Kultúra

Magasfeszültségű versek

A Petőfi Irodalmi Múzeum Pilinszky 100 fogalom/centenáriumi szószedet című onlinebeszélgetéssorozatában a hallgatásban rejlő erőről és a pusztító-teremtő fényről is szó esett

 Idén ünnepeljük Pilinszky János születésének századik évfordulóját. Ebből az alkalomból a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Juhász Anna Szalon Pilinszky 100 online beszélgetéssorozatában olyan művészek szólalnak meg kéthetente csütörtök esténként, akiket valamilyen módon meghatároz Pilinszky költészete. Az elmúlt két alkalommal Zalán Tibor, illetve Szabó T. Anna volt a vendég.

Magasfeszültségű versek
Újabb fogalmakkal gyarapodott a szószedet: szeretet, öröm, visszavonhatatlan, kockázat, nap
Fotó: Fortepan/Hunyady József

A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) január végén indította el Pilinszky 100 fogalom/centenáriumi szószedet című, januártól kéthetente jelentkező online videósorozatát, amelynek alkalmain neves írók, irodalomtörténészek, színművészek, zenészek és más alkotók öt-öt, Pilinszky életművében kulcsfontosságú fogalom, szó vagy gondolat mentén mutatják be egy-egy vers, téma, kötet vagy éppen barátság hátterét, jelenkori értelmezését. A kezdeményezés célja, hogy így az év végére összegyűljön száz olyan fogalom, amely egyfajta sűrített centenáriumi szószedetként Pilinszkyhez köthető.

A PIM és a Juhász Anna Irodalmi Szalon közösségi oldalán egyaránt élőben követhető és később vissza is nézhető, „rendhagyó irodalomórák” legutóbbi két részében előbb Zalán Tibor, majd Szabó T. Anna József Attila-díjas alkotók voltak Juhász Anna beszélgetőpartnerei.

Mint kiderült, Zalán Tibor személyesen soha nem ismerte Pilinszkyt, de amikor besorozták katonának, a szülei a legjobbkor vittek be neki a laktanyába három könyvet: Juhász Ferenctől A szarvassá vált fiú kiáltozása a titkok kapujából és A mindenség szerelme címűt, illetve Pilinszky János Szálkák című kötetét. Mint mondta, Juhász Ferenc kifelé, a világmindenség felé tágította verseiben a végtelent, Pilinszky pedig befelé, és így mindkét költő versei segítettek neki abban, hogy ne legyen öngyilkos, ne hódoljon be, de fölöslegesen ne is lázadjon, hanem túlélje a nehéz katonaéveket.

Zalán Tibor azt is kiemelte, hogy ha személyesen ismerték volna egymást, a humor lehetett volna köztük az egyik fontos közös pont. Pilinszky katonaként is sok szörnyűséget látott, és ezek kapcsán úgy fogalmazott, hogy utólag csak humorral tud beszélni mindarról, ami vele történt. Zalán kifejtette, Pilinszky alapállása e tekintetben Kafkáéhoz volt hasonlatos. Arra a kérdésre, mit vett át leginkább Pilinszkytől, Zalán azt az attitűdöt említette, amely szerint a költő kívül áll a közösségen.

A beszélgetésen szóba került Pilinszky nagynénje, Bébi néni, azaz Baitz Borbála, aki gyerekkorában fejre esett, és egész életében kereste, illetve újratanulta a szavakat. Pilinszky többek közt Sheryl Suttonnal folytatott beszélgetéseiben is szól arról, mekkora élmény volt, amikor nagynénjének megtanította a fa szót. Egészében véve pedig úgy gondolta, hogy a költő mindig újra keresi és tanulja a szavakat.

Ezzel kapcsolatban elhangzott, hogy Pilinszky szerint azt kell megírni, ami visszavonhatatlan. Zalán Tibornak a költő ezen alapállása ahhoz kapcsolódóan fontos, hogy az emberi élet alapvetően botrány, az ember tragikus lény. A versek szintjén előkerült a Négysoros, valamint a Szálkák is, amelyet Zalán annak illusztrálására hozott fel, hogy Pilinszky költészetében hogyan van jelen a hallgatás, illetve az abban rejlő erő, bátorság.

„Vakmerő szívekre, az élet mélységes szeretetére és megbecsülésére van égető szükségünk, hogy megszülessék számunkra a vigasság új formája, hogy ismét körülülhessük a kánai asztalt! Hiszen kivétel nélkül ez után a derű után vágyakozunk” – idézték a beszélgetésben Pilinszky 1960-as sorait, amelyből világosan látszik, hogy a költő fontosabbnak tartotta a szeretetet, mint a hitet, és vállalta a szeretet botrányát, az el nem követett bűn viselését.

Végül Juhász Anna arra kérte Zalán Tibort, hogy a centenáriumi szószedethez mondjon öt, számára Pilinszkyhez kapcsolódó fogalmat. Ezek a botrány, a szeretet, a megnevezés, a visszavonhatatlan és a megkerülhetetlen voltak.

A most csütörtöki vendég, Szabó T. Anna felsorolásában a boldog, az öröm, a kockázat, a kés és a nap szavak kapták a legnagyobb szerepet. Mint a beszélgetésen kiderült, Szabó T. kedvenc verse az Aranykori töredék, amelyben – mint mondta – pusztító és teremtő erőként is jelen van a fény. A Ravenbsbrücki passió kapcsán a beszélgetőtársak felidézték Pilinszky besorozását, Németországba kerülését és ezzel megmenekülését is.

Szabó T. Anna izgalmas életrajzi és irodalmi adatokkal szolgált Pilinszky János és Nemes Nagy Ágnes barátságáról, sőt az esten az is kiderült, Nemes Nagy és Szabó Magda milyen bensőséges irodalmi és személyes barátságot ápolt egymással. Az is szóba került, hogy a költőnek Pilinszky Budapestet is jelenti.

Juhász Annával arra is keresték a választ, hogyan hat Pilinszky költészete a befogadóra. Szabó T. Anna szerint ez a költészet a legegyszerűbb szavakat használja, sokszor olyanokat, amelyekről korábban el sem tudtuk volna képzelni, hogy versben szerepeljenek. Úgy fogalmazott, Pilinszky költészete kitágítja a világunkat. Költeményei tele vannak szenvedéllyel, érzelmekkel, amelyek elérik az olvasót, feltörnek belőle: magasfeszültségű versek – állapították meg a beszélgetőtársak. w

Kapcsolódó írásaink

Petőfi, a rocksztár

ĀA költő születésének bicentenáriumát átfogó programmal készíti elő és ünnepli szövetségben az MTVA, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. és a Petőfi Irodalmi Múzeum, hogy az emlékév az egész nemzet ünnepe legyen