Kultúra

Isis-szentély Pannóniában

Velünk élő rómaiak. Egyiptomtól Apuleiuson át Savariáig: az Iseumról az ötvenes évek óta tudunk, mára rekonstruálták az épület egykori elrendezését és a kultusz történetét is

Szombathely két okból is világhírű város, egyrészt itt született James Joyce főhőse, Leopold Bloom, másrészt itt található a világ harmadik legnagyobb Iseuma, azaz Isis-szentélye. Utóbbiról alighanem többen hallottak Magyarországon, mint a Joyce-szálról – de vajon hogyan kerül egy egyiptomi istennő kultuszhelye épp Pannóniába?

Isis-szentély Pannóniában
Az Iseum Savariense Régészeti Műhely és Tárház izgalmas múzeumpedagógiai programokkal idézi meg a kort
Fotó: Facebook

Amikor 1955-ben hozzáfogtak, hogy raktárat építsenek egy állami vállalatnak Szombathelyen, különös leletek kerültek elő. Mivel már korábban felmerült, hogy Iseum, azaz Isis-szentély lehetett a városban, azonnal elindult a régészeti kutatás, és valóban előkerült a római világ harmadik legnagyobb Isis-szentélyegyüttese.

A pannóniai épületet méretében csak az alexandriai és a római előzte meg. Noha magáról az Iseumról már az ötvenes évek óta bizonyosan tudunk, a 21. század első éveiben újabb eredményekkel gazdagodtunk, és ma már valamelyest rekonstruálható mind az épület egykori elrendezése, mind a pannóniai kultusztörténet – de természetesen további kutatás is folyik.

Savaria, azaz Szombathely Pannónia egyik legfontosabb városa volt. Az a terület, ahol a szentély állt, kezdetben a város iparnegyedeként működött, ám idővel a műhelyeket elbontották, és ide építették fel az Isis tiszteletére szentelt épületegyüttest. Egy 2007-es kutatás azonosított egy korábbi Isis-templomot is a területen, ami azt mutatja, hogy a kultusznak már az ismert szentély megépülése előtti időben is voltak hívei.

A kultuszhelyen egy előcsarnokon keresztül lehetett megközelíteni az udvart, itt állt maga a szentély, a díszítések közt pedig feltűnt a kutyán lovagoló istennő és párja, Serapis (ez Osiris neve, illetve egyéb istenek vonásait is viselő helyettesítője a hellenizált, illetve latinizált kultuszban) és Mars is, de az alakok közt megtalálható Ámor és Psyché márványtorzója is. Az épületben nemcsak a szentélyrész azonosítható, de azok a kisebb helyiségek is, amelyek a beavatásra várók rituális templomi éjszakázására szolgáltak.

A frízen feltűnő alakok közt, amint említettük, Isis, Serapis és Anubis – pontosabban, ahogy Wessetzky Vilmos felhívja rá a figyelmet, egy Anubis-maszkot viselő alak, vélhetően egy pap – mellett ott van Hercules és Genius Augusti: Augustus Geniusa, azaz személyes védőszelleme, a kutyán lovagló Isis ábrázolása pedig kifejezetten ritkaságnak számít.

A Nílus tavaszi áradására maga Isis ad parancsot a szisztrum nevű hangszer megszólaltatásával, ami egyben a tavasz kezdete is, és ennek ábrázolása látható itt. (A kutya a Nagy Kutya-csillagképet jelképezi.) Wessetzky a reliefen ábrázolt alakokat egy körmenet résztvevőjeként azonosította. Egy másik ábrázoláson Isis mint Hygieia, Serapis pedig mint Aesculapius tűnik fel, azaz az egyiptomi istenek felvették gyógyító aspektusuk római megfelelőjének alakját. A két férfiistent, valamint Isist és Hygieiát a kígyó attribútum is összeköti a vallási képzetekben – ráadásul más országokbeli leleteken a kígyó nemcsak Isis, de az Isis-papnők ábrázolásain is feltűnik.

A napi istentisztelet során az istennő szobrát napkeltekor kihozták a szentélyből. Az éves kultuszban elkülöníthető a tavaszi és az őszi Isis-ünnep. A szertartások közt a Nílus-víz-szertartás a legismertebb, amelyhez egyenesen az egyiptomi folyóból szállították Savariába a vizet. Tavaszra esik a Navigium Isidis, amelyet a tengeri hajózási szezon kezdetekor rendeztek – erről ír Apuleius Az aranyszamár című regényében –, és amelynek során a biztonságos vízi közlekedésért fohászkodtak és áldoztak az istennőnek.

Na de hogyan jutott el az egyiptomiak istennője a messzi Pannóniába, és hogyan fért össze Isis kultusza Jupiterével és a többi római istenével? A római Pantheon elvileg korlátlan számú istennel volt bővíthető, egy római polgárnak semmiféle gondot nem okozott, hogy a „saját” kultuszai (geniusok, laresek, azaz védőszellemek) mellett a főistent és közben Mithraszt vagy Isist tisztelje – arról nem is beszélve, hogy Isis alakja bizonyos vonásaiban addigra összemosódott más istennőkével, például Aphroditével (Vénusszal) és Démétérrel (Ceressel).

Másrészt a hangsúlyok a különféle területeken és időszakokban eltértek: általánosan elmondható, hogy a késői császárság idején igencsak terjedtek a különféle misztériumvallások az egész birodalomban, ami egyrészt a korábbi hit kimerülését, másrészt a beszivárgó kultúrák hatását jelzi.

A latinizált Isisről Plutarkhosztól és Apuleiustól értesülünk először. Apuleius regényében a szamárrá változott főhőst épp Isis szabadítja meg: miután állati alakban különféle kínokat állt ki, útja végéhez érve a nagy istennőhöz imádkozik, aki egy Isis-körmeneten lehetővé teszi számára, hogy a tiszteletére készített rózsakoszorút lelegelje, így fokozatosan visszaváltozik emberré, majd Isis papjává lesz.

Hogy miben is áll az Isis-kultusz lényege, azt Apuleius, aki maga is gyakorolta, nem árulja el, titoktartásra hivatkozva. A forrásokból valamennyire azonban rekonstruálható Isis tiszteletének terjedése és mikéntje. Isis az abszolút női princípiumként jelenik meg a kultuszban – és minden bizonnyal így tisztelték Pannóniában is.

Ahogy Sosztarits Ottó Az Iseum Savariense és a pogányság végnapjai Savariában című tanulmányában írja, az alexandriai eredetű Isis istennő és párja, Serapis kultusza a Kr. u. az 1. században kezdett terjedni Pannóniában. A kultusz Aquilea és a borostyán út közvetítésével jutott el Savariába, csakúgy, mint Scarbantiába, azaz a mai Sopronba.

A Szombathelyen fogadalmi oltárt állító Tiberius Barbius épp aquileai születésű volt, a város duumvirjaként (polgármesterként) munkálkodó férfi amúgy maga is a kultusz papja volt, ami jelzi, hogy a borostyánúton nemcsak a nevét adó árucikket vitték, de új vallásokat is „szállítottak” a centrum felől a peremvidékre. Pannóniába az Isis-kultusz így a császárhű hivatalnokokkal érkezett, ezért néhányan felvetik, hogy az egyiptomi kultuszokkal a császárkultuszt is erősíteni kívánták a területen.

Mint azt Sosztarits leszögezi, a ma ismert Isis-szentély itt is ugyanúgy csak a város határán kívül épülhetett meg, mint Rómában. (Savaria colonia volt, ezért vonatkozott rá ez a szabály, míg a municípiumokon van példa a falon belüli szentélyre.)

A savariai Isis-kultusz a kereszténység terjedésével azonban fokozatosan meggyengült, és a szentélyt felszámolták 320–330 között – a szentély elhagyásának oka lehetett a Rómából érkező anyagi támogatás elmaradása is, hiszen önerőből lehetetlen volt fenntartani egy ekkora intézményt. A 2011-ben rekonstruált szentkerület ma ókori vallástörténeti múzeumként működik.

Kapcsolódó írásaink

Óbuda kétezer évvel ezelőtt

ĀVelünk élő rómaiak. A múlt kövein járunk – A „magyar Pompei” első nyomait, egy ókori villa padlófűtésének darabjait egy sváb földműves fedezte fel 1778-ban