Kultúra
Az eucharisztia a kortársak szemével
Képző- és iparművészek kiállítása is köszönti a kongresszust a Vigadó termeiben
A Hauser Beáta kurátor által kiválogatott és elrendezett alkotások, izgalmas, olykor egészen formabontó művészi válaszokat adnak az eucharisztia által felvetett 21. századi kérdésekre a Vigadóban megrendezett tárlaton. Az 1988-ban született, a Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán végzett Ámmer Gergő, aki Kő Pál tanítványa is volt, Bárány című, 2019-ben készült gipszalkotása egy terítéket ábrázol késsel, villával, a tányérban pedig minden valószínűség szerint birkapörkölttel. Hogy miért is telitalálat ez a felületes szemlélő számára a blaszfémia határait közelítő megfogalmazás?
Arra a kérdésre a választ Isten nélküli korunk adja: az, hogy csak Budapesten vagy félmillió magát gyakorló katolikusnak tartó hívő él, de a világkongresszust záró pápai misére mindösszesen 75 ezer ember regisztrált – nem csak a fővárosból, hanem az egész világról.
No de régóta kongatják már e tárgyban is a vészharangokat, a fogyasztói társadalom, a tévé (közben a chat is megy az okostelefonon) előtt való heverészés és a nassolás élvezete nemcsak a templomok látogatóinak a számát apasztja, hanem ugyanúgy a könyvtárakét, színházakét, kiállításokét, komolyzenei koncertekét is. Már csak ezért is feladata az alkotóművészetnek e megállíthatatlannak tűnő folyamatra való reagálás, hiszen a létének oka, éltető eleme veszik el, a befogadó, értő közönség.
Amelynek mozgósítására, a kanapéról való lerángatására plakátokkal is hozzáfoghatunk – plakátokkal kezdődik a Találkozás című tárlat is. A cím kettős jelentést hordoz. Jelentheti az alkotók találkozását az égiekkel, emellett pedig a vágyat, hogy a karantén után milyen jó lesz ismét együtt lenni.
Tóth László Krisztus teste című munkáján egy apró darabokra tört, de mégis az eredeti kör alakra összerendezett, felismerhető szentostyát látunk. Amelynek a katolikus tanítás szerint minden darabkájában ott van Jézus Krisztus. És ez a lényeg, hiába a széttöredezettség, ahol egyes morzsák el is veszhetnek, kétezer esztendős történetről van szó, ami szilárd alapokon áll, s ha a hit megvan, akkor a „pokol kapui sem vesznek erőt rajta”.
Erről szólnak valahol Olasz Ferenc fotói, aki rozsdásodó, egyre gyatrábban felújított, kifestett pléhkrisztusokat és az idő által megkoptatott kő feszületeket fényképez a Kárpát-medencében. Azokat, amelyek előtt a régiek mindig megálltak, és keresztet vetettek. Amelyek alatt még ma is akad virág, még ha fakult művirág is az.
A földszinti kiállítótér Olasz Ferenc fotói mellett a plasztikáké lett. Itt, egyből a bejáratnál fogad Ámmer Gergő már említett munkája, de itt van Kő Pál másik tanítványának, Paráda Zoltánnak márványból kifaragott Feszülete is, amely lapos, és olyan sima, mint egy folyó koptatta kavics. Schrammel Imre az előhírnök Keresztelő Szent János samott fejét helyezi egy tálba, Sipos Balázs vérét a kehelybe öntő Áldozati báránya pedig tűzpiros üvegből készült. A Munkácsy-díjas Gaál József a megnyúzott Szent Bertalan apostol fejét formázta meg, stílszerűen bőrből.
Az alagsori teremben a kétdimenziós művek kerültek többségbe. A plakátművész Árendás József Keresztje vas traverzekből és gépezetekből emelt Bábel tornyához hasonlít. Szemadám György Pléhkrisztusa egy részben megégett, virágokkal pingált öreg láda deszkájára van felfestve. Itt vannak aztán Kókay Krisztina és Sulyok Gabriella hihetetlen finomságú, grafitvonalkákból álló vagy szénnel rajzolt grafikái. Mellettük a textiltervező Hauser Beáta Lilián elképesztő aprólékossággal készített, rajzolt vonalakból szőtt keresztjei.
A különleges üvegekkel dolgozó Gaál Endre Aranykor című reliefszerű műve került rá a kiállítás plakátjára, s ha már üveg, az alagsori tér közepére Hegyvári Bernadett Asztala került alulról megvilágított tömör üvegedényeivel. Kótai József az aranyműves szent Eligius püspököt, mesterségének védőszentjét küldte el négy apró szobor alakjában. Végh András két festménnyel van jelen a 2010-ben festett „Katedrális karcolatok” sorozatból.
És persze, hogy itt vannak Kárpáti Tamás sejtelmes, misztikus festményei, no és Gajzágó Sándor Mennybemenetele is, ahol a Földtől távolodó Krisztust egy két szarvval rendelkező alak is figyelemmel kíséri. Végül, de nem utolsósorban Prutkay Péter három „dobozát” említeném, közülük is az Átlényegülés címűt, amelyen réges-régi elsőáldozó fotók sorakoznak kereszt alakban, kislányokról. Akik tényleg angyalokká lényegültek ezekben a valaha oly szent és fontos pillanatokban, amikor magukhoz vették az Oltáriszentséget.
Az 52. Eucharisztikus Világkongresszust a Vigadóban köszöntő negyedik tárlat október 10-ig látogatható.
