Kultúra
Nagybányától Lendváig
A trianoni határokon túli magyar képzőművészetből mutat be egy még soha nem látott válogatást a Magyar Nemzeti Galéria kiállítása a székesfehérvári Csók István Képtárban
„Szimbolikus jelentősége van, hogy éppen a koronázó székvárosban emlékezünk egyik legfontosabb nemzeti sorstragédiánkra a művészet erejével” – emelte ki Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter tegnap az Összetartozunk – A trianoni határokon túli magyar képzőművészet remekei a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből című kiállítás megnyitóján.
A kancelláriaminiszter azt is hangsúlyozta, Trianont az elvágott szálak újbóli összekötésével, az elkülönült kulturális erőterek összehozásával lehet meghaladni, a tárlat pedig erre tesz kísérletet. Egyúttal azt is megmutatja – fogalmazott Gulyás Gergely –, hogy együtt erősek vagyunk, és ez a közösség nemcsak a magyarokra vonatkozik, hanem a teljes Kárpát-medencére.
A Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója, Baán László elmondta, régóta készülnek a tárlatra, amelyet korábban szerettek volna megnyitni, de a járvány nem tette lehetővé. Kiemelte, a kiállításon látható művek a közgyűjtemények új, jelentős szerzeményei, amelyeket a kormány segítségével tudtak megvásárolni. A főigazgató is hangsúlyozta, a tárlatot nem véletlenül rendezik meg az ősi koronázóvárosban, amely nevében is őrzi a történelmi Magyarország egységét.
„A tárlat olyan anyagot mutat be, amelyet még sosem láthattak a látogatók” – hangsúlyozta Baán, kiemelve a kurátor, a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese, Szücs György munkáját a kiállításon szereplő nyolcvankét mű kiválogatásában. A főigazgató arról is beszélt, remélik, Székesfehérvárról vándorútra indulhat az anyag a Kárpát-medencében, megmutatva, hogy „összetartozunk, összetartoztunk és össze is fogunk tartozni”.
„Szimbolikusan ezzel a megnyitóval a város kulturális élete is újraindul” – emelte ki Cser-Palkovics András polgármester, aki megköszönte a kiállítás létrejöttében közreműködők segítségét. Úgy fogalmazott, az, hogy a „nemzet történelmi fővárosa” – ahogy ezt a fehérváriak szeretik mondani – adhat otthont egy ilyen kiállításnak, példázza: felelősségünk van minden magyar iránt.
A magyar művésztelepeket Nagybányától Lendváig bemutató térképpel induló tárlaton mintegy hetven művész több mint nyolcvan alkotása látható a húszas évektől egészen napjainkig. „Harmincnál több olyan művész szerepel a kiállításon, akitől korábban egy tárgy se volt a múzeum gyűjteményében, tudatosan azt néztük, hogy ne csak raktáranyag legyen” – magyarázta lapunknak Szücs György kurátor a válogatás szempontjairól.
Mint lapunknak mondta, a nemzeti összetartozás éve alkalmából rendezett kiállítás kilenc szekciójával a festészet, a grafika és a szobrászat jellemző darabjainak felsorakoztatásával, az egymással kölcsönhatásba lépő művek segítségével a határokon átnyúló, összefüggő szellemi hálózat létezésére irányítja a figyelmet. „A művek arról beszélnek, hogy létezik egyfajta közép-európai érzület, a tájhoz, az emberekhez, a társadalomhoz való hasonló vonzódás és kapcsolódás” – fejtette ki a Magyar Hírlapnak.
Zsögödi Nagy Imre, a lendvai Király Ferenc, Pittner Olivér, Vásárhelyi Z. Emil, Harmos Károly, Cseh Gusztáv: csak néhány név azok közül, akiknek alkotásait láthatjuk a tárlaton. A szellemi hálózat jelentőségét és értelmezését teremfeliratok, irodalmi idézetek és a képcédulákat kiegészítő rövid műelemzések segítik.
A képek és szobrok pedig nemcsak egymással, hanem Kosztolányi Dezső, Tamási Áron, Kós Károly vagy például Lászlóffy Aladár szövegeivel is kölcsönhatásba lépnek, közelebb hozván ezáltal a látogatóhoz a határon túli létet, az összetartozás és a megmaradás gondolatának fontosságát.
