„A Galériát nem lehet bezárni”

– Mennyire érezte meg a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria a járvány hatását?

– A hasonló múzeumi intézményekben, amelyek a járvány előtt a nemzetközi kulturális turizmus neves célpontjai voltak, egész Európában drasztikus volt a látogatószám-csökkenés – amikor egyáltalán nyitva lehettek, hiszen voltak teljes lezárással járó időszakok is. De nemcsak a turisták, hanem fontos hazai látogatói rétegek is elmaradtak: normális esetben például évi ötven-hatvanezer múzeumpedagógiai foglalkozáson részt vevő gyerek és fiatal jön el hozzánk a múzeumba, de a pandémiás időszakban megszűntek ezek a csoportos látogatások, és – az oltások előtti időszakban – drasztikusan csökkent az idősebb látogatók létszáma is.

Szerencsére az átoltottság magas hazai arányának köszönhetően az elmaradó itthoni látogatóink lassan kezdenek visszatérni. Általánosan elmondható, hogy az elmúlt másfél évben sok kiállítást is töröltek világszerte. Hála istennek, nálunk nem volt szükség végleges törlésre, csak halasztásra: a tavalyra tervezett preraffaelita tárlatot és A fáraó sírjának felfedezése című kiállítást is sikerült idén megnyitni. A zárvatartási időszakban az online térbe költözött a múzeum. Virtuális kiállításokat, múzeumpedagógiai tartalmakat, tárlatvezetéséket kínáltunk, jelentős érdeklődést elérve. Mégis azt mondom, ha az online elérhetőség ki tudná váltani a tényleges múzeumlátogatást, a múzeumok valós tereinek már nem lennének látogatói.

– És amennyiben tovább fejlődik az online tartalom?

– Az eredeti művekkel való találkozás csak a múzeumban képzelhető el, ezért meggyőződésem, hogy az online megtekintés sosem tudja majd egyenértékűen helyettesíteni a személyes látogatás élményét.

– Milyen időszaki kiállításokkal csábítják vissza a látogatókat a közeljövőben?

– Felelősen állíthatom, hogy a Szépművészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria történetének valaha volt legerősebb időszaka kezdődött el most: világszinten is egyedülálló kiállítássorozatot valósítunk meg az elkövetkező egy évben. A Várban már látható Gerhard Richternek, a világ legelismertebb élő festőjének átfogó kiállítása, míg a Szépművészeti Múzeum most nyílt egyiptomi kiállításáról Patrizia Piacentini, a Milánói Egyetem Egyiptológiai Tanszékének vezetője, aki a 2017-es eredeti milánói és a mostani budapesti tárlatnak is kurátora volt, azt mondta, hogy a budapesti újragondolt kiállítás sokkal jobb lett, mint az ezt megelőző milánói bemutató, igazából a mi kiállításunk valósította meg azt, amit a témában húsz éve megálmodott.

Nem egészen egy hónap múlva ismét nyílik egy nagykiállítás a Szépművészetiben: a Cézanne-tól Malevicsig című tárlatunk. Biztosan sokan emlékeznek még a tíz évvel ezelőtti, Cézanne és a múlt című kiállításunkra, amely Cézanne gyökereit kereste a régi mesterekben – addig ilyen típusú kiállítás nemigen volt sehol a világon. A mostani tárlat pedig azt vizsgálja, hogy a 20. századi művészeknek milyen kapcsolódási pontjai voltak a francia mester életművéhez. Geskó Judit kurátor asszony, aki tizenöt éve a Van Gogh-kiállításunkat is megálmodta, kiemelkedő műveken keresztül azt mutatja be, hogy Cézanne-tól kezdve miképpen dekonstruálódik a látható valóság a látható világ mögötti valóságig, és hogy ezen az úton miképpen jutunk el többek között Malevics Fekete négyzetéig, amely az absztrakt festészet egyik alapműve.

Jövő tavasszal pedig valódi világszenzációként Hieronymus Bosch-tárlatot nyitunk a Szépművészetiben. Egy rendkívül kisszámú, alig több mint húsz, saját kezűleg készített fennmaradt festményt, illetve ugyanennyi rajzot tartalmazó, hatásában mégis elementáris erejű, több évszázadra kisugárzó hatású, úgy a szűkebb szakmát, mint a nagyközönséget egyik leginkább foglalkoztató és magával ragadó életműről van szó.

A kiállításra megkapott saját kezű művek száma és a mester enigmatikus művészetének örökségét követő legemblematikusabb munkák együttese miatt a budapesti Bosch-tárlatot az elmúlt ötven év három legjelentősebb Bosch-kiállítása közé fogják sorolni, amely minden bizonnyal a valaha volt leglátogatottabb tárlataink közé kerül majd. Nyáron a párizsi Pompidou Központtal közös szervezésben Matisse-életműkiállítás nyílik a Szépművészetiben, majd jövő év októberében egy nagy átfogó El Greco-tárlat következik, amelynek kurátora a világ egyik legjobb El Greco-szakértője, a most készülő új életmű-katalógus szerzője, Leticia Ruiz, a spanyol Királyi Gyűjtemények igazgatója lesz.

– Milyen kiállításokat várhatunk a Magyar Nemzeti Galériában?

– Tavaly volt Szinyei Merse Pál születésének százhetvenötödik, halálának pedig századik évfordulója, de az akkorra tervezett jubileumi kiállítást a pandémia miatt el kellett halasztani. Az átfogó gyűjteményes kiállítás most novemberben nyílik meg a Galériában, ahol jövő tavasszal a magyar art deco plakátok világát bemutató tárlat, ősszel pedig Gulácsy-életműkiállítás várja majd a látogatókat.

– A kortárs német festőket bemutató sorozatban, ahogy szó esett róla, a Richter-kiállítás igazi nagy dobás. Folytatódik ez a projekt?

– Tény, hogy a Richter-kiállítással egyfajta csúcspontjára ért ez a sorozat, de Anselm Kiefer és Sigmar Polke életműve mindenképpen beleillene még. Ugyanakkor ezek most egyelőre távlati célok, konkrét előkészületekbe még nem kezdtünk.

– A közelmúltban nagy értékű műtárgyak kerültek be a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe, Van Dyck és Renoir egy-egy műve. Folytatódik ez a műtárgyvásárlási program?

– A több millió eurós műtárgyak megvásárlása kizárólag kormánytámogatással volt megvalósítható, és ez így lesz a jövőben is. Biztos vagyok benne, hogy a kormány ezeket a kiemelkedő értékű szerzeményezéseket, amelyekhez hasonló léptékű vásárlások legutóbb több mint száz évvel ezelőtt gyarapították a Szépművészeti Múzeum gyűjteményét, nem egyszeri ügyeknek gondolta, és ha ismét jelentős, a gyűjteményünkbe illő vagy gyűjtéstörténeti okból Magyarországhoz köthető műtárgyak kerülnek a látóterünkbe, lehetőség lesz a gyűjtemény további gyarapítására – ez egy új aranykor kezdete lehet nemzeti közgyűjteményünk gyűjtéstörténetében.

– Nemcsak a külföldi mesterek, de a 20. századi magyarok alkotásai közt is sok olyan van, amelyik még piacon van, például a Nyolcak festőcsoport művei. Ezekből van szándék vásárolni?

– A vásárlás egy mód a gyarapodásra, természetesen ez a magyar festészet remekei esetében is célunk. De a gyűjteményünk a története során sokszor adományozással vagy örökhagyással is bővült. Erre volt legutóbb nagyszerű példa a Salgó Alapítványtól, a magyar származású Nicholas M. Salgo egykori budapesti amerikai nagykövet hagyatékából ajándékként hozzánk került Moholy-Nagy-remekmű, amely a világhírű magyar mester valószínűleg legkorábbi konstruktivista festménye – ennek műkincspiaci ára több milliárd forintos tétel lett volna.

Most nemrég pedig egy Szinyei Merse Pál-festményt kaptunk ajándékba Amerikából, amely a Szinyei-kiállításon fog bemutatkozni. Ugyanakkor nem kell, sőt nem szabad minden, külhonban lévő jelentős magyar mű megvételét célul kitűzni, hiszen ha egy ország művészete kizárólag az adott ország gyűjteményeiben volna látható, azzal mintegy kiradírozná magát a világ kulturális tudatának legfontosabb felületeiről. A nemzetközi gyűjteményekben való jelenlét minden nemzeti művészetnek, így nekünk is érdekünk. Ha például a Musée d’ Orsay-ban van Rippl-Rónai – és van –, az nemcsak a franciáknak, hanem nekünk is jó.

– Az Új Nemzeti Galéria a jelen állás szerint nem épülhet meg. A régiből viszont ki kell költözni. Hol lesznek a műtárgyak, ha itt már nem, ott pedig még nem lesz látható a gyűjtemény?

– Amíg nem lesz Új Nemzeti Galéria, a Nemzeti Galéria marad a Várban. Az, hogy a Galéria kiállításai jelen legyenek Budapest, Magyarország és Európa életében, mindenkinek érdeke. A Vár teljes körű felújítása, noha látványos léptekkel halad, legalább két évtizedes folyamat lesz. A Galériát pedig nem lehet és nem is kell bezárni e grandiózus megújítási folyamat most előttünk álló éveiben. A kormány perspektivikusan nem mondott le az Új Nemzeti Galéria világszínvonalú épületéről a Városligetben, akkor sem, ha évekbe kerül, amíg olyan politikai szituáció áll elő, amelyben lehetségessé válik a jelenlegi patthelyzetből való kilépés, amelyben a főváros kijelentette, hogy nem akarja az új épületet.

Az építészeti Nobel-díjként emlegetett Pritzker-díjas japán SANAA által megalkotott kiviteli tervek már elkészültek, az új múzeumépület kvalitását sem politikai, sem szakmai szinten nem kérdőjelezte meg egyetlen komolynak tekinthető szereplő sem, mindenki látja, legfeljebb nem mondja ki, hogy zseniális tervekről van szó. Ha megvalósulnak, akkor Budapesten a kortárs európai építészet egyik kiemelkedő projektje készül el, amely ráadásul a legfontosabb magyar képzőművészeti gyűjteménynek adhat otthont, nagyon jelentős nemzetközi tartalommal. Az is köztudott, hogy az épület az elbontott Petőfi Csarnok helyén épülne meg, ahol egyébként már több mint százharminc éve épületek állnak, azaz itt szóba sem jöhet semmiféle zöldfelület-veszteség.

Az Új Nemzeti Galéria ürügyén egyértelműen politikai indíttatású vita zajlik, szakmai értelemben azonban nincs észszerű érv a meg nem építés mellett. Meg kell jegyezni, hogy a helyzet korántsem egyedi, hasonló nagyságrendű múzeumi fejlesztések Európában is hasonló vitákat váltanak ki. És akkor még nem beszéltünk a Lánchíd vagy éppen a Parlament megépítése elleni egykori nekikeseredett támadásokról, amelyekkel kapcsolatosan ma már bárki csak annyit mondhat, hogy szörnyű veszteség lett volna a hazának, ha célt érnek. Őszintén remélem, hogy az utókornak is ugyanilyen feltételes módban kell majd beszélnie az Új Nemzeti Galéria megvalósítása körüli mai vitákról.

– A Magyar Zene Háza viszont a tervek szerint elkészül az év végére. Tartható ez a terv, vagy a járvány ezt is átírta?

– Azt ígértük – és ez teljesül is –, hogy az épület év végére elkészül. Ezt követően egy rövid beüzemelési szakasz után még ezen a télen meg is nyílik a nagyközönség számára. Már megvoltak az első akusztikai próbák, és immár bizonyos: a különleges, üvegfalú teremben is kiváló zenei élményben lesz részük a látogatóknak. A Zene Házát fogja amúgy körbeölelni Európa legnagyobb, vízszintes szerkezeti osztás nélküli üvegfala: ebben a nemzetközileg is kiemelkedő kvalitású épületben a legkülönbözőbb zenei ízlésű látogatók egyaránt megtalálják majd a nekik való programot.

A lenyűgözően egyedi karakterű és szépségű Magyar Zene Háza az ide tervezett kortárs épületek közül elsőként készül el a Ligetben a már megvalósult felújítások, mint például a Szépművészeti Múzeum Europa Nostra-díjas nagyrekonsrukciója vagy a Millennium Háza teljes körű megújítása után. Az a tengely, amelynek elejét a Magyar Zene Háza és a jövő tavasszal megnyíló új Néprajzi Múzeum jelöli ki, és amelynek lezáró eleme az Új Nemzeti Galéria lehet, érzékletesen meg fogja mutatni, hogy a Városliget nemhogy elvesztette volna – ahogy a Liget-projekt támadói állították – Városliget jellegét, hanem éppen fordítva: ahogy ígértük, 21. századi módon megújítva több zöld és több kultúra lett a Ligetben. És éppen a kultúra, valamint a zöldfelületi kikapcsolódás Európa-szerte egyedülállóan sokrétű együttes jelenléte az, amely immár több mint száz éve a Városliget legnagyobb vonzereje.