Kultúra

A táncos lábú ősemberek

A VéNégy Feszt közelebb hozta a koncertközönséget a színházhoz

A hétvégén zárult a VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozó, amelyet ezúttal Nagymaros és Zebegény között az árnyas-füves Duna-parton rendeztek meg, olyan társulatok, mint a szlovák Presov National Theatre és a cseh Divadlo Polárka, illetve olyan előadók részvételével, mint Rúzsa Magdi, az Erik Sumo Band, a Punnany Massif vagy az Európa Kiadó.

A táncos lábú ősemberek
A cseh Divadlo Polárka William Golding regényét alkalmazta színpadra
Fotó: Venegyfesztival.hu

A Vácról Nagymarosra költöztetett fesztivál célja, hogy a visegrádi országok művészei és közönsége a zenén, a színházon keresztül, együtt nyaralva ismerje meg egymás kultúráját, és fedezze fel a közös múltat, az együttműködés lehetősé­geit. Kis Domonkos Márk, a fesztivál főszervezője, aki egyúttal a Déryné Program főigazgatója is, a rendezvénysorozat Facebook-oldalán azt is célként jelölte meg, hogy a koncertre járó, fesztiválozó közönséget igényes produkciókkal becsalják a színházba.

Ennek érdekében a színházjegyet váltók olcsóbban juthattak hozzá a koncertbelépőkhöz. A járványhelyzet hősei, az ápolók, orvosok, gyógyszerészek, mentősök, katasztrófavédelmisek pedig minden megvásárolt belépő mellé ingyen kaptak még egyet. A szervezők így fejezték ki hálájukat és tiszteletüket a helytállásért.

A tavalyi fesztivál a pandémia miatt elmaradt, az idei program majdnem teljesen megegyezett a tavalyra tervezettekkel. A fesztivál nyitó produkciója Olt Tamás Rejtő Jenőről megemlékező Szájon lőtt tigris című zenés önálló estje volt. A szlovákok több jelentős díjat nyert Moral Insanity című monodrámáját Júlia Rázusová rendezésében Umberto Eco

A prágai temető című regénye inspirálta. Témája a dezinformáció, hőse a szimpatikus gengszter (Peter Brajercik), és mi magunk, akik tudjuk, hogy csúsztat, hazudik, a humora miatt mégis megkedveljük, de végül szembenézhetünk azzal, mennyire könnyű a társadalmat féligazságokkal manipulálni.

Brnóból a Divadlo Polárka színészei William Golding Az utódok című regényének színpadi feldolgozásával érkeztek J. A. Pitíns­ky rendezésében. Egy mindenféle szindrómás professzor (Tomás Sukup Gyanpuri) próbálja elmagyarázni angolul, miről szól a Homo gyilkolens, avagy a mamutvadászok kipusztulása című darab, de kitör belőle a neandervölgyi, és máris ott vagyunk az ősemberek világában, ahol minden nap a létért való küzdelemmel telik.

Még erős a csoporttudat, és csak ködösen van én meg te. Nincs még linearitás, nem világos, hogy a kő nem élő, és a felénk repülő nyílvessző nem ajándék. Ételükkel is megkínálják, barátságukba fogadják a nézőt a szelíd neandervölgyiek, mielőtt megjelenik a Homo Sapiens, és elhurcolja, kiírtja a törzs tagjait.

A halált, a káoszt, a pusztulást a darabban két hegedűtokos rockzenész figura ’Hiéna’ (Václav Dvorák, Jakub Cír) képviseli. A hősiesen küzdő neandervölgyi törzs világán kívül állnak, de a Homo Sapiens cifra ruháiban, távolságtartó szokásainak világában be tudnak tagozódni a társadalomba. A neandervölgyiek szép okos gyermekét Likut (Filipína Cimrová) a Homo Sapiens-csapat megtöri, magához idomítja, majd feláldozza.

A darab végén az öltönyös gorillák régészeti konferenciát rendeznek a neandervölgyi emberről. Az egyik professzor el is hozza Lokot (Jaroslav Tomás- képünkön) az utolsó nean­dervölgyit, mint bizonyítékot a létezésükre. Akkor viszont a Pink Floyd híres dalára (We don’t need no education) mindenkiből kitör a léggitározó, táncos lábú ősember.

A színházi előadások előtt mindennap kerekasztal-beszélgetésen lehetett találkozni az adott előadás rendezőjével. A közönség naponta láthatott válogatást az elmúlt harminc év rendszerváltó filmjeiből. A zárónapon a nemzetközi színészgárda együtt mutatta be a Changes című előadást Feledi János rendezésében.

Kapcsolódó írásaink