Kultúra

Michelangelo Pietàja és Liberius álma

A Dante, majd Petrarca, később Stendhal által megörökített nevezetes egyháztörténeti séta Rómában a Szent Péter-bazilikától a Falakon kívüli Szent Pál-templomig

A Rómában található pápai bazilikákat és kincseiket mutatja be Luca Viotto rendező filmje A művészet templomai sorozatban.

Michelangelo Pietàja és Liberius álma
A kamera centiről centire halad, kiemelve a finomságokat
Fotó: AFP/Christophe Lehenaff

Az alkotás egyedülálló a filmek közt abból a szempontból, hogy nem egy-egy korszakot vagy művészi életművet fog át, ebből következően megközelítésmódja is más: egyháztörténet, templomtörténet és művészettörténet keveredik itt jó arányban.

A „pápai bazilika” mai fogalma az első szentév, 1300 kapcsán született meg, amikor VIII. Bonifác bűnbocsánatot hirdetett azok számára, akik elzarádokolnak a Szent Péter-bazilikába és a San Paolo fuori le mura (Falakon kívüli Szent Pál-bazilika) épületébe.

Noha eredetileg százévenként került volna sor szent évre, már 1343-ban kérelmezték a pápánál, hogy ennél gyakrabban legyen. A kérelemnek helyt adva lerövidítették az egyes szent évek közti időt, és azóta a teljes bűnbocsánatért a városba igyekvőknek még két bazilikát, a Lateránit és a Santa Maria Maggiorét is be kell illeszteniük az útvonalukba.

A szent évek közül az elsőnek olyan tanúi voltak, mint Dante, a következőnek Petrarca, míg a 19. századból Stendhal leírása maradt ránk, aki a Római sétákban ír arról, mit látott.

Az online vetítésen elérhető filmben elsőként a legismertebb bazilikát, a Szent Pétert mutatja be Antonio Paolucci professzor, a Vatikáni Múzeum egykori igazgatója (a film készítésének idején még ő vezette az intézményt, jelenleg Barbara Jatta az igazgató).

Mint azt Paolucci professzor a filmben feleleveníti, Péter apostolt az egykori városfalon kívül végezték ki, és ott is temették el. Sírja hamar zarándokhellyé vált, és nem sokkal később megépült az első bazilika is a helyén, még Nagy Konstantin alatt. Évszázadokkal később II. Gyula pápa volt az, aki új épületet álmodott ide, és Bernini, valamint Michelangelo közreműködésével meg is valósította.

A híres oszlopsort Bernini, míg a templom kupoláját Michelangelo tervezte, azonban elkészültét nem érhette meg. A belső térben van viszont egyik legkorábbi műve, a Pietà, amelyet huszonnégy éves korában készített. A szobrot a rendező jó érzékkel kommentár nélkül mutatja be – a kamera centiméterről centiméterre halad végig a kompozíción, kiemelve annak finomságait, és így a narrátor ez esetben felesleges magyarázata nélkül valóban megdöbbentő még kamerán át is a fiatal zseni munkája.

II. Gyula pápa álmodta meg a Szent Péter-székesegyház új épületét
II. Gyula pápa álmodta meg a Szent Péter-székesegyház új épületét
Fotó: AFP/Leemage

A templom másik híres műtárgya az a bronz Szent Péter, amelynek lába elkopott a zarándokok érintéseitől, illetve Bernini bronzbaldachinja és alatta a Confessio (a pápai hitvallás) oltára, amely Szent Péter sírja felett áll.

A Michelangelo tervezte kupola nemcsak Róma szimbóluma, de a város szinte minden részéből látható. Megépítése majdnem száz évig tartott, a két kupolahéj közt lépcsőn lehet feljutni Róma tetejére. A Szent Péter-bazilika a leghíresebb római templom, éppen ezért sok újat nem tudunk meg róla a filmből.

Sokkal kevésbé ismert a Lateráni Keresztelő Szent János-bazilika, annak ellenére is, hogy az volt az első pápai templom – sőt, máig a Római egyházmegye székesegyháza, Róma püspöke, azaz a pápa címtemploma.

Egykor Nagy Konstantin építtette saját palotája területére, ám átengedte a pápának. Szintén Konstantin-kori a keresztelőkápolna. Az első pápai palota is itt áll a Szent lépcsővel, amelyet állítólag Konstantin császár anyja, Heléna hozatott Rómába. Ez az a lépcső, amelyen egykor Krisztus fellépkedett Pilátus elé, ezért a hívők máig térden állva haladnak fel a lépcső tetejéig.

Egy, az egyháztörténet szempontjából fontos álomban is szerepel ez a bazilika: a ferences rend létrejöttekor III. Ince pápa azt álmodta, összedőlni készül az épület, ám egy rongyos kis szerzetes a vállával megtámasztja a rogyadozó egyházat. Ekkor döntötte el, hogy megadja a rendalapításra az engedélyt Szent Ferencnek.

A jelenetet Giotto festette le Assisiben – a freskón pedig jól látható a templom egykori formája. Ma már másként fest: 1644-ben újjáépítették, ám szerencsére más módon, mint a korábbi esetekben. Mivel a felújítás az ellenreformáció idejére esett, amikor az egyház számára igen fontos volt a kontinuitás hangsúlyozása, Borrominit arra kérték fel, hogy építse körbe az új épülettel a régi bazilikát.

A harmadik bazilika, a Santa Maria Maggiore szintén szerepel egy nevezetes álomban. Sőt, kettőben is. A legenda szerint 358. augusztus 4-én egy gazdag római szenátor azt álmodta, hogy Szűz Mária arra kéri, hogy ahol másnap csoda történik a városban, azaz hó hull, oda építsen számára templomot. Ugyanezt álmodta Liberius pápa is, és mivel reggel valóban hullani kezdett a hó az Esquilinus-dombon, mindketten odasiettek. A pápa állítólag a hóba rajzolta bele a Santa Maria Maggiore alaprajzát.

Máig lenyűgöző a templom, amelynek dísze a Theotokosz ikontípusba tartozó mozaikábrázolás, de ugyanilyen figyelmet érdemelnek a pápák kápolnái is, valamint az a Mária-kép, amely állítólag Szent Lukács festménye.

A mozaikok, annak ellenére, hogy már az ókeresztény korban készültek, díszítéseikben még az ókori Rómát idézik.

A díszes, aranyozott kazettás mennyezet viszont jóval későbbi, és abból az aranyból készült, amelyet Amerika felfedezése után a spanyol uralkodó hajói először Európába szállítottak.

A filmben utoljára a Falakon kívüli Szent Pál-templomot mutatják be, amely sajnos nem egyezik meg az eredetivel: 1823-ban teljesen kiégett. A tragédiát az épp a városban tartózkodó Stendhal is leírta, aki szóvá teszi, hogy a város lakóit valósággal sokkolta a tűz.

Ez a bazilika szintén a városban térítő Szent Pál sírjára épült, akit 67 körül fejeztek le Rómában. Ebben a templomban találhatók azok a medalionok, amelyekben az egyház fennállása óta regnáló pápák portréit elhelyezik. Egy legenda szerint addig tart az egyház ideje, ameddig még van szabad medalionhely a jövendő egyházatyák portréi számára. Biztos, ami biztos, a közelmúltban új medalionokat alakítottak ki. Noha az épület ma már neoantik stílusú másolata az eredetinek, vannak olyan részek, amelyek megmaradtak. Így a bizánci időszak kapui túlélték a tüzet, csakúgy, mint a kerengő, amelyet máig használnak.

Luca Viotto filmje korrekt, a rendező a kilencven percben mindent megmutatott a bazilikákból, amit ennyi idő alatt lehetséges – ám filmen sem a Szent Péter-bazilika előtti hatalmas tér, sem a Santa Maria Maggiore lenyűgöző belső tere nem mutatható meg úgy, amint az a valóságban megélhető. Ez persze nem a rendező hibája – annak, aki Rómába készül a járvány után, mindenesetre remek felkészítés a film a csodára.

A művészet templomai: Pápai bazilikák
Olasz dokumentumfilm, 90 perc, 2015
R.: Luca Viotto
10/7
 

Kapcsolódó írásaink

A rebellis velencei képei

ĀA sötét kulisszák közt a narrátor, Helena Bonham-Carter feleleveníti az 1575-ös évet, amikor elkezdődött az a pestisjárvány, amelyben két év alatt ötvenezer velencei halt meg