Kultúra

Egy bektasi szent nyugvóhelye Magyarországon

Befejeződött Idrísz baba türbéjének állagmegóvó felújítása Pécsett – A török kiűzése után az épületet a jezsuiták alakították Szent Rókusnak és Szent Ferencnek szentelt kápolnává

Befejeződött Idrísz baba türbéjé­nek állagmegóvása Pécsett. A síremlék felújítását a Gül Baba Türbé­je Örökségvédő Alapítvány végezte el a műemléket gondozó Nemzeti Örökségvédelmi Fejleszté­si Nonprofit Kft. hozzájárulásával. Idrísz valószínűleg bektasi szerzetes volt, és a 16. században, a hódoltság kori Pécsett élt. Sírja az egyik legfontosabb magyarországi török műemlék. 

Egy bektasi szent nyugvóhelye Magyarországon
Türbe csak kettő van hazánkban. A képen látható Idríszé és Gül babáé Budán
Fotó: Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesz

Idrísz baba síremléke, azaz türbéje a benne nyugvó „veliről”, szent emberről kapta a nevét. A szentről Ibrahim Pecsevi korabeli török történetíró és Evlia Cselebi 17. századi utazó is megemlékezik. Pecsevi még találkozott vele, ám a később élt Cselebi már csak a legendáját hallotta, hiszen Idrísz sírja már nem sokkal a halála után is látogatott volt.

Idrísz baba a 16. században Pécsett élt. Akárcsak a Budán nyugvó Gül baba, ő is bektasi szerzetes lehetett, aki a török sereggel érkezett. Mindkettőjüket gyógyítóként tartották számon, és a muszlim hívők azóta is közbenjáróként tisztelik, ezért a pécsi türbe zarándokhely.

Mint azt az MTI tudósítása feleleveníti, a pécsi Rókusdomb déli lejtőjén a török hódoltság idején török temető helyezkedett el. Oda temették Idrísz babát is, 1591-ben terméskőből sírboltot építettek számára, amelyet kupolával fedtek le. A türbe alapja nyolcszögletű. A bejárat a Mekkával ellentétes oldalon van, csúcsíves gótikus kőkeret szegélyezi, a türbe ablakai szamárhátívesek. A budai Gül baba-türbe mellett ez az egyetlen megmaradt középkori muszlim síremlék Magyarországon.

Idrísz baba életéről két forrásból is tudunk, ahogy említettük, ír róla Ibrahim Pecseví helyi történetíró, és Utazásaiban megemlíti a Pécsről külön fejezetet jegyző Evlia Cselebi is.

Az első csoda, amely a szent nevéhez kötődik, hogy a korban szokatlan gyorsasággal tette meg a Petrinjai csatamező és a Pécs közti távolságot. Pecseví szerint ugyanis 1592-ben alakja feltűnt a petrinjai csatában, ahol a törökök és a keresztények harcoltak, és ahol állítólag a harcosok közt járkált egy kötéllel, biztatva a törököket.

Alig pár nap múlva viszont – a két város közti távolság abban a korban nem volt megjárható ilyen rövid idő alatt – már Pécsett volt, ahol egy ünnepi ételt készített épp. Sudár Balázs, a hódoltság korának leg­ismertebb kutatója a Pécs Története Alapítvány által megjelentetett Pécs története monográfia vonatkozó részé­ben felhívja rá a figyelmet, hogy épp ez a történet valószínűsíti, hogy Idrísz bektasi volt, a csata muszlim időszámítás szerint ugyanis az 1000. év muharrem hó 1-jén volt, miközben Idrísz az úgynevezett asúrei ételt készítette Pécsett, ez az ünnep pedig a bektasi közösségek legfontosabb ünnepe. Gyászolnak, és arra emlékeznek, hogy a legenda szerint ezen a napon ölték meg Mohamed unokáját, Hüszejnt. (A bektasik tiszteletének középpontjá­ban Allah, Mohamed és Ali, Mohamed vejének tisztelete áll.)

A gyász miatt ez az ünnep többnapos böjttel kezdődik, csak az utolsó napon fogyasztják el a nevezett édességet, márpedig a petrinjai csatamezőről nem lehetett abban a korban még tíz nap alatt sem Pécsre érni – hacsak nem csodatévő azíz valaki… Persze Gül babának és Idrísznek, akik a bektasi csodatévő szentek szokása szerint állatalakban közlekedtek és tettek meg hatalmas távolságokat gyorsan, ez nem jelenthetett gondot. Ez a történet Cselebitől maradt ránk teljes egészében, de Pecseví is feljegyez csodás elemeket. Idríszt jövőbe látóként írja le, aki olyan üzenetet küld a harcoló boszniai pasának, amelyből kiolvasható annak sorsa.

Érdekesség, hogy egyes források szerint a reneszánsz Szatmári-palotát is bektasi dervisek lakták a 17. században a Tettyén, erre utalhat, hogy a „Tettye” elnevezés az arab „tekke”, derviskolostor jelentésű szó balkáni alakja.

A türbe törökök kiűzése utáni sorsáról is tudunk: előbb a jezsuiták alakították kápolnává, akik Szent Rókus és Szent Ferenc tiszteletére szentelték fel, körülötte alakították ki a pestiskórházat – amire nagy szükség is volt, a 18. század elején ugyanis lesújtott a járvány a városra –,  majd puskaporraktár lett belőle.

A Rókusdombon álló, most megújult középkori muszlim síremlék a járvány végétől lesz látogatható, a felújítás során letakarították és kijavították a tetőhéjszerkezetet, felújították a kerítést, és bevezették az áramot az épületig – tájékoztatta lapunkat a felújítást végző alapítvány, hozzátéve, hogy hangulatvilágítást is telepítettek, webkamerát és távoli megfigyelőrendszert építettek ki.  A síremlék körüli tereprendezést már korábban elvégezték, így a sétány kialakítását, a napelemes szökőkutak beüzemelését és a növények ültetését.

Hadzsi Bektas Veli és rendje

A bektasik névadója, Hadzsi Bektas Veli a 13. században élt, életét a Vilájetname című könyv írja le. Tisztelete különösen erős volt a janicsárok körében. Idővel szétvált a türkmén, a népi vallásos és az oszmán, hieratikus ágazat, ez utóbbihoz tartozók például nőtlenségi fogadalmat tettek. Vezetőjüket rendszerint a janicsár aga koronázta meg Isztambulban. A bektasi hitvilágban keverednek a török sámánhit elemei, a buddhizmus, a zoroasztrizmus, a manicheizmus, az iszlám misztika és a kereszténység elemei.

Kapcsolódó írásaink