Jól gazdálkodni a talentumokkal

– Miért vállalkozott Machaerus várának feltárására?

– Mindig is szerettem volna az evangéliumi régészet világához közelebb kerülni. Már tizenöt éve vezettem ásatásokat a Közel-Keleten (tíz évig Egyiptomban és öt évig Cipruson), amikor a lehetőség egyáltalán felmerült. A jordán királyi udvar keresett egy szakembert, aki alkalmas lenne egy olyan régészeti feltárás és műemléki helyreállítás levezénylésére Machaerus Holt-tenger parti királyi palotájánál, amelyet követően a sivatagi hegycsúcson található régészeti lelőhelyet megnyithatnák a nemzetközi keresztény zarándoklatok előtt.

A jordánok feltétele az volt, hogy az illető rendelkezzen legalább tízéves ásatásvezetői múlttal a Levante-területen, továbbá legyen emellett az építészettudomány doktora is. Mivel én mindkét kritériumnak megfeleltem, jó eséllyel indultam el a nemzetközi pályázaton. Ezt követően húszéves időszakra, 2009-tól 2029-ig tartó szerződést kaptam, és ugyanennyi haladékot arra, hogy a munkát becsületesen elvégezzem.

– Volt személyes oka, hogy pályázott?

– Hívő, keresztény ember vagyok. Számomra hatalmas lehetőséget jelentett az, hogy az egyiptomi és ciprusi ásatásaim után egy történelmi, hiteles evangéliumi helyszínen, a saját vallásomban áshatok – ha szabad így fogalmaznom átvitt értelemben. Úgy éreztem, hogy általa a talentumaimat még magasabb napi kamat szerinti profiton forgathatom majd meg, és halálomkor az Ítélőszék előtt a legmagasabb talentumosztalékot vehetem majd ki utánuk, hogy Krisztus, a Királyom lábai elé helyezzem.

Machaerus palotáját a bethlehemi gyermekgyilkos Nagy Heródes király alapította meg, amelyet megörökölt fia, Heródes Antipász tetrarcha. Antipász volt az, aki itt ünnepelte meg a születésnapi lakomáját, valamint itt ítélte halálra Keresztelő Szent Jánost is, aki Machaerus városában raboskodott. A machaerusi palotában a negyedesfejedelem Antipásszal együtt élt felesége, Heródiás hercegnő és leánya, Salomé is. Keresztelő Szent János a machaerusi alsóvárosban volt bebörtönözve. Ilyen értelemben tehát öt evangéliumi szereplő kötődik Machaerus történelmi, heródesi királyi városához.

– Korábban is foglalkoztatta Keresztelő Szent János személye vagy a Salo­mé-történet?

– Nem jobban, mint más keresztény, hívő hitsorsomat.

– Az eddigi kutatások teljes dokumentációját végre magyarul közlő kötet múlt heti bemutatóján szinte ugyanolyan fontossággal beszélt a régészeti munkáról, mint arról, hogyan lett egyre szívélyesebb közös erőfeszítés révén a pápa, a jordá­niai uralkodó és más személyek kapcsolata. Mondhatjuk, hogy épül a krisztusi szeretet­háló, amely immár vallásoktól, felekezetektől függetlenül nyomot hagy a lelkekben, és összeköt bennünket?

– Ebben mi legfeljebb csak reménykedhetünk.

– Mint a Vigadóban tartott előadásán elmondta, illetve be is mutatta, hogy a citadellát már feltárták, és most az alsóváros van soron.

– Az ókori város alapterülete körülbelül tizenötezer négyzetméter, ennek durván harmadát teszi ki a citadella, benne az erődített heródesi királyi palotával. Ilyen értelemben tehát az alsóváros alapterülete körülbelül a citadella kétszerese. Most, tizenkét év után, azt követően, hogy a heródesi citadella régészeti feltárása teljes mértékig befejeződött, a következő nagy feladat a hegy oldalának tapasztott alsóváros feltárása lesz.

– Hogyan képzeljük el, kik, hányan és hogyan éltek itt Keresztelő Szent János idejében? Mit mondanak a kövek és az előkerült tárgyak?

– A királyi palota méretei nem nagyobbak ugyan, mint egy elegáns római villáé, ugyanakkor rendkívüli luxus volt a falai között. Alexandriai és római építészek külföldről importált márványpadlózatú és mozaikokkal borított kőburkolatai fölött elegáns, mészkőből faragott, négy-öt méter magas oszlopsorok szegélyezték az udvarokat. A falakat freskókkal és ornamentikus domborművekkel díszítették, kerülve az ember- és állatábrázolásokat.

A tárgyi örökségben is nagy számban kerültek elő a Római Birodalom nyugati oldaláról származó luxuscikkek, importált amforák a legkiválóbb borokkal, halfilékkel és -szószokkal, a legfinomabb ételekkel és italokkal. Gyönyörű szép festett, nabateus kerámiaedények is nagy számban kerültek napvilágra, amelyekben felszolgálhattak a lakomákon. Az importált itáliai üvegpoharakat akár az evangéliumi születésnapi bankett során is használhatták.

Ahol Salomé táncolhatott: Heródes Antipász tetrarcha palotájának maradványai

Fotó: Haaretz.com

– Mi az, amit Keresztelő Szent Jánosról megtudhatunk az ásatások alapján? Kivégzése történeti tény, amelyet Josephus Flavius történetíró is igazol. A régész hogyan tud kapcsolódni ehhez a történethez? A helyszín, a kutatás hozzá tud-e tenni valamit ahhoz, amit már tudunk?

– Igen, hozzá tud tenni, méghozzá három területen is. Egyfelől hitelesíti a történelmi helyszínt: itt valóban egy heródesi királyi város állt, ahogyan arról az ókori történetírók, Strabón, az idősebb Plinius és Jose­phus Flavius beszámoltak. Másfelől megadja az építészeti kontextust: valós enteriőrök jelennek meg, hiteles bibliaillusztrációkká válhatnak az építészeti és a belsőépítészeti rekonstrukcióink. Harmadrészt a feltárt tárgyi örökség segítségével láthatjuk, miből ettek és ittak, milyen terekben éltek, megérthetjük általuk az ókori városlakók világát.

– Miért érezte úgy, hogy még mielőtt véget ér a teljes kutatás, érdemes megírni és kiadni a dokumentációt mindarról, ami már megvan?

– Tizenkét év után szakaszhatárhoz ért a szentföldi missziónk azzal, hogy teljeskö­rűen befejeztük a citadella feltárását. Amikor az MMA főtitkára, Kucsera Tamás professzor felkért a könyv megírására, arra is gondoltam, nem biztos, hogy megérem a munka befejezését. Sokan hamarabb meghalnak, mint ahogyan azt eltervezik. Ugyanakkor a végső lökést az adta meg, amikor a főtitkár úr jelezte, hogy a Magyar Művészeti Akadémia a könyvem által szeretne tisztelegni őszentsége Ferenc pápa budapesti látogatása előtt. Erre már nem tudtam nemet mondani, félre is tettem minden más munkámat. A könyv tehát egyfelől bemutatja a machaerusi citadella varázslatos világát, másfelől tiszteleg a Szentatya magyarországi látogatása előtt.