Kultúra
Keresztül-kasul az egykori Európán
Stefan Hertmans kortárs történetté tágította az előző ezredfordulón játszódó szép nyelvezetű regényét
A szabálytalan történelmi regény igazi kortárs mű: miközben fő cselekményszála ezer évvel ezelőtt játszódik és térben Normandiától Jeruzsálemig tart, a szerző mint narrátor folyamatosan reflektál nemcsak az általa elképzelt mesére, de mindarra is, amit maga körül lát a legutóbbi ezredforduló után.
Így lehet, hogy Normandiát, Szicíliát vagy Kairót egyszer az 1090-es években látjuk, a következő oldalakon pedig úgy, ahogy ma van, amitől különös rétegzettsége lesz a szövegnek: az olvasó úgy érezheti, mintha a szeme előtt épülne fel egy-egy város az időben, és ő egyszerre látná valamennyi rétegét.
A történet Rouenban kezdődik, ahol egy normand lány beleszeret a helyi zsidó iskola egyik tanulójába. A keresztes háborúk idején járunk – azokban az években, amikor gyakorlatilag elképzelhetetlen volt, hogy egy keresztény és egy zsidó fiatal házasságot kössön. El kell menekülniük. Útjuk erdőkön, falvakon vezet keresztül, mire a fiú rokonainál menedékre lelnek, ez sem tart azonban sokáig.
Az író távolságtartással kezeli a főhősét, sokszor mintha filmen láttatná, ahogy menekül át a korabeli Európán, gondolatairól, érzéseiről legfeljebb a szereplő útján járó író narrációjából értesülünk, aki nem egyszer elbizonytalanít. Újra és újra figyelmeztet, hogy Hamutal, a menekülő nő útját és személyét nem ismerhetjük pontosan, csak megpróbálhatjuk rekonstruálni. Emiatt néha nehéz eldönteni, hogy a könyv valójában a menekülésről (menekülésekről) szól, vagy inkább egy olyan nyomozásról, amelyet a narrátor végez egy valaha élt személy után, akiről semmit nem tudunk – csak annyit, hogy különös sorsáról szó esik egy, a 19. század végén a kairói Ben Ezra zsinagógából előkerült dokumentumban.
Talán nem véletlenül utal rá a kötet utószava, hogy A fordult szív fókuszában voltaképp az emlékezet áll. Az, hogy ennek az emlékezetnek ezer évet kell áthidalnia, különösen izgalmassá teszi Hertmans regényét.
