Amikor az amerikai álom nem álmodható

A kisfiú, David (Alan S. Kim) szívbeteg. A szülők rendkívül sokat dolgoznak, kezdetben egy csirketelepen, majd beindítják a gazdaságot is, ám mivel nem tudják megoldani a gyerekek felügyeletét, magukhoz hívják a nagymamát (Yuh-jung Youn), hogy vigyázzon rájuk. A látszólag egyszerű történet számtalan minidrámát és súlyos konfliktust hordoz magában már a kiindulóponton.

Elsősorban ott van az emigrációs léthelyzet mint kihívás: a család, amelynek felnőtt tagjai nem igazán beszélnek angolul, annak ellenére is elszigetelt marad, hogy szomszédjuk, Paul (Will Patton) kifejezetten barátságosan fogadja őket, ugyanúgy, mint az angolszász templom gyülekezete, ahová azért kezdenek el járni, mert a nő (Yeri Han) mélyen vallásos keresztény.

Igyekeznek ugyan valamiféle kapcsolatot kialakítani a többi koreaival, de mivel a közösség inkább elszigetelt egyénekből áll, ez nem jár sikerrel. Miközben a szülők első generációs bevándorlóként keményen küzdenek a beilleszkedéssel, a gyerekek, elsősorban David látszólag már amerikaiak: beszélik ugyan még a koreait, de már angolul gondolkoznak, és értékrendjük is gyökeresen eltér a szülőkétől.

Ebből akkor lesz igazán baj, amikor megérkezik a nagymama, aki magával hozza az autentikus koreai gondolkodásmódot, italokat, fűszereket, ételeket és a minari növény néhány magját. (A minari egy fűszerű növény, magyar neve nadálygumó, és a kim-chi, a legkoreaibb étel fontos összetevője.) Ráadásul nem is „igazi” nagymama: bokszmérkőzéseket néz a tévében, kártyázik, káromkodik – viszont nagyon szereti az unokáit.

Az egyik legfontosabb szál a filmben épp az, miként tanítja meg a gyerekeknek azt, hogy hogyan kell „koreaiul” gondolkozni – nagyon szép jelenet például, amikor az erdőben sétál Daviddal, és megérteti a kisfiúval, hogy miként kell együtt létezni a természettel félelem nélkül.

A másik, súlyos ellentétekkel terhelt drámai szál a filmben a házaspár viszonya: a férfi minden kockázatot vállalna a farmért és azért, hogy a saját lábára állhasson, és számára a családja biztonsága is feláldozható. A nő, mint minden nő, ragaszkodna a minimális biztonsághoz, ha nem is a maga, de a gyerekei érdekében. Apró vitáik a szemünk előtt nőnek feloldhatatlan házastársi krízissé, mire pedig a nagymama szélütést kap, és bekövetkezik a farm pusztulását hozó katasztrófa, gyakorlatilag tönkremegy a házasságuk.

A rendezőnek az az igyekezete, hogy a szemünk előtt egyre súlyosabbá váló krízist minimális eszközökkel mutassa be, emlékeztet Hirokazu Koreeda Bolti tolvajok című filmjének megoldásaira (ott szintén egy család története állt a középpontban). Igazi drámai gesztusokat csak az anyát alakító Yeri Han produkál, a többi színész gyakorlatilag mozdulatlan arccal éli meg a sorozatos drámai helyzeteket.

Remek a nagymamát alakító Yuh-jung Youn, aki amúgy az egyik legismertebb dél-koreai színésznő, és az alakítással ki is érdemelte a legjobb női mellékszereplő Oscar-díját. Jól teljesít Will Patton is Paul, a félbolond veterán szomszéd szerepében.

Miközben az emigrációs dráma és az ezzel összefüggő családi dráma kibontakozik a szemünk előtt, a kisfiú viszont rejtélyes módon meggyógyul, bezáródik a szívén lévő lyuk. Szimbolikus értelemben ez mindenképp sokat jelent – hiszen gyógyulása érezhetően összefügg nagyanyjával és saját (kettős) identitása megtalálásával, akkor is, ha az orvos arra tippel, hogy az arkansasi víz jótékony hatása áll a folyamat hátterében. A dráma csúcspontján a gyerek mindenesetre elindul a szélütött, beszélni már képtelen nagymama után, hogy visszahívja.

Az új, idegen közegben, a szülei válságba jutott házasságában, saját zavaros identitásában mintha egyetlen biztos pont lenne: az, amit elhagytak. Dél-Korea és a dél-koreaiság esszenciája, a nagymama. Na meg a nagyszülői szeretet. Lee Isaac Chung filmjéről épp ezért nehéz eldönteni, hogy inkább az emigráció lehetetlenségéről vagy a nagyszülő–gyerek kapcsolatról szól, illetve hogy ebben az esetben egyáltalán szétválasztható-e a kettő. Mindenesetre a film nem véletlenül nyerte el a 2020-as Sundance Fesztiválon a zsűri nagydíját és a közönségdíjat is, és nem véletlenül kapta meg a legjobb idegen nyelvű film Golden Globe-ját.