Kultúra

Közös otthon a nyelvben és a művészetben

Konferenciát rendezett az MMA a határon túli művészetről – Janovics Jenő, az egykori kolozsvári direktor teljes vagyonát feláldozta a magyar színjátszásért

„Mind magyarok vagyunk!” – Egység a sokféleségben címmel konferenciasorozat indult a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Művészetelméleti Tagozatának szervezésében, amelynek célja, hogy rendszeres fórumot biztosítson a határon túli magyar művészeti értékek, kezdeményezések bemutatásának. Az első egész napos eszmecserét kedden tartották a Pesti Vigadóban.

Közös otthon  a nyelvben és a művészetben
A nemzet az irodalom lelke – idézte Mészöly Miklós gondolatát előadásában Gróh Gáspár
Fotó: MH/Török Péter

Tamási Árontól kölcsönözte a címét a MMA Művészetelméleti Tagozata által kedden rendezett tudományos konferencia, amelynek témája korunk határon túli művészetelmélete, zenéje, építészete, irodalma, fotográfia- és majolikatörténete és például a néptáncmozgalom mint a nemzeti identitást erősítő hagyományőrzés. Az eszmecsere-sorozat nyitóeseményén a Pesti Vigadóban erdélyi, felvidéki és délvidéki előadók is részt vettek, az egész napos programot Subedi Anna minikoncertje és Zágoni Bálint Janovics Jenő, a magyar Pathé című filmje egészítette ki.

A konferencia levezető elnöke, Solymosi-Tari Emőke zenetörténész, az MMA Művészetelméleti tagozatának vezetője köszöntőbeszédében hangsúlyozta, a művészet nagyban hozzájárul a nemzeti egység megteremtéséhez, éppen ezért a jövőben rendszeresen fórumot kívánnak biztosítani azoknak, akik kutatják a különféle művészi, alkotói életműveket, a művészeti ágak történetét, illetve őrzik, rendszerezik közös értékeinket.

Gróh Gáspár József Attila-díjas irodalomtörténész Látványosan láthatatlan határátlépés címmel Mészöly Miklós Az atléta halála és a Pontos történetek útközben, illetve a Volt egyszer egy Közép-Európa és Az én Pannóniám című művei kapcsán arról beszélt, mit jelentett Mészöly számára magyarnak lenni. Mint mondta, ez a téma sajátos okokból háttérbe került az elmúlt évtizedekben. Mészöly szellemi Közép-Európában gondolkodott, és nem hitt abban sem, hogy az országhatár elválaszthatja egymástól a magyarokat. „A nyelv az én igazi otthonom és hazám” – így fogalmazta meg hitvallását.
A nemzet és az irodalom viszonya kapcsán Gróh előbb a másik szekszárdira, Babitsra hivatkozott, aki szerint „az irodalom a nemzet lelke”, míg Mészöly évtizedekkel később úgy látta, „a nemzet az irodalom lelke”.

Cseke Péter irodalomtörténész, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Kommunikáció- és Médiatudományi Intézetének igazgatója Jancsó Béla összművészeti értékszemlélete (1920–1935) címmel tartott előadásában, amelyet videón tekinthettünk meg, a Kolozsváron élt, a kor híres íróival, költőivel jó kapcsolatokat ápoló orvos-művészetkritikust idézte: „Nem utánozza a művészet sem az életet, sem a természetet. Lelkét látja bele a dolgokba, s amikor a valóság kényszerűségével hiteti el a valóságnál nagyobb valóságot, a képzelet karjával azt fogja ki a nyüzsgésből, ami a mának álom, feledtető illúzió, a holnapnak hit s erő.”

Csíky Boldizsár Marosvásárhelyen élő és alkotó zeneszerző. A bartóki vonalat folytatva a népzene és a szeriális zene ihletettségében szerzi nagyzenekari és kórusműveit, mely utóbbiak szövege hol egy népdal, hol valamely magyar költő verse. Németh István Csaba zenetörténész A legutóbb születettek kategóriája: Csíky Boldizsár új művei című előadásában a komponista egyedi hangzású műveiből ízelítőt is mutatott.

Mandics György József Attila-díjas költő-író, az MMA köztestületi tagja Művészek a peremen elnevezésű prezentációjában Gazdáné Olosz Ella textilművész és Jecza Péter szobrász művészi portréját rajzolta meg, kivetítőn bemutatva legjelentősebb, az elnyomást is leképező alkotásaikat, kiemelve, hogy a két alkotó a legnehezebb időkben sem szolgálta ki a diktatúrát.

Balog László, a Sapientia Egyetem könyvtárigazgató-történésze Bevezetés a székelyföldi fotográfia történetébe címmel arról beszélt, hogy a Bethlen-grófok révén jelent meg Erdélyben, Kolozsváron először a fotográfia. Nyomukban számos jómódú nemes passziója lett.

Mint kiderült, vándorfotográfusok is járták Erdélyt, Magyarországról, Németországból mentek kelet felé, a nagy erdélyi városok után eljutottak Bukarestbe és még azon túlra is, de sokan közülük visszatértek a székelyekhez. Balog László azt is megjegyezte, a régi romániai fotográfiáról jelenleg a kereskedők tudnak a legtöbbet, akik felvásárolják a régi képeket. Hozzátette: rengeteg fotó megy tönkre szakszerűtlen tárolás, nemtörődömség miatt.

De Balog bemutatott két, több generációt kiszolgált napfényműtermet: a Bogdánokét és a Kovátsokét, amelyek ma is berendezve állnak Csíkszeredában, sőt utóbbiban fotózkodni is lehet. Azt is elmondta, az utóbbi időben számos erdélyi kutató foglalkozik fotótörténettel.

Ninkov Kovacsev Olga művészettörténész Szabadka, a szecesszió városa és Hódmezővásárhely, a majolika városa kapcsolatáról beszélt, prezentációjában a leggyönyörűbb szabadkai épületrészleteket láthattuk, illetve a vásárhelyi majolikatelep legértékesebb festőművészek, szobrászok által készített darabjait, végül pedig a kishegyesi Nemes Fekete Edit megrázó háborús alkotását, a Menekülőket. Krcho János kassai építész, az MMA rendes tagja, neves felvidéki kortárs építészeket mutatott be előadásában, köztük két Makovecz-tanítványt: Istenes Józsefet és Pásztor Pétert.

Nagy Myrtil, a somorjai művelődési ház igazgatója azokról az évekről mesélt, amikor a második világháború után eszmélni kezdtek a felvidéki magyarok, és a Csemadok ösztönzésére elkezdődött a néptáncmozgalom, amellyel a fiatalok és a gyerekek számára is utat tudtak mutatni a magyar identitás megőrzéséhez.

A konferenciák világában kissé szokatlan, de annál élvezetesebb élményt nyújtva Subedi Anna, a Cadenza Nemzetközi Énekverseny idei győztese Dohnányi-, Bartók- és Ligeti-dalokat énekelt, zongorán Kéry Tamás kísérte őt.

Zágoni Bálint rendező-filmtörténész, a Filmtett Egyesület igazgatója A kolozsvári filmgyártás kezdetei címmel tartotta a konferenciát lezáró előadását, amellyel Janovics Jenő, a magyar Pathé című dokumentumfilmjét vezette be. Mint ismert Janovics vezetése idején épült meg a Kolozsvári Nemzeti Színház új épülete a Hunyadi téren Fellner és Helmer tervei alapján, és ő építtette át a sétatéri nyári színkör deszkaépületét kőszínházzá. Mindemellett a magyar filmgyártás úttörője is volt, 1907-ben már utcai forgatásokat végzett, és 1912-ben megalapította a Corvin filmvállalatot, amely a rákövetkező évben a francia Pathé céggel koprodukcióban készítette el a Sárga csikó című filmet.

Zágoni dokumentumfilmjében Blaha Lujzát és Jászai Marit is láthatjuk archív felvételeken, Janovics ugyanis Kolozsvárra csalta a dívákat, hogy álljanak a filmstúdió kamerája elé. A direktor meggazdagodott ugyan a filmkészítésből, de amikor a románok ellehetetlenítették a magyar színjátszást, a teljes vagyonát feláldozta a magyar színházért. Mint elhangzott, az előadások anyaga könyv formájában is napvilágot lát majd.

Kapcsolódó írásaink