Kultúra
Kulisszajárás papíron
A Kossuth-díjas Kerényi Miklós Gábor könyve a színházigazgatás és az alkotómunka titkaiba is beavatja az olvasót
A Kossuth-díjas Kerényi Miklós Gábornak, a Budapesti Operettszínház egykori főigazgatójának és rendezőjének könyve azonban jóval túlmutat a címben ígérteken. Ez a könyv szerencséje is, ugyanis ha valóban csak a Rómeó és Júlia musical színpadra állítása és sikertörténete volna a témája, a nagy rajongótábor ellenére kevés olvasóval büszkélkedhetne.
Kerényi ellenben jó érzékkel nem deus ex machina vág bele a folyamat ismertetésébe, hanem felvázolja az alapokat, a teátrum, a Budapesti Operettszínház útját addig, hogy egyáltalán bemutathassanak egy hasonló kaliberű darabot.
Mindennek köszönhetően könyve fontos adalékokkal szolgál a 20–21. századi magyar színjátszás, azon belül is a zenés színház átfogó történetének megalkotásához. Éppen ezért talán nemcsak a „hardcore” musicalrajongóknak lehet érdekes olvasmány, hanem a színházkedvelőknek úgy általában is.
A szerző ugyanis rengeteg titokba avatja be az olvasót: egy teátrum igazgatóváltási procedúrájától kezdve az előadások játszási jogának megszerzésén át egy komplett próbafolyamat fázisait is bemutatja, mindeközben számos inkább belső, koncepcionális kérdést és problémát vázol fel.
Megtudjuk például, miért nem a Budapesti Operettszínház kapta a Webber-musicalek, különösen Az operaház fantomja bemutatásának lehetőségét, azzal együtt, hogyan néz ki egy ilyen külföldi jogtárgyalás, hogyan választották ki a Mozart!, majd a Rómeó és Júlia szereplőgárdáját, valamint olyan kulisszatitkokra is fény derül, mint az első igazán komoly színházi marketingkampány kidolgozása és lebonyolítása.
Természetesen az alkotómunkába is betekintést enged Kerényi. Érthetően magyarázza el az olvasónak, miért és miképp áll össze egy előadás dramaturgiai szerkezete, mit jelent a dalsorrend vagy annak változása, illetve azt is, hogyan állt össze az említett musicalek látványvilága – kitérve az esetlegesen adódó konfliktusokra is.
A könyvben a Budapesti Operettszínház, illetve korábban a Rock Színház korai sikerdarabjain – a Miss Saigontól és Elizabethtől – A Notre-Dame-i toronyőrig vezet az út, amely Kerényi utolsó rendezése volt a teátrumban, hiszen nem sokkal annak bemutatója után zaklatási vádakra hivatkozva eltávolították a színházból. Fontos, hogy a szerző munkásságának ezt az aspektusát is érinti, nem köntörfalaz, és őszintén mondja el a történteket – persze a saját szemszögéből.
Ám Kerényi kötete nemcsak ettől vallomásos jellegű, hanem attól a számtalan anekdotától, apróságtól, köszönettől, amelyek minduntalan felbukkannak. Ez a személyes hangvétel az amúgy is izgalmas könyvet még különlegesebbé teszi.
