Kultúra

A rebellis velencei képei

A sötét kulisszák közt a narrátor, Helena Bonham-Carter feleleveníti az 1575-ös évet, amikor elkezdődött az a pestisjárvány, amelyben két év alatt ötvenezer velencei halt meg

Biztosra ment Giuseppe Domingo Romano rendező, aki a Művészet Templomai sorozatban Tintoretto: Egy lázadó Velencében címmel készítette el a reneszánsz nagy rebelliséről szóló dokumentumfilmet.

A rebellis velencei képei
Sartre szerint Tintoretto volt a világon az első filmrendező
Fotó: Pannonia-entertainment.hu

Tintoretto személyisége, folyamatos rivalizálása Tizianóval és Veronesével, a róla fennmaradt legendák voltaképp kész forgatókönyvet képeznek, épp csak illusztrálni kellett a történetet.

A Peter Greenaway közreműködésével létrejött mű éjjeli Velence-képekkel nyit, és a sö-tét kulisszák közt a narrátor, Helena Bonham-Carter feleleveníti az 1575-ös évet, amikor elkezdődött az a pestisjárvány, amelyben két év alatt ötvenezer velencei halt meg.

Tintoretto, aki ekkor már idősebb ember volt, nem hagyta el a várost, tovább dolgozott, és a pestisképein meg is jelenik a korabeli pokol, mint egy színes, szélesvásznú filmen. Nem véletlenül nevezte a festőt Jean Paul Sartre a világ első filmrendezőjének.

Jacopo Robusti, aki Tintoretto néven lett világhírű, nemcsak a járvány idején, de gyakorlatilag soha nem hagyta el Velencét. Élete 75 éve alatt háromszáz képet készített, ám nem indult könnyen a pályája. Rialtóhoz közel született, a San Polo negyedben, ahol apja textilmunkás volt, kezdetben ő is kelmefestőként dolgozott, innen ered beceneve, a Tintoretto.

Amikor egy falra rajzolt képét a családja meglátta, elhatározták, hogy beadják tanoncnak a korszak egyik legnagyobb festőjéhez, Tizianóhoz, aki a legenda szerint amikor meglátta a fiú képeit, kirúgta, mondván, nem akar konkurenciát. Végül autodidakta módon tanult meg festeni, azonban mint ahogy mindig is, a tudás kevés volt. Olyan kapcsolati tőkére is szert kellett tennie, amely segít neki megrendelésekhez jutni.

Kezdetben Pietro Aretinót sikerült maga mellé állítania, aki két képet is rendelt tőle. Vélhetően Tiziano mesterkedése révén nem sokkal ezután szakított a festővel, aki addigra azonban már híres volt, s egész házat bérelt a mesteremberek negyedében, a Cannaregióban. A filmben feltűnik az a helyiség, amelyet műteremnek használt, és megtudhatunk egyet s mást a műhelytitkokról is.

A barokkos, intenzív jelenetek modellezéséhez például agyagszobrokat használt, és mivel elsősorban megrendelésre és pénzre utazott, a sötét alapozással igyekezett a lehető legrövidebbre csökkenteni egy-egy kép elkészültének idejét. Épp a gyorsasága és olcsó árai tették foglalkoztatott festővé – ám személyisége nem volt igazán megnyerő.

Az egyes scuolák – testvérületek, arisztokrata testvériségek – kegyeit nemegyszer tisztességtelenül nyerte el: a San Rocco megrendelését például úgy, hogy nem pályázatot adott be a megadott helyre és témára, hanem megtudva a pontos méreteket, sebesen elkészítette a művet, majd titokban a helyére állította, így már nem volt miért kiírni a felhívást.

A három korabeli festőóriás, Tiziano, Tintoretto és Veronese keményen megküzdött minden megrendelésért, rivalizálásuk egyik legjobb példája pedig az a két Kánai menyegző című kép, amelyek egyikét Veronese, a másikat Tintoretto készítette el.

Míg Veronese a Szent György szigeten látható képének másolata – az eredeti Párizsban van, ahová Napóleon szállíttatta el –, klasszikus stílusú munka, Tintoretto egy hátrafelé hosszan elnyúló teremben ábrázolja a jelenetet, Jézus egy sötét csarnok mélyén tűnik fel.

Erre az elrendezésre mondják, hogy megelőlegezte a mozi fénykorát, na meg az olyan kimerevített pillanatképeire, mint a Lukrécia meggyalázását ábrázoló vászon, amelyen a nő nyakán szétszakított láncból a gyöngyszemek leperegnek, a festő pedig azt a pillanatot ábrázolta, amikor a gyöngyök még a levegőben vannak – mintha filmkockát látnánk.

Szintén extravagáns a Madonna dell’Orto két hatalmas vászna. Az Utolsó ítéletet egyenesen kihívásnak szánta Michelangelo ellenében, míg a másik kép, az Aranyborjú imádása üzenet a két riválisnak, a bálványimádók közt ott van Veronese és Tiziano is.

Élete végén ismét a San Rocco Testvérületnek dolgozott, nem riasztotta vissza a pestis sem. Tintoretto túlélte, és megfestette a Mózes botjára tekeredő rézkígyót, egyik leghíresebb munkáját.

Mivel időközben tűzvész pusztított a városban, élete alkonyán még egy hatalmas megrendelést kapott a megrongálódott Dózse-palota képeinek pótlására A paradicsom ötven darab vászonból van összevarrva, s félezer alak látható rajta. A korabeli kritika szerint, szégyenletes, olyan, mintha a piacon tolongó sokaságot ábrázolta volna a festő. Az utolsó mestermű a Szent György-templomban az Utolsó vacsora. Tintoretto 1594-ben halt meg, de műhelye fennmaradt, utódai még jó ideig képesek voltak megrendeléshez jutni.

Hatása máig tart. Azt, hogy David Bowie-t inspirálta, mint az egyik első sztár, érteni véljük, de meglepő hogy olyan kortárs festőzsenik is kötődnek hozzá, mint Anselm Kiefer.

Giuseppe Domingo Romano munkája korrekt és alapos – de aligha hozza közelebb a Tintoretto-rajongók táborához azokat, akik idegenkednek a festő színpadias jeleneteitől. Tintoretto megosztó volt – és az is marad.

A művészet templomai – Tintoretto: Egy lázadó Velencében
olasz ismeretterjesztő film, 90 perc, 2019
R.: Giuseppe Domingo Romano
10/8
 

Kapcsolódó írásaink