A „cinkos akusztikájú” művek írója a tablókon

A Mészöly-emlékévhez kapcsolódó Mészöly 100 című kiállítás megnyitóján Gróh Gáspár irodalomtörténész, a tárlat szerkesztője arról beszélt, hogy a szekszárdi születésű író műveivel nem lehet érintőlegesen találkozni, ha belekezd valaki az olvasásukba, abból hónapokig tartó kaland lesz.

„Remélem, hogy a tárlat megmutat valamit ebből a Mészöly-örvényből, amelynek az erejét igazán csak belülről lehet megérezni” – tette hozzá Gróh Gáspár, aki a tárlat összeállítása kapcsán csaknem fél éven át olvasta magát egyre beljebb a páratlan képi világú és nyelvi erejű, gondolatiságában is erőteljes életműbe. Az író egész életútját elkísérte a pannon kisváros világa, ahol Mészöly gyerekfővel ismerte meg a Duna menti árterek növény- és vadvilágát, itt tanulta meg, hogy az ember a természet részeként kozmikus lény – emlékeztetett
az irodalomtörténész.

„A Molnár–Mészöly család fényképei egy olyan világot idéznek meg, amelynek mindennapjai még nem szakadtak el az élet természetes ritmusától” – emelte ki Gróh Gáspár a szülőhelyhez, a családhoz és a természethez fűződő alap­élményei kapcsán.

A szabadtéri tárlaton látható tizenöt tabló az író életét követi végig a szekszárdi gyerekkortól az íróvá válásig, a hazai és nemzetközi elfogadottságig, a sikerekig és a végső számvetésig. A fotók fölött párhuzamosan fut a személyes életrajz a háború megpróbáltatásairól, a megfigyelésről, betiltott darabról, kirúgásról és az irodalmi pálya állomásairól, cannes-i filmsikerről, a végül elfogadott Kossuth-díjról.

Az élettörténet mellett az író egy-egy gondolatát idézik a tablók. „...minden irodalom bővelkedik »cinkos akusztikájú« művekben. Csak míg a nagy népek »cinkos akusztikája« többnyire korszakokat formáló közérthetőség tud lenni, a kis népeké – néhány kivételtől eltekintve – rezervátumi érdekesség marad” – olvashatjuk például az ötvenes évek végéről és a hatvanas évekről szóló oldalon.

Gróh Gáspár lapunknak elmondta, Mészöly műveiről a halála után az életművet egyoldalúan, kizárólag a posztmodern felől értelmező írások születtek, fájdalmasan elsikkadt Mészöly konzervatív mivolta, írói életművének nemzeti karaktere, emiatt szerette volna megrendezni a kiállítást.

Az irodalomtörténész azt is elmondta, hogy csak most, a kiállítás anyagának válogatásakor érzett rá, hogy Mészöly igazi fő témája, helyszíne a magyar urbánum, a természettel szoros kapcsolatban élő pannon, közép-európai magyar kisváros világa. Mint mondta, nehéz dolga volt az idézetekkel is, mivel Mészölynél minden kép, minden kisebb-nagyobb részlet minden más részlettel többszörösen összefügg.

Szörényi László irodalomtörténész, író, műfordító, az MMA rendes tagja köszöntőjében Mándy Iván szavait idézte: „Annyi bizonyos, hogy Mészöly maga is világirodalmi jelentőségű író. Az ő tiszta, egyéni hangja benne van a világirodalom áramában.” Szörényi szerint Mészöly Miklós életműve jó példa arra, miként lehet egy diktatúra szorításában megőrizni a személyes függetlenséget és az alkotói szuverenitást.

A kiállítás tablóin, amelyek az MMA irodaházának Andrássy úti és Bajza utcai kerítésén tekinthetők meg, Hrapka Tibor, Móser Zoltán, Vahl Ottó és a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum fotográ­fiái láthatók.