Trianon mindannyiunkban közös

A nemzeti összetartozás napján mutatta be az MMA Irodalmi Tagozata a Mégis élünk –  Trianon 100 című antológiát az MMA budapesti irodaházában. A kiadvány olyan írásokat tartalmaz, amelyeket a tagok válogattak saját műveikből a tragikus évfordulóhoz kötődően.

Mezey Katalin Kossuth-díjas költő–író, az MMA IT vezetője elmondta, nagy örömmel tölti el, hogy lényeges aktualitása van a bemutatónak. „Az a célunk, hogy aki részt vesz a bemutatón, az megkapja azokat az új inspirációkat, amelyek elindíthatják őt azok felé az értékek felé, amelyekre szeretnénk felhívni a figyelmet” – mondta az antológia szerkesztője. A Mégis élünk Trianon 100 című kötetben harminckét akadémikus szerző több mint százötven írása szerepel.

Erőss Kinga József Attila-díjas irodalomtörténész, a kötetet gondozó Orpheusz Kiadó igazgatója üdvözölte, hogy az estet Szokolay Dongó Balázs Artisjus-díjas zeneművész vezette fel rövid játékával. „Nehéz szavakba önteni azt a sok fájdalmat, sérelmet, mindazt, ami az elmúlt százegy évben történt velünk, és amely a részünk. Akár tetszik, akár nem, Trianon meghatározza a hétköznapjainkat, gondolkodásunkat, viszonyunkat önmagunkhoz és a világhoz. A zene ereje pedig képes ráhangolni minket erre a nem könnyű témára” – tette hozzá.

Kucsera Tamás Gergely, Bánffy Miklós-díjas művészetelméleti szakíró, eszmetörténész, az MMA főtitkára úgy fogalmazott: minden magyar ember kialakít valami-lyen viszonyulási pontot Trianon-hoz. „Ez a kötet reprezentatív, hiszen a szerzői életkorokat tekintve nagyon széles a merítés. Az éppen Trianon után születettek és a ma negyvenegynéhány esztendős alkotók is benne vannak. Mi még nagyszüleinkkel, dédszüleinkkel, nagybácsikkal, nagynénikkel tudtunk családi rendezvényeken beszélni arról, hogy milyen is volt a Trianon utáni élet.

Három kamasz lányom van, nekik néhány beszélgetésnyi lehetőségük volt még a dédszüleikkel, de most vagyunk abban a pillanatban, amikor az ilyenfajta megemlékezéseknek, antológiáknak, tudományos munkáknak olyan szempontból is nagy jelentőségük lesz, hogy felnőnek olyan generációk, akik már nem tudtak olyanokkal beszélgetni, akik megélték mindezt. Miközben Trianon mindannyiunkban közös, csak a megéltség, átéltség státu­sában más helyen vagyunk” – magyarázta az eszmetörténész, aki a Mégis élünk előszavát is jegyzi.