Kultúra

A rézfúvósok mestere

Andrik István tapasztalata szerint a megrendelő zenésznek hiába vannak elképzelései a készülő hangszerről, végül az érzései döntenek: miután kipróbálta, még alakítanak rajta

A Magyar Hangszermíves Céh online tárlatot szervezett Hangszerművészet a Kárpát-medencében címmel a Magyar Művé­szeti Akadémia (MMA) támogatásával. A kiállítás részeként portréfilmsorozat is készült, ezúttal Andrik István ezüstkoszorús hangszerkészítő mestert ismerheti meg a közönség.

A rézfúvósok mestere
„Ebben a szakmában kulcsfontosságú a mester és a tanítvány kapcsolata” – vallja a hangszerész
Fotó: Magyar Hangszermíves Céh

Andrik István rézfúvós és Andréka Gábor fafúvós hangszerész mesterek 1982-ben indították el közös vállalkozásukat, az And & And Fúvós Hangszer Kft.-t. A műhely az első tíz évben hangszerek javításával segítette a zenélni tanulókat és a muzsikusokat.

A rendszerváltozás után azonban megszűnt a külkereskedés monopóliuma, vállalkozásuk így kibővülhetett a hangszerkészítéssel és -kereskedelemmel. Szerényi Béla akadémikus a Magyar Hangszermíves Céh által szervezett, Hangszerművészet a Kárpát-medencében című virtuális tárlat részeként az egyik alapító, Andrik István műhelyébe látogatott, hogy a hivatásáról kérdezze.

„Az 1970-es években volt egy jó nevű szövetkezet, amelynek a műhelyébe bekerültünk Andréka Gáborral nebulóként. Sokáig együtt dolgoztunk, aztán együtt voltunk katonák, és a honvédség hangszerjavító műhelyében dolgoztunk, utána fogalmazódott meg bennünk az ötlet, hogy közösen csináljunk vállalkozást” – magyarázta a hangszerkészítő. Ebben a szakmában kulcsfontosságú a mester és tanítvány kapcsolata. A hangszerészt még diákként Nándori Mihály vette szárnyai alá, aki a híres Mogyoróssy-féle hangszergyárban tanult és dolgozott. Andriknak eddig két tanítványa volt, egyikük Svájcban dolgozik, a másik pedig maradt mestere műhelyében, és ma is ott munkálkodik.

A hangszerész elmondta, hogy a korábbi évekhez képest jelentősen javult a zeneiskolai hangszerek állapota, de még most is sok harminc-hatvanéves zeneszerszámot visznek a műhelybe javítani. A mester úgy látja, hogy gazdaságilag nem mindig éri meg az öreg instrumentumokat megcsinálni, viszont a zenészeknek gyakran erős érzelmi kötődésük van a hangszerükhöz, ezért mégis megjavíttatják. A műhelyben azonban nemcsak restaurálást végeznek a hangszereken, hanem Magyarországon szinte egyedülálló módon újakat is készítenek.

„Részben a vonósok adták az ötletet, akik hangszereket is készítenek. Mi javítással foglalkoztunk, és gondoltam, megkíséreljük a rézfúvós hangszerek, inkább a trombiták, szárnykürtök készítését. Mi egy kicsit más alapról indulunk, mint a vonósok, mert ők a nyers fával kezdik a munkát, ezzel szemben mi csak bizonyos részeket készítünk el a hangszerből, és rézdarabokat, egységeket rendelek, amelyeket átdolgozunk, átalakítunk, és más formában rakunk össze” – mesélte a hangszerkészítő.

Andrik elmondta, hogy a rézfúvós hangszereknél sokat számít például a tölcsér megmunkálása, az anyagvastagság, az átmérő, a forma és az, milyen ötvözetből készült az instrumentum, valamint hogyan vannak összeillesztve a csövek.
A mester azt tapasztalta, hogy a profi zenészek már sok hangszeren játszottak, így a megrendelőnek általában van elképzelése arról, mit szeretne, de végül úgyis azok az érzések döntenek, amelyek akkor öntik el a muzsikust, amikor kezébe veszi a hangszert.

A készítés ötlete részben a maguk örömére merült fel, mert nagyon sok zenekarnak és zeneiskolának javítanak hangszereket, és ez sok időt vesz igénybe, de amikor vannak lyukas percek, órák, illetve este, amikor csend és nyugalom van, szívesen dolgozik a hangszerész az új instrumentumokon. „Amikor elkészül egy hangszer, igyekszem megfújatni több profi zenésszel, és mindenki elmondja, milyen érzései voltak, és akkor még alakítunk rajta” – mondta Andrik.
A hangszerészmesterrel készült rövid portréfilm megtekinthető a Magyar Hangszermíves Céh közösségi oldalán és YouTube-csatornáján, valamint a Magyar Művészeti Akadémia honlapján.

Kapcsolódó írásaink