Kultúra
Tanulmányok a két világháború közti német geopolitikáról
A geográfus szerzők úgy látják, hogy a geopolitika iránt érdeklődők számára, e terület árnyalt tudománytörténeti megismeréséhez, jelenleg kevés ismeret áll rendelkezésre. A német nyelvű geográfia 1919 és 1933 közötti legitim periódusának elemzésével e hiány felszámolásához kívánnak hozzájárulni. Ez a geopolitikai iskola ugyanis mind tartalmában, mind magyarországi vonatkozásaiban igen jelentős szerepet játszott abban, hogy a geopolitika eszme- és elemzéseinek szempontrendszere megtalálja mai formáját.
A legitim német geopolitika megismerése korunk szellemi életének nagy kihívása – állítják a szerzők. A 20. század elején a német földrajztudomány a világ élvonalába tartozott, általa vált közismertté a politikai földrajz, és hódított teret a geopolitika, bár az 1933 utáni történelmi események visszafogták a fejlődését.
A két világháború közötti klasszikus geopolitika meghatározó személyisége, Karl Haushofer volt az, aki a német geográfia 1919 és 1933 közötti periódusát tudományosan legitimnek nevezte. Mégpedig 1945 után, amikor a győztes hatalmak rövid időre letartóztatták, kihallgatták, hogy Nürnbergben nemzetközi bíróság elé állítsák.
Kiállt amellett, hogy a német katonai és geográfus eszmerendszer első időszaka nem volt egyéb, mint átgondoltan felépített és alkalmazott politikai földrajz, és tudományos megalapozottságához kétség nem férhet. Kihallgatói előtt tett kijelentését élete utolsó művében, az öngyilkossága előtt írt Apologie der deutschen Geopolitik című tanulmányában is megerősítette.
Amit a hitleri hatalomátvételig Karl Haushofer és követői a svéd földrajztudós-politikus, Rudolf Kjellén nyomán tudományosan felépítettek, annak túlnyomó része ma is megállja a helyét. Hiszen az ő esetükben nincs egyébről szó, mint a Friedrich Ratzel-féle politikai földrajz továbbfejlesztéséről, modernizálásáról, a gyakorlati politika szolgálatába állításáról, de nem a fenntartások nélküli kiszolgálásáról.
Dövényi Zoltán (1948) geográfus, az MTA doktora (2003), professor emeritus a Pécsi Tudományegyetemen.
Nagy Miklós Mihály (1961) a hadtudomány kandidátusa (1997), a földtudományok PhD- fokozatosa (2015), katonai és történeti geográfus, címzetes egyetemi docens, nyugállományú honvédtiszt, katonai szakíró.
Perényi Bálint (1993) a Pécsi Tudományegyetem Földtudományok Doktori Iskola Geopolitikai Programjának hallgatója.