Kultúra

Szürreális és szép film a megváltatlanságról

Malgorzata Szumowska és Michal Englert munkája Rohrwacher A szent és a farkasát idézi

Malgorzata Szumowska és Michal Englert Soha többé nem fog havazni című fimjéről nem lehet eldönteni, hogy dráma vagy vígjáték, mint ahogy azt sem, hogy disztópia vagy a 21. századi valóság sajátos olvasata.

Szürreális és szép film a megváltatlanságról
A különleges képességekkel bíró Zsenya masszőrből pszichiáterré avanzsál
Fotó: Lava Films

Ez pedig olyan feszültséget ad az eleve hihetetlenül erős atmoszférájú, hol Tarkovszkijt, hol Fellinit megidéző műnek, hogy ki kell jelenteni: ez a film az utóbbi idők egyik leginkább figyelemre méltó alkotása a mozikban.

Mindez azonban mégis kevés lenne, ha a rendezők nem találták volna meg a tökéletes színészeket. A főszereplő, Zsenya megformálásában Alec Utgoff valósággal brillíroz, és partnernői, a Mariát alakító Maja Ostaszewska vagy az Ewát játszó Agata Kulesza sem maradnak le mögötte.

Valamikor napjainkban egy meghatározhatatlan lengyel város külvárosi lakóparkjába egy különös idegen érkezik: Zsenya Csernobil területén született a katasztrófa előtt hét évvel, most pedig gyógymasszőrként keresi a kenyerét. Lengyelül orosz akcentussal beszél (ha nem épp oroszul szól), képességei azonban jóval túlmutatnak azon, amit a magát együgyűnek mutató – vagy talán tényleg együgyű? – fiú bevall.

A tárgyakat gondolattal mozgatja, belelát mások fejébe, bárkit bármikor hipnotizál –, és meg akarja gyógyítani a világot. Vagy nem is akarja, csak egyszerűen egy szélhámos? Hogy a filmben végig lebegtetett kérdésre végül választ kapunk-e, azt nem árulhatjuk el, de azt igen, hogy Malgorzata Szumowska és Michal Englert mintha nem is igazán erre az amúgy adekvát és először feltehető kérdésre keresné a választ.

Zsenya – aki a filmben szinte egyetlen szót sem szól – súlyos jelenlétét, személyét, szerepét mintha azáltal látnánk kirajzolódni, hogy mások szemében miként látszik, mások mit látnak benne.

Ily módon nemcsak az unatkozó vagy épp segítséget, sőt megváltót kereső emberek, de maga a lakópark sivár valósága is kirajzolódik Zsenya alakja mögött, mígnem a néző elbizonytalanodik.

Ki igazi ember itt? A lakók, akik egyenházakban élnek, egyennappalikból csodálják az amúgy láncfűrészesek által gyilkolt erdőt, és kétségbeesetten várnak valakire, aki megváltja őket unalmuktól, félelmeiktől, magányuktól, vagy a túlvilági személynek tűnő Zsenya, aki masszőrből hamarosan pszichiáterré avanzsál, akibe az összes lakó belekapaszkodik?
Zsenya természetesen sem meggyógyítani, sem megváltani nem tudja a hitetlen nyomorultakat, hiszen egyszerűen ember, mint ők.

Igaz, kissé különös ember, különös képességekkel, amelyek egykor ugyanúgy nem voltak elegendők haldokló édesanyja megmentéséhez, mint ahogy a 21. század nyomorultjainak megsegítéséhez sem elegendők (itt jegyezzük meg, hogy szép kontrasztot ad az is, ahogy a lakónegyedek gazdag, a felső egy százalékot alkotó társadalma a mindenféle földi vagyon nélküli, bérelt lakótelepi lukban nyomorgó fiú kegyeit keresi, akiben minden bajuk orvosát látják).

A rideg lakópark, az akörül álló és kontrasztot adó lepusztult panelházak, egyáltalán a posztszocialista világ megjelenítése olyannyira sikerült a rendezőknek, hogy a néző szabályosan fázik a filmet nézve – ennek a hideg külvárosi világnak esztétikai értelemben ugyanakkor van valamiféle szépsége.

Említettük, hogy jó néhány filmes utalás felfedezhető a műben: Tarkovszkij két filmjelenete egyértelműen felismerhető (köztük a híres „pohármozgatós” snitt), a színházi jelenetben zajló események pedig mintha Fellini-idézetként működnének.

Van még egy érdekes párhuzam, amelyről érdemes szót ejteni: a film szüzséjében és a főszereplőnek választott „szent és bolond” figura által is kísértetiesen emlékeztet Alice Rohrwacher 2018-as Lazzaro (magyarul A szent és a farkas) című alkotására – nincs szó azonban utánérzésről, inkább azt mondanánk, egy téma két különböző, olasz és lengyel, egyaránt kiváló feldolgozásáról.

Soha többé nem fog havazni
(Sniegu juz nigdy nie bedzie)

Lengyel–német film, 113 perc, 2020
R.: Malgorzata Szumowska, Michal Englert
10/10

Kapcsolódó írásaink