Kultúra
Átfogó magyar filmtörténeti lexikont adott ki az MMA
A filmes lexikon felépítése az irodalmiét követi – s alapvetően ez határozza meg a vállalkozás sajátosságait. Mindenekelőtt műközpontú áttekintésről van szó, továbbá az egyes alkotások bemutatásuk időrendjében követik egymást - olvasható az MMA lapunkhoz eljuttatott közleményében.
A filmes kötet szerkesztői mindezt azzal egészítették ki, hogy a mozikban forgalmazott valamennyi filmtípusra kiterjesztették a válogatást, az egész estés játékfilmek mellett a dokumentum-, rövid-, kísérleti, ismeretterjesztő és animációs filmekre is. Ez a szerkesztési elv újfajta metszetét nyújtja a magyar film történetének.
A lexikonok általában alkotóközpontúak, a különféle filmkalauzok pedig egy-egy filmtípusra (legtöbbször a játékfilmekére) korlátozzák figyelmüket. A kézikönyv végén található név- és címmutató természetesen ezt a hagyományosabb olvasási módot is lehetővé teszi, de a folyamatos (bele)olvasással a magyar film történetének egyfajta „szinoptikus” íve rajzolódik ki az olvasó előtt, ahogy egymás mellé kerülnek az egyazon évben készült különféle típusú és műfajú filmek.
A filmtörténet mozgásának, irányainak átláthatósága érdekében nem csupán esztétikai szempontból értékes művek kerültek be a lexikonba, de néhol a korukat jól reprezentáló, ámde kevéssé színvonalasak is.
Egy lexikon összeállítása a kánonalkotás nyomasztó felelősségét rakja a szerkesztők vállára: mi kerüljön be, mi maradjon ki, hiszen az 516 szócikk nem fedi le a teljes magyar filmtörténetet (csak egész estés játékfilmből készült a kezdetektől napjainkig nagyságrendileg 1500, amiből 314 került feldolgozásra). Nem valamiféle új kánon felállítása volt tehát a cél, sokkal inkább a legújabb kutatások fényében a korábbi finomítása. Mindennek legfontosabb eleme az egész estés játékfilmek mellé a többi filmtípus egyenrangú beemelése: valamennyi műről hasonló terjedelmű és szerkezetű szócikk szól.
A szócikkek száma viszont követi a különféle filmtípusok reprezentativitását: a 314 egész estés játékfilm mellett 75 dokumentum‑, 28 rövid-, 25 kísérleti, 10 ismeretterjesztő és 64 animációs filmről olvashatunk a kötetben.
A filmtörténeti kánon finomítása elsősorban az egész estés játékfilmeket érinti. A jelentőségükhöz mérten hangsúlyosabb szerepűek a magyar filmtörténetírásban korábban kisebb figyelemhez jutó, sőt gyakran mellőzött populáris filmek. Mindebből következően nagyobb súllyal van jelen az elsősorban szórakoztató filmeket gyártó korai hangosfilmkorszak: 54 szócikk ennek az időszaknak a filmjeiről szól. A némafilmkorszak termésének 90 százaléka elveszett, de így is 33 alkotás kaphatott helyet a könyvben e ritkaságok közül (e szócikkek zöme szerzőjének, Pápai Zsolt szerkesztőtársunknak köszönhetően). Több tétel a munka során került elő, s vált a Nemzeti Filmintézet – Filmarchívuma segítségével elérhetővé a szerzők számára. E filmek nagyobbik hányadáról elsőként itt olvasható elemző leírás.
A kézikönyv címét követő évszám így is magyarázatra szorul, hiszen az első magyar gyártású, bemutatásra szánt film, Zsitkovszky Béla A táncz című munkája, mint köztudomású, 1901. április 30-án került a nézők elé. Csakhogy ez a film is elveszett, így szócikk sem készülhetett róla. Ismeretes viszont két felvétel, amelyeket a Lumière testvérek megbízásából forgattak Budapesten, s 1896. május 10-én levetítették őket a Royal Szálló kávézójában. Ezek tehát az első, Magyarországon készült és megmaradt mozgóképek, így a kötet joggal indulhat bemutatásukkal. Ezután viszont hosszabb kihagyás következik, hiszen csak 1912-ből maradt fenn teljes terjedelmében magyar film, de a következőkben már szinte minden évhez kapcsolódhatnak szócikkek, egyre nagyobb számban és változatosabb filmtípusokkal. Munkát igyekeztek naprakésszé formálni, így egy 2021-es bemutatóról szóló szócikk zárja a kötetet.
Az egyes szócikkek felépítésekor a szerzők hasonló elvet követtek: a filmtörténeti kontextus és az életmű rövid bemutatását az adott mű témájának leírása, ezt a legfontosabb műfaji és stiláris elemek vizsgálata követi, majd egy értelmezési javaslat fejezi be a gondolatmenetet, a szócikk végén pedig a legfontosabb szakirodalmak találhatók (amennyiben a filmről rendelkezésre állnak ilyenek).
Az internetes közlésben különösen hasznos kereszthivatkozásokat (a más címszóra történő utalásokat) a nyomtatot változat is követi (→), a címszót a törzsszövegben tilde (~) helyettesíti. A szócikkek tudományos igényességgel, de olvasmányos formában íródtak.
Ezzel is minél szélesebb olvasóközönség számára válik hozzáférhetővé a munka, hiszen a cél nem volt más, mint a hatalmas, sokszínű és izgalmas magyar filmkincs népszerűsítése, a magyar filmkultúra iránti figyelem fenntartása – vagy akár felkeltése.
A kötetet Gelencsér Gábor, Murai András, Pápai Zsolt, Varga Zoltán szerkesztette.
