A valóság igénye

A nyaralási szezon ellenére is megtelt a Petőfi Irodalmi Múzeum nagyterme a minap, amikor a nagy múltú írószervezet lírikusai színpadra léptek a kellemes hangulatú Pendrive című irodalmi esten. A műsor zenei aláfestéséről a Ricsárdgír együttes gondoskodott.

A versek között elhangzó ideá­lis dal kiválasztása nem is olyan egyszerű feladat. Éberen figyelték tehát a színpadról az előadók és a nézőtérről a hallgatóság, hogy az önmeghatározása szerint da­daista diszkózenét játszó formáció miképpen illeszkedik az irodalmi estbe. A program közepe táján aztán végleg levették lábukról a közönséget és a költőket is.

Elsőként a Gérecz Attila-díjas Izsó Zita, az 1794 nevű online világirodalmi folyóirat szerkesztője Az utolsó kérés és Alvásgyakorlatok című verseit olvasta fel. „Eddig féltem élni, / de most becsukom a szemem. / És mint amikor gyerekként kíváncsiságból belenyaltunk az ehetetlen dolgokba, / a szánkba tömtünk egy marék vakolatot / vagy összerágtunk egy kartondobozt / elkezdem ízlelgetni, hogy létezem” – írja az utóbbiban, megfogalmazva ezzel egy kollektív alapélményt: a valóság, az „érzem, hogy élek”, hiá­nyát és igényét. Soraiban ugyanaz köszönt vissza kifinomultabb nyelvezettel, mint amiről a Ricsárdgír zenélt.

Kürti László Bella István-díjas, Balassi-emlékkarddal kitüntetett költő Zsolnay negyed, Nehéz szív, valamint Álom és cekker című alkotásaival jelentkezett. Vannak sorok, amelyek rejtélyes okból fordítják ki a lelket mint a kesztyűt: „Ülök a tartályban / nyitott szemmel” – olvassa Kürti.

Varga Melinda, József Attila-díjas költő legutóbbi A Pacsirta és a Sas utca sarkán című kötetéből olvasott három verset, amelyek közül a szatirikus hangnemű Modern vers nagy sikert aratott a teremben. Böszörményi Zoltán két József Attilához írt költeményét hozta el az estre. A beregszászi író-költő, Lőricz P. Gabriella felkonferálásakor Turczi István arról beszélt, a költőnő megkülönböztetésnek nincs értelme, hiszen a költő az költő. Lőrincz P. Gabriella készülő kötetéből az Olajág és az Asszonyélet című verseket olvasta fel.

Fekete Vince – akit korábban a kolozsvári Helikon, majd a kézdivásárhelyi Székelyföld főszerkesztőjeként ismerhettünk – Halálgyakorlatok című kötetéből olvasott. Munkáiban megöregedett, magukra maradt emberekről készített verses portréit rajzolta meg. Petőcz András Az idő és a költő, illetve a Beszélgetéseim Istennel című írásai­val adott ízelítőt költészetéből, az Álomkép – Ady Endre című költemény mellett. Hegedűs Ágota, Csobánka Zsuzsa és Ferenc Mónika versei zárták az estet. A következő felolvasás augusztus 30-án lesz tizenegy költővel, a vendég zenekar a Blahalouisiana.