Akik lerombolták, újjá is építették

A hajdanán királyi vadászkastélynak épült, 1945-ben a németek által végsőkig tartott Végles várát teljesen helyreállították, pontosabban luxusszállodává építették át az élelmes orosz befektetők. Ahol hajdan Zsigmond királyunk vadászgatott, oda most nagy autókkal érkeznek tehetős emberek, hogy tele hassal és mindenféle más élményekkel távozzanak.

Valójában tehát nem sokban változott Végles szerepe, hiszen már eredetileg is kikapcsolódásra épült a Szalatnya patak fölé háromszázötven méterre magasodó sziklára, amelyet mély árokkal választottak le a mellette lévő magasabb hegyről, így az ostromágyúk elterjedésével sebezhetővé vált. Terveit még a puskapor kora előtt az a János mester rajzolta meg, aki Diósgyőrben is építkezett Nagy Lajos királyunknak.

Lajos király pedig Véglest is nagy előszeretettel látogatta, igaz, erre már csak tizenkét esztendeje maradt a két korona terhét is hordó uralkodónak. Aki talán Lengyelföldre tartva is megpihent itt, és idejéből még egy rövidke vadászatra is futotta. A lovagkirály halála után Zsigmond, az utód is nagy becsben tartotta, sűrűn látogatta a vadászkastélyt, ezt onnan tudjuk, hogy számos oklevelet keltezett innen. És valószínűleg nem kormányzati munkát végezni érkezett a kastélyba az életvidám, a gyengébbik nemet igen csak kedvelő király majd császár, hanem vadászni, kikapcsolódni jött, ami a sok intrika, összeesküvés és hadjárat után rá is fért.

Az ilyen kellemetes dolgokra aztán egyre kevesebb ideje jutott, hiszen 1411-től a cseh, majd 1419-től a német királyi korona terhét is viselnie kellett. Talán ezért is 1424-től már királynéi birtoknak számít Végles, Zsigmond második felesége, Cillei Borbála kapja meg a felvidéki bányavárosokkal együtt. Az 1382-es születésű Borbála tizenkét évesen lett Zsigmond felesége, 1419-ben hűtlenséggel megvádolva Nagyváradra száműzetett az udvarból, de még azon évben vissza is fogadta Zsigmond, aki haláláig, 1437-ig együtt is maradt vele. Tette ezt azért is, mert apósa, Cillei Hermann horvát–szlavón bán egyben legfőbb támasza és tanácsadója is volt hosszú ideig.

Aztán Borbála egy csehországi kastélyba vonult vissza, Végles pedig jogállását tekintve királynéi vár maradt 1546-ig. Miközben azért Jan Giskra zord huszitái, pontosabban két alvezére, Jodok és Henning is élt vígan benne egészen addig, amíg Mátyás seregei 1464-ben el nem kergették őkelméket innen. És mondanunk sem kell, hogy természetesen Mátyás is megkedvelte a helyet, jött is a Beatrix tulajdonolta várba vadászni, amikor csak tudott. Végles utolsó királynéja II. Lajos fiatal és tehetséges felsége, Habsburg Mária volt, aki 1526-ban, Mohácsnál megözvegyülvén végül is testvérének, Ferdinándnak adta át a várat.

Amit aztán sebtében meg is erősítettek a közeledő török miatt, de Mohamed követőitől néhány rablóportyát kellett csak átvészelnie. Majd 1558-tól tíz esztendeig az egri hős, Dobó István tulajdonolta, aztán Bocskai, majd Thököly két ízben is megvette, de Rákóczi vidám, tárogatós kurucai is ültek benne egy keveset. A Bécshez hű Eszterházyak vásárlás útján lettek tartósan a tulajdonosai 1690-től, ők megint csak a kényelmi funkciókat, a pompát helyezték előtérbe.

Tőlük az 1867 után Párizsból hazatérő Nemeskéri Kiss Miklós (1820–1902) honvéd ezredes vette meg jó pénzért Véglest. Nemeskéri a szabadságharc kilenc csatájában vitézkedett, a budai Vár parancsnoka is volt annak visszafoglalása után. Majd Kossuth megbízásából fegyverekért Angliába indult, és így csak „in effigie”, tehát távollétében lett felakasztva.

Nemeskéri, aki ifjan kisegítette Itáliában az éppen pénzszűkében lévő későbbi III. Napóleont, nagyon jól nősült Párizsban, a császártól pedig a kölcsönökért cserébe grófi címet és Becsületrendet kapott. A kiegyezés után felesége pénzén megvette Véglest is, ahol fafeldolgozót, sajtgyárat (itt készült először roquefort Magyarországon) és a hegy alatt fakadó Vera-forrásra palackozót építtetett.

Aztán fia vitte tovább a boltot, de végül Véglest eladta Habsburg Frigyes főhercegnek. Tőle államosították a csehszlovákok, aztán 1945 tavaszán a visszavonuló, vagy ahogy akkor mondták: az ellenségtől rugalmasan elszakadó németek védekeztek vadul benne. Az oroszok pedig, ahogyan az régen is szokásban volt, felvonultatták alá a tüzérséget. Porig égett Végles, és romos maradt egészen 2009-ig. Ekkor orosz befektetők és az unió pénzeiből, műemlékesek felügyelete mellett teljesen újjáépült. Grand Viglas lett a neve, hotelként négy csillagot kapott a besoroláskor, öt esztendővel ezelőtt ötvenezer forintba került egy éjszaka benne.