Vakondalagút és madárdal

Az izgalmas zenei utazás a klasszikus határokat feszegető Johannes Brahmstól indult el, majd olyan 20. századi alkotókhoz érkezett meg, mint a tonalitástól eltávolodó Arnold Schönberg és Olivier Messiaen, aki a madárdalon keresztül talált vissza zenéjében Isten dicsőítéséhez.

Johannes Brahms h-moll klarinétötösét (op. 115) Klenyán Csaba klarinétművész és a Keller Quartet (tagjai: Keller András, Környei Zsófia, Homoky Gábor, Kokas Dóra) adta elő. Nem túlzás azt állítani, hogy a darab a kamarazene- és a klarinétirodalom legnagyobb remekművei közé tartozik. A romantika korában élő Brahms amellett, hogy visszanyúl a bécsi klasszikus stílushoz, előre is tekint, új utakat keres, amelyeken keresztül felszínre hozhatja a közönség érzelmeit.

A zenészek játéka kiegyensúlyozott, úgy veszik át egymástól a dallamot, és bontják ki sorra a gondolatokat, hogy a zenei egységek határai elmosódnak. Az Allegro tételben a szólamok úgy göngyölődnek le, ahogy fonál a gombolyagról, a dallamívek útját akár le is lehetne rajzolni.

Az Adagio más hangulatú, benne együtt halad a hegedű a klarinéttal, az Andantinóban pedig a brácsa és a cselló dallamíve szembemegy a klarinét és hegedű felső szólamainak íveivel, így teremtve egyensúlyt. Klenyán Csaba klarinétjátéka nem uralja le az előadást, hanem szépen belesimul a koncepcióba. A brahmsi szólamok egymásra épülnek, majd gyönyörű feloldásokba érkeznek bonyolult, de mégis befogadható, illetve szerethető zenei szövetet alkotva.

Arnold Schönberg Megdicsőült éj című művét (op. 4) Keller András és Környei Zsófia hegedűn, Homoky
Gábor és Móré László mélyhegedűn, Somodari Péter és Migróczi Tamás gordonkán játssza. Az osztrák zeneszerző a dodekafónia és a szerializmus technikájának megalkotója, amelyekkel az volt a célja, hogy helyettesítse az addigi tonális harmóniák fölényét. Vagyis olyan műveket akart létrehozni, amelyek nem egy hangnemben és hangnembeli összefüggésben íródtak.

Művét nem könnyű hallgatni, hiszen Schönberg világa már az emészthető zene határán mozog, ahol bár felfedezhetőek dallamok, de azok bonyolultak, gyakran önálló utakon járnak. Ennek ellenére a darabban még feltűnnek hagyományos megoldások, a hangszerek játéka képes összefonódni. Schönberg a hangszínnel, a hangközök használatával keresi az új zenei elképzelés helyét. A komponista saját művészi világáról úgy fogalmazott, „ha valaki felfedezőútra indul a föld alatt és vakondszerűen szűk alagutat kell vájnia, oda csak egy ember fér be – ezt az új birodalmat pedig, ami az alagút végén van, ő fogja megpillantani először”.

A darabot Richard Dehmel német költő azonos című filozofikus költeménye inspirálta. Amikor a fődallam ereszkedik, a többi hangszer ellensúlyoz, megőrizve valamennyit a klasszikus megoldásokból. A végén szép, különleges hatást kelt a pizzicato, amely a felső szólam dallamát utánozza. Ez a klasszikus és gyönyörű lezárás a tiszta forrásvíz csobogására emlékeztet. A lírai befejezés a remény és a fény felé vezet, úgy lazítja fel a sűrű zenei szövetet.

Olivier Messiaen A feketerigó című művét Kaczander Orsolya (fuvola) és Csalog Gábor (zongora) tolmácsolásában hallhattuk. A mélyen vallásos francia zeneszerző az 1950-es években válságba került felesége rosszabbodó mentális állapota miatt és azért, mert gyengéd érzelmeket táplált egyik tanítványa iránt. Ekkor úgy érezte, nem találja a helyét a világban, és zenéje nem szolgálja azt a célt, amelyet kitűzött maga elé: Isten dicsőítését. A szimmetrikus formákat újak váltották fel, formabontó zenei nyelvekből táplálkozott, többek között a schönbergi szerializmusból is, a madarak énekét egyre inkább zenéje részévé tette.

A mű elején Csalog Gábor mutatja a témát zongorán, a fuvola pedig ismétel, később kánonban mozognak együtt, két gyors rész között tempó- és ritmusváltással. A feketerigó énekét imitáló darabot nem könnyű eljátszani, a fuvola új technikával formál hangokat, de a zongorajátékban is újszerű hangzásokat keres a szerző. A zene filmszerű képeket fest, szinte látjuk magunk előtt az apró madárkát, aki olykor nagyobb sebességre kapcsol, mintha menekülne, ahogy fokozódik
a zenében az izgalom.

A hangversenyen hol sejtelmesen, máskor katartikus érzésekben jelenik meg a szakralitás, Isten és ember kapcsolata, élet és halál kérdése. A koncert visszahallgatható a Bartók rádió műsorfolyamában a Médiaklikk.hu-n.