Hét nő és egy férfi az Újszínház színpadán

Az 1931-ben született Gyurkovics Tibort irodalmi öttusázónak nevezték kortársai, hiszen legalább öt műfajban alkotott figyelemre méltó műveket. Írt verset, prózát, esszét, publicisztikát és nem utolsó sorban drámákat is. Ám mindemellett Gyurkovics pszichológus volt, és ezt az előnyt, illetve tudást használja a Császármorzsában is. A mű 1994-ben készült el, és még abban az esztendőben színpadra is állította a Nemzeti Színház, éppen Dörner Györggyel a főszerepben.

A darab elején megismerünk egy házaspárt, Katit és Tomit, és mindjárt megtudjuk azt is, hogy Tomi már nem szereti a hozzá feltétel nélkül ragaszkodó, gyönyörű feleségét. Majd megjelenik a színen Ági, aki kezdetben úgy tűnik, valamiféle felmérést készít. Nyomtatvány van nála, és a lakás felszereltségére vonatkozó kérdéseket is feltesz. Mindezt este kilenc után, tökéletes nyugalommal, majd pedig mintegy mellesleg vacsorát is kér, azután pedig elmegy zuhanyozni.

Tomi felesége mindeközben ott figyel az ágyban, igaz, a paplan alatt. Aztán jönnek sorban a nők, összesen heten, s végül az is kiderül, hogy valamennyien elhagyottak, szeretethiányosak, kicsit nyomorultak valahol. Tényleg abszurd, ahogy mindannyian Tomitól várnak gyógyírt régebbi vagy éppen frissebb sebeikre. Gondoljunk bele, hét nő és egy férfi! Hát nem semmi felállás ez, és azt is sejtheti már a néző, hogy a történetnek nem lesz a legjobb vége.

Ahhoz, hogy ez a groteszkbe hajló tragédia mindvégig, a történet szerint karácsonytól karácsonyig pörögjön, a szerző mellett a rendezőnek is helyt kell állnia. Dörner György bátor, hogy az olvasást, és vele együtt lassan a színházat is elfelejtő korunkban elő mert venni egy ilyen darabot. Igaz, sosem ijedt meg az árnyékától, és a rendelkezésére álló csapat is nagyon jó.

A Tomit alakító Jánosi Dávid nem macsó, csak egy hétköznapi figura, aki meggyőz minket arról, hogy mindebből kilépne, de végig maradnia kell. Nemes Wanda, a felesége, Kati szerepében talán a leghitelesebben adja elő a szerető asszonyt, akihez mindig vissza lehet menni. Mária, a házmesternő, akit Esztergályos Cecília alakít fergetegesen, a humor kifogyhatatlan forrása.

Timkó Eszter elkápráztat bennünket a sok-sok esztendeje szeretetre, szerelemre vágyó Ági szerepében. Tordai Teri, a vidékről érkező, megöregedett Nórával visz újabb színt a darabba. Állandó kísérője és ellenfele, a besavanyodott Zsuzsa szerepében Császár Angela hánytorgatja fel fortyogva, de hitelesen a régi sérelmeket.

Végül, s persze nem utolsó sorban az ápolónők, Csilla (Koncz Andrea) és Anna (Orosz Csenge) képviselik az ifjúságot, ők lesznek majd azok, akik először… – de nem is folytatom. A végkifejletért mindenkinek el kell mennie az Újszínházba!