Kultúra

Toldi, a naphérosz

Sok olyan elem is láthatóvá vált Jankovics Marcell filmjében, amely Arany János költeményében csak a nagyon figyelmes olvasónak tűnhet fel

A Duna tévén szeptember 19-től vetítik a kecskeméti rajzfilmstúdió Arany János elbeszélő költeményéből készült legújabb alkotását, a Toldi című animációs sorozatot.

Toldi, a naphérosz
Az animációs sorozat narrátora a szellemalakban járó-kelő Arany János
Fotó: Kecskemétfilm Kft./Jankovics M

Jankovics Marcell utolsó, rendezőként jegyzett munkája, amely a sokoldalú művész – rajzfilmrendező, író, grafikus, kultúrtörténész – közelmúltbeli halála után posztumusz kerül a mozikba, az ere­deti Arany-eposz tagolásának megfelelően 12 énekben, azaz 12 részben készült el.

A narráció szó szerint követi az Arany-szöveget, ami tulajdonképpen merész vállalkozás a 21. században; a Toldi nyelvezete ugyanis már harminc-negyven éve is megizzasztotta a gyerekeket, a nyelv változása és az életmódváltozás pedig mára olyan mértékű lett, hogy aligha van olyan 6–14 éves, aki maradéktalanul értené az olyan kifejezéseket, mint a petrence, abrak, kápa, átalvető vagy egy olyan sort, hogy „dolmányán a szabó parasztot nem hagyott” (értsd: dísztelen, csupasz részt).

Azonban ahogy Jankovics minden filmjénél, itt is olyan élő és megkapó a vizuális megjelenítés, hogy a kép még azt is láthatóvá teszi, ami az egyébként csodálatos Arany-versből már nem jön át – másrészt mint ahogy az összes Jankovics-filmnél, itt is kérdéses, voltaképp hány értelmezési rétege van a filmnek.

Ahogy megszokhattuk, ezúttal is sokrétegű a jelentés, ráadásul most lényegesen különbözik a gyermeki és a felnőttolvasat. Minderre még rárakódik egy, csak kultúrtörténészi szemmel látható értelmezési réteg is Toldi voltaképpeni naphéroszi karakterének megmutatásától Lajos király ábrázolásáig.

Ily módon Jankovics – sajnos immár posztumusz – Toldija voltaképp egyben Toldi-értelmezés is, és mint ilyen, kiváló.

A gyermeki olvasatra annak ellenére sem vesztegetnénk sok szót, hogy bizonyos szempontból „meséről” van szó. Ahogy említettük, a koncepció legnagyobb erénye az, hogy még olyan szövegrészleteket is láthatóvá tesz, elmesél, amelyek a mára már gyengülő szövegértés révén amúgy elvesznének. Jankovics Toldija igazi hős, mesebeli szegénylegény-karakter, aki saját bátorságának köszönhetően megoldja a feladatot, legyőzi a cseh vitézt, megmenti a haza becsületét, és az igazságos király bölcs döntésének köszönhetően élete jóra fordul.

Az akciójelenetekben bővelkedő filmben – amely egyedi, kézzel rajzolt technikával készült – nemcsak a csatajelenetek fogják meg nézőt, de a tájrajzok, sőt a tájon elömlő fény, a korhű ház- és palotabelsők, a figurák élethű gesztusai; egyszóval minden megvan benne, ami örök életűvé tehet egy ilyen típusú művet, újabb és újabb generációkat szólítva meg.

A felnőttolvasat és ezáltal a felnőttnézet már sokkal komplexebb: ez a rendezői koncepció mintha még rá is játszana a talpnyaló, anyagias, gonosz György és az igaz szívű Miklós testvérviszályára.

A két karakter megjelenítése különbözőbb már nem is lehetne: Miklós félig gyermek, magatudatlan óriásként, az ellenfényben és az akciójelenetekben felismerhetően naphéroszként tündököl, arany napkorongként lobogó szőke hajjal, míg keskeny arcú, alattomos testvére és az őt kísérő siserahad zöldes-sárgás, nyeszlett emberekből áll, mintha színeiben, jellegében is a kígyó – az örök gonosz, a káosz, a sötét, a rossz – jegyeit viselné.

Az anya – sőt anyák, hiszen a két megölt magyar vitéz édesanyja is megjelenik – hol a fájdalmas Szűzanya-szobrok tartásában emelkedik elénk, a gótikus Mária-ábrázolások felismerhető ikonográfiája szerint, hol élő, a gyermekei viszályába belerokkanó anyaként tűnik fel.

A drámai karakterábrázolást – a pszichológiai, felnőttolvasatot – rendkívül sok apró és finom vizuális poén kíséri, a gonosz György haja abban a jelenetben, ahol a mű elején hajtóvadászatot rendel el öccse ellen, ördögszarvakká alakul egy pillanatra, az asztalnál zabáló kísérői sáskák képében jelennek meg, míg a filmben a narrátor szellemalakjában járó-kelő Arany János a kéményen át hallgatja ki a király és György párbeszédét.

(Ha már itt tartunk: a film egyetlen megkérdőjelezhető eleme ez a szellemként végig a vásznon lebegő Arany János, noha a leíró részeket valakinek nyilvánvalóan el kellett mondania, jelenléte még akkor sem tud élővé, hitelessé válni, amikor Miklós vállára teszi a kezét, vagy egy-egy csúcsjelenetben egyenesen megszólítja.)

A film igazi finomságai akkor jönnek elő, ha megpróbáljuk azokat a rétegeket is meglátni, amelyek Jankovics Marcell hihetetlen kultúrtörténeti műveltségének köszönhetően kerültek be a műbe.

Szót ejtettünk már róla, hogy Toldinak a naphéroszi őskarakterét tolja előtérbe, de ugyanilyen archetipikus és hiteles figuraként jelenik meg a vásznon Lajos, a jó király – akinek öltözete és arca újabb vizuális „poénként” egy az egyben megegyezik a Képes Krónika miniatúráján való ábrázolásával –, az anya archetípusa vagy az öreg szolga szintén ősidők óta meglévő karaktere, Bence.

Máskor, például a cseh vitéz alakjában ismét előjön a sárkány–fekete kígyó–káosz utalás, amikor legyőzetvén fekete állat alakjában menekül belőle a gonosz lélek, ami nem csoda, hiszen a naphérosz ellenfele mindig a sötétség valamilyen formája, nyilván­való, hogy a csúcsjelenetben, a csatában is azzal kell megküzdenie.

Különlegessége még a vizuális ábrázolásnak, hogy a jeleneteket ott, ahol a szereplők álmairól vagy fantáziáiról van szó, teljesen más típusú képek váltják fel: ezek a 14. századi Manesse-kódex (Nagy Heidelbergi Daloskönyv) stílusában készültek, ám különös módon nemhogy megtörnék, de inkább a korhű kontextus felé tolják el a filmet, már amennyiben a „film” és a „14. század” összehozható – de hát szemmel láthatóan összehozható.

Jankovics Marcell Toldi-sorozata sokrétegű, bonyolult utalásrendszerű mű, amely utalásrendszernek itt legfeljebb a töredékét fejtettük fel. Egy bizonyos: jóval több Arany művének illusztrációjánál.

Szuverén, lenyűgöző alkotás, amelynek minden rétegét alighanem ugyanúgy hosszú idő lesz felfejteni, mint Jankovics Marcell többi munkájáét.

Kapcsolódó írásaink