Poszterra: négy visegrádi ország plakátművészete a Vigadóban

A visegrádi együttműködés országai plakátnagyhatalmak, ahogyan a kiállítás ismertetője is fogalmaz. És ez valóban így is van, hiszen az öreg kontinens egyik legnagyobb plakátseregszemléje még mindig a varsói Plakátbiennálé, ugyanakkor ott van még a budapesti Posterfeszt. Vagy ott vannak a jeles brünni és nagyszombati megmutatkozási lehetőségek is. És ha a Vigadó földszintjén és alagsorában berendezett kiállítást körbejárjuk, megállapíthatjuk mi is azt, hogy a V4-ek egyik közös nyelve valóban a plakát.

Már csak azért is, mivel itt néhány betűvel, jól elhelyezett gesztussal, színkombinációval egy felületen megjeleníthető mindaz, aminek elmondásához rosszabb esetben tolmács és vagy ezer, nem is biztos, hogy a partner által értett szó szükségeltetne. A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) külügyi osztálya által szervezett, Krzysztof Ducki kurátor által összeválogatott kiállításon három-három alkotóval képviseltetik magukat a szövetség országai, no és ráadásnak ott vannak még a nagy magyar plakátművészek tanítványainak friss munkái is.

Ez utóbbiakért, ha a járványhelyzet ezt lehetővé teszi, le kell mennünk az alagsorba, addig is az MMA közösségi oldalán található kisfilmekből kaphatunk ízelítőt a tárlatról. De megéri ez az egyelőre még csak virtuális séta is, mert azt azonnal megállapíthatjuk, hogy a Metropolitan Egyetem, a pécsi vagy a kassai felsőoktatási intézmények hallgatóinak a munkái lendületben, ötletességben néha még túl is tesznek a mestereiken.

Azt, hogy az erőszakos bűncselekmények negyven százaléka mögött ott van az alkohol, a kassai Martin Fek úgy fogalmazza meg nagyon röviden, hogy egy sörnyitó „kivágatát” emberi agy alakúra formázza. A pécsi művészeti karon tanuló Zala Dalma Macbeth-plakátján önnön testéből, pontosabban a plakát anyagából tépi ki a főhős a véres koronáját. Eliska Pospisílová pedig nem finomkodik, olyan glóriás békegalambot rajzol, amely éppen a manapság oly divatos szivárványos zászlóra piszkít. Ennél sokkal finomabb, lágyabb Eva Jencuráková műve, amelyen fehér-barna, pozitív-negatív felületekből áll össze az anyaság szépségét, felemelő voltát mutató mű.

Mindezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a tanítványok máris túltettek a mestereken, hiszen, mondjuk, a magyar résztvevők között is a szakma legjobbjaival találkozhatunk. Orosz István a magát az orosz nyelvtörvény miatt 2019. július 10-án tiltakozásul felgyújtó Albert Razin szociológusnak és filozófusnak állít emléket. Mégpedig természetesen nem hétköznapi módon, hiszen kilenc kitépett, véres, vörös rokon, többek között finn, észt, mansi, komi, udmur nyelvet szegezett fel egy plakátnyi felületre.

A különleges, magyaros motívumokat használó meseillusztrációiról is ismert Keresztes Dóra színdarabok plakátjai mellett a már említett motívumokból építkező, a Magyar Plakát Társaság 2015-ös, jubileumi kiállítását hirdető poszterével van jelen. A harmadik magyar, Horkay István plakátjainak világát sem kell nagyon bemutatnunk. A sokszor régi, talált tárgyakból, gépezetek darabjaiból összeálló, asszociatív felületek mellett valóban nem lehet csak úgy elmenni. Mert a jó plakát vonzza a szemet, a tekintetet.

A legjobbak pedig meg is tudnak állítani rövidebb-hosszabb időre, és gondolkodásra serkentenek. Ebben a megállító erőben volt mindig is nagyon jó a közép-európai plakátművészet, és jó jelenleg is. Ezt pedig a mostani cseh, a szlovák és a lengyel kiállítók is prezentálni tudják.

Utóbbiak közül a minimalista eszközöket, a betűk formája adta lehetőségeket kihasználó Wladyslaw Plutát kell megemlítenünk, akinek a 2008-as, Jazz című plakátján a műfajra oly jellemző trombita motívumát a „J” betű szárának óriá­sira nagyított teteje adja ki. A Pinocchio című munkán pedig a „P” betűre hosszú orrnak éppen az „I”-t fordítja oda.

A szlovák Dusan Junek Henri de Toulouse-Lautrec halálának száztizedik évfordulójára, 2011-ben a kis növésű gróf jellegzetes keménykalapjának motívumát használja fel. A csehek közül Jan Rajlich Jr. a reményt szögesdróttal sokszor körültekert szívként ábrázolja, a demokráciát pedig a YES – NO szavak felhasználásával, azok különféle színárnyalatokban való ábrázolásával jeleníti meg.

A tárlat a tervek szerint április 18-ig marad Budapesten, azután útra kel az együttműködés orszá-gaiba.