Kultúra

A parádi szanatóriumtól a Róheim-villáig

Az Ybl-díjas Szenes István munkásságát a rugalmasság, az érzékenység, a harmónia, az otthonosság és a kiegyensúlyozottság jellemzi

Nyitottság, rugalmasság, érzékenység. Harmónia, otthonosság, kiegyensúlyozottság. Eme irányelvek vezették mindig is a hetvenöt éves Szenes István belsőépítészt, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagját, az akadémia Ipar- és Tervezőművészeti Tagozatának vezetőjét, akinek keze nyomát kis túlzással az egész ország magán viseli.

A parádi szanatóriumtól a Róheim-villáig
A kiállítás két teremben mutatja be a művész legfontosabb munkáit
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

Kiállítást rendeztek Szenes István munkáiból. Az Ybl Miklós-díjas belsőépítész, az MMA rendes tagja és az akadémia Ipar- és Tervezőművészeti Tagozatának vezetője idén ünnepelte hetvenötödik születésnapját. Ajándékként a Vigadó földszinti kiállítóterében szedték négy nagyobb csokorba a művész alkotásait a szervezők. A kórházak, egészségügyi intézmények után a színházakban elvégzett munkájából kapunk ízelítőt, aztán ott vannak a szállodák belső terei, végül pedig a nagy magáncégek, bankok székházaiban végzett munkák.

Igazán sokszínű és impozáns lett ez a születésnapi csokor, de a tárlat összeállítói megmutatják nekünk a jól kitalált belső terek mögött lévő alkotó embert is, akiről a kiállított rajzait, festményeit nézve megtudhatjuk, hogy 1964 és 1966 között még a Képzőművészeti Főiskolára készült. Az egy-egy kiválasztott munkát fényképekkel, grafikai tervekkel és alaprajzokkal bemutató posztereken maga az alkotó mutatja be személyes emlékeit is, felidézve egy-egy művét. Ezek a szövegek egy életmű összegzései, talán egyszer kibővítve, könyv formájában is megjelennek majd.

 Érettségi után pályafutása 1963-ban a Mafilm műtermeiben indult, ahol Szenes István díszleteket tervezett és valósított meg. Ekkoriban a képzős felvételire is készült , ami azután az Iparművészeti Főiskola belsőépítész szakának elvégzéséhez vezetett 1969-re, párhuzamosan a mafilmes munkákkal. 1973-tól jött az első „igazi” munkahely, a Középülettervező Intézet (Közti), ahol húsz évig stúdióvezetőként működött.

Az igazi virágkor pedig a rendszerváltással jött el, 1995-ben megszületett a Szenes Design Stúdió, amelynek alapvető filozófiája nyitottságra, rugalmasságra, érzékenységre, tehetségre, gyorsaságra, precizitásra és megbízhatóságra épült, ahogyan azt honlapjukon is hirdetik magukról. Szenessel és a szintén belsőépítész feleségével, Rónai Eszterrel együtt összesen hat tervező dolgozik itt, akik számára alapvető szempont a tervezés teljes folyamatában való részvétel a konkrét feladat meghatározásától, a tervezésen át a kivitelezésen keresztül, egészen az épület átadásáig. Ahogy vallja is, azok közé a belsőépítészek közé tartozik, akik az alapoktól kezdve, az építésszel együtt találják ki az épületet úgy, hogy az kívül-belül egy gondolatot sugározzon.

A tárlaton szereplő első önálló belsőépítészi munkája 1975-ben a parádi gyógyfürdő, kórház és szanatórium átalakítása volt, ahová a természetes anyagokat, fát használó teljes felújítás mellett egy új szárnyat is terveztek. Később, 1986-ban, még a Közti tervezőjeként a Szegedi Orvostudományi Egyetem 410 ágyas klinikáján dolgozhatott, ahol a célja az volt, hogy a beteg a környezete hatására testileg és lelkileg is mielőbb meggyógyuljon. A kórházi munkák közül a legutóbbi a Budai Irgalmasrendi Kórház átépítésénél zajlott, ahol Kozma Imre atya szellemisége is hatott a tervekre. Dolgozott még a Prágai Magyar Intézet (2004) és a Helsinkiben lévő nagykövetségünk felújításán is (1999), de az életműben a színházak is meghatározó szerepet kaptak. Először a veszprémi, korábban többfunk­ciós, 1903-as, szecessziós épület rekonstrukciója és  színházzá építése volt a feladat, ami 1988-ra készült el, és egy évvel később meg is hozta számára az Ybl-díjat. S ha már díjak, ő volt az Uránia rekonstrukciójának belsőépítésze is, amiért 2003-ban Építészti Nívódíjat, rá egy évre pedig Europa Nostra-díjat kapott.

Tavaly részt vett az 1897 és 1899 között épült szentesi szecessziós Tóth József Színházterem, a volt Petőfi Szálló rekonstrukciójánál is, ahol az eredeti rajzok alapján idézte meg a belső tereket. Az utolsó csokorba a szállodák és bankok, más magánmegbízások „virágai” kerültek. Köztük a legkorábbi a Mineralimpex Benczúr utcai székházának teljes körű belső átépítése volt, de ott volt 2002-ben a Palace Hotel kialakításánál és 2003-ban a Kecskeméti utcai Ybl-palota rekonstrukciójánál is. Legutóbb, tavaly a Róheim Sámuel fakereskedő által 1900-ban emeltetett villa új funkcióin dolgozott, ahol odafigyeltek arra is, hogy az itt meggyilkolt Tisza Istvánnak egy emlékfalat alakítsanak ki. A tárlat augusztus 22-ig látogatható.

Kapcsolódó írásaink