Rendkívüli jelentőség

–  Számos fontos kitüntetés birtokosa már. Mit jelent pályafutása szempontjából a nemzet művészének lenni?
–  Mivel ez az elismerés a kezdetek óta kihalásos alapon működik, különösen megtisztelő a bizottság részéről, hogy engem választottak – miután sajnos elvesztettük Törőcsik Marit, gyakorlatilag az ő díját, „helyét" kaptam meg. Ez rendkívüli jelentőségű.

–  Milyen érzés volt ismét újra színpadon állni a színházak hosszú, kényszerű szünetét követően?
–  A színész olyan, hogy ha sokáig nem gyakorol, akkor az a fajta készség, hogy önmaga tudjon lenni a közönség előtt, csorbulni kezd. Megkopik az a készség is, hogy a színpadon súgó után sajátítsuk el a szöveget, ne csak úgy, hogy tanulunk. Ezek mind-mind csorbulnak. Akkor is, amikor a színész úgy dönt, hogy elkezd rendezni – erről bebizonyosodott, hogy nem szabad. Ha valaki színész, lehet egyszer-egyszer rendezni, de csak azzal foglalkozni nem ajánlatos, mert akkor elveszti a készségét a színészet felé.

–  Amikor nem Balut vagy a képzelt beteget játssza, vagy a Nemzet Művésze díjat veszi át, forgat...
–  Egyszerre két filmet is. Szikora János Hadik, a leghuszárabb huszár című alkotásában Thun mester vagyok, illetve Vitézy László készülő filmjében is játszom, ami megemlékezés lesz egy ötvenhatos futballistáról.