Kultúra
Egy londoni könyvesbolt és egy irodalmi geg
Mónica Gutiérrez A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei című regénye a romantikus könyvek paródiájaként működik
P. G. Wodehouse-tól Stephen Leacockig szép hagyománya van a brit irodalomban az intellektuálisan vidám könyveknek – sőt, anélkül, hogy elfogultak lennénk, talán kijelenthetjük, hogy ebben a műfajban bizony a britek a legjobbak. (Na és Szerb Antal A Pendragon-legendával.)
Mónica Gutiérrez spanyol író A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei című, Mester Yvonne fordításában az Európa Kiadónál most megjelent regényével egyértelműen a fent említett brit (brit stílusú) irodalmi hagyományba kíván becsatlakozni, de nem ez az egyetlen szimpatikus és értékes tulajdonsága a prózájának.
A borító és a szüzsé alapján a „romantikus könyvek” közé sorolt egyszerű történet olyasmi, mint egy irodalmi allúziókra épített hommage-folyam Dickenstől a Harry Potterig, ám a folyamatos utalgatás az angol próza megannyi remekére egy cseppet sem zavaró. A szerző olyan könnyedén mesél, és olyan könnyen szövi bele a regény szövegébe ezeket a félmondatokat, megjegyzéseket, idézeteket, hogy még akkor sem zökkenünk ki a ritmusból, amikor Shakespeare-mondatokkal bombáz egy-egy csúcsjelenetben. Ráadásul – mivel a mese egy könyvesboltban, illetve körülötte bonyolódik – az irodalmi idézetgyűjtemény voltaképp minden szempontból a helyén van.
Már az első oldalakon vázolt szituáció megnyerő: adott egy rejtélyes és csodálatos könyvesbolt valahol London sűrűjében, amelyet egy, a kellemetlen modorát jéghideg brit udvariassággal álcázó úr vezet, akinek valójában vajszíve van. A könyvesboltban tölti még az idejét egy kisfiú, Twist ügyvéd asszony nyolcéves gyermeke, akit amúgy humortalan anyja sajnos Olivernek nevezett el, valamint egy „bentlakó” író, aki csak az egyik sarokban elhelyezett, kék fényű lámpa mellett tud dolgozni, valamint néhány futóbolond olvasó. Ebbe a közegbe csöppen bele Agnes Martí, a Barcelonából érkező régészlány, aki munkát keres Londonban, ám nem talál, így a bolt alkalmazottja lesz. Mígnem ellopják azt az értékes kéziratot, amely a tulajdonos egyik ősétől, egy híres Afrika-felfedezőtől származik.
A pillanatok alatt kialakuló káoszban pedig megjelenik egy jóképű rendőr, egy walesi szakács, egy pincérlány és London összes bogaras lakója.
A szerző – aki nyilván Cortazártól és Borgestől is vett néhány órát – mesterien keveri a Lewis Carroll-féle Alice-könyvekre emlékeztető abszurdot, a dickensi romantikát, a leacocki humort, a wodehouse-i helyzetkomikumot valami sajátos, egyéni, néhol a paródiába hajló stílussal.
Éppen ezért nehéz eldönteni, hogy A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei valójában romantikus regény vagy egyszerűen 21. századi irodalmi geg. Bonyolítja az olvasó helyzetét, hogy a szerző többször is utal a „well being books” műfajára, vagyis azokra a könyvekre, amelyeket direkt azért írtak, hogy az olvasó jól érezze magát tőlük – ami azt illeti, Gutiérrez könyve is ilyen, ám a folyamatos irodalmi allúziók, paródiák, idézetek miatt egyben zárójelbe is teszi saját műfaját, és elbizonytalanít, hogy itt most magával a dologgal (well being book) vagy annak kicsúfolásával állunk-e szemben.
Ha van örömjáték a zenében – mondjuk a dzsessz –, akkor az irodalomban is van. Mónica Gutiérrez könyve az. Lenyűgözően könnyed, pimasz, és talán még emlékezetes is.
