, amelynek a főbejárattól balra és jobbra is öt nagy ablaka van a homlokzaton.
Épp mint az oltszemi kastélynál, csak hát Mikó Miklósnak azért már nem futotta emeletre, illetve a manzárdtető sem rejtett lakóhelyiségeket. Csak padlás volt, amit akár még terménytárolásra is használhattak, mivel az Olt fölé magasodó uradalmi kastély gazdasági épületekkel is kiegészült. Kocsiszínek, istállók, cselédszállások rajzoltak később egy nagy négyszöget a jelenleg gesztenyefás kastélyudvar köré.
Jórészt ezekben rendezték be aztán 1973-tól a fogyatékos gyerekek otthonát és iskoláját. A nem is oly távoli Zabolán a Mikesek parádés hajléka ugyanígy járt, de tudjuk azt is, hogy hasonló funkciót kapott a marosvécsi Kemény-kastély is. Jó, hogy a Mikesek így előkerültek, mert Mikó Miklós halála után Eszter lányának kezével együtt az oltszemi kastély is a Mikeseké lett. De még előbb, Miklós gróf idejében elvégezte valaki azt a nagy munkát, ami még így, leromlott állapotában is döbbenetes és szemet gyönyörködtető.
Az oltszemi kastély belseje ugyanis „tetőtől talpig” ki van festve – és jórészt meg is maradtak a képek, mert a festő tartós olajfestéket használt az 1830-as években. A mester egyesek szerint a marosvásárhelyi Bodor Péter, a híres ezermester és pénzhamisító lehetett. Bodor uram a helyi református kollégium után állítólag még a bécsi műszaki egyetemet is megjárta, majd épp a napóleoni háborúk idején mesterlegényként európai vándorúton volt. A francia császár végső bukása után, 1815-ben tért vissza Erdélybe, ahol dolgozott a Bethlen és a Jósika családoknak, de mint pénzhamisítót 1819-ben halálra ítélték. A hóhér kötelét valahogy elkerülte, talán éppen az 1818-ban teljesen fából, vasszögek nélkül épített és 1900-ig álló, marosvásárhelyi hídja miatt kapott kegyelmet, vagy a zenélő kút okán, amelynek mását 1935–36-ban építették fel a Margitszigeten.
Ha az 1849-ben, gyutacsgyártási kísérletek közben felrobbant Bodor uram dolgozott Oltszemen, akkor minden bizonnyal a négyzethálós, vagy a vetítéses technikát használta. A vagy 40 önálló képből már harmincat beazonosítottak a szakemberek, mint egy-egy a 19. század elején készült, sokszorosított metszetet. (Amit aztán vagy a falra vetített és átrajzolt a festő, vagy a falat és a rajzot négyzethálóval látta el, és így a megfelelő kockát a megfelelő kockába másolva, áttette a falra a képet.) A mintegy negyven önálló képből már harmincat beazonosítottak a szakemberek.
A négy, dór végződésű tölgyfaoszlop mögötti főbejárat után egyből a hatalmas kandallóval ellátott nagyterembe jutunk, ahol a társasági élet jeles eseményei vannak megörökítve. Jobbra a férfiszárnyba érünk, ahol a festmények legnagyobb részt a napóleoni háborúk csatáit, városok ostromát ábrázolják, ami nem véletlen, hiszen tudjuk, hogy Miklós gróf 1809-ben az első székely huszárezred kapitányaként maga is megfordult az akkori csatatereken, később pedig a győztesekkel talán még Párizsig is eljutott.
Ha pedig mégsem, akkor is sokat utazott a béke éveiben: járt Bécsben, Hágában és Münchenben is. A nagyteremtől balra a női lakrészek következnek. Itt egy európai utazás képei sorakoznak, közöttük biztosan ott van a régi München főtere, és az egyik talán éppen a Vezúv 1822-es kitörését ábrázolja. A kastély külön ékessége a női szárnyból kihasított vadászszoba és annak teljesen épen maradt, gazdagon faragott sötét faburkolata.
Az utóbbi években csak ezt a részt használták, itt volt az intézményben oktatók tanári szobája. A tanintézmény felszámolása ott jártunkkor is zajlott. A épület 2014 óta a helyi és a Kovászna Megyei Önkormányzat tulajdonában van, és a freskókkal együtt fel fogják újítani. A történethez az is hozzá tartozik, hogy az Olt partjára máig álló úszómedencét építtető Mikes grófok 1931-ben a gazdag brassói kereskedőnek, Emil Schmutzlernek adták el a birtokot, aki vadászkastélyként használta, és lovakat tenyésztett itt. Lehet, valami hasonló profilja lesz most is a restaurált épületegyüttesnek, mert Oltszemen korábban már kiépítettek egy nemzetközileg ismert fogathajtó pályát, és valahol csak el kell majd helyezni a rangos versenyek idejére a vendégeket.
