Kultúra
A rock és a jazz műfajában is szól már a nyenyere
Szerényi Béla: El kellett telnie egy kis időnek, hogy a zenészek észrevegyék, a hangszerben több lehetőség van annál, mint hogy csak a dél-alföldi tekerőmuzsikát valósítsuk meg rajta
A tekerőlant (tekerő, nyenyere, nyekerő, szentlélekmuzsika, kolduslant, forgólant) a vonós hangszerek működési elve alapján megszólaló zeneszerszám, amelynek húrjait egy begyantázott fakorong forgatásával hozza rezgésbe a muzsikus, miközben a billentyűzeten játssza a dallamot. Jellegzetes hangzását az állandóan megszólaló kísérőhúrok, burdonhúrok adják, és fontos szerepet kapnak a reccsentő hangok is. A tekerőlant a középkorban gyakran szólt templomokban, a 18. századig főurak, úrhölgyek kedvelt hangszere volt, így több neves zeneszerző, Antonio Vivaldi és Wolfgang Amadeus Mozart is írt műveket tekerőre. A 19. században már leginkább parasztzenészek, kolduszenészek hangszerévé vált, napjainkban azonban egyre több muzsikus ismeri fel a hagyományos népi hangszerekben rejlő új lehetőségeket.
A Hangszerművészet a Kárpát-medencében című online tárlat új részében Szerényi Béla ezüstkoszorús hangszerkészítő mestert, akadémikust ismerheti meg a közönség, aki az Óbudai Népzenei Iskolában szeretett bele a népi hangszerekbe.
„Abban az időben még az Alföldön idős parasztmuzsikusok éltették ennek a zenének a hagyományát. Olyan idős mesterekkel találkozhattam, akik fiatal korukban egy-egy lakodalmat, kukoricafosztást kimuzsikáltak tekerővel, így valamilyen módon a hangszerjáték hagyományát át tudtam venni. Tiszaalpáron élt egy kitűnő tekerőjátékos, aki klarinétos, citerás is volt és mellesleg az utolsó hagyományőrző tekerőkészítő Magyarországon. Ő volt Bársony Mihály, a népművészet mestere, az első hangszerkészítéssel kapcsolatos élményeimet tőle szereztem” – magyarázza Szerényi.
A tekerőkészítő mester korábban zenetanár akart lenni, de édesapja tanácsára hangszerésziskolába jelentkezett, vonós hangszerkészítő végzettséget szerzett, azt követően kezdett tekerőkészítéssel foglalkozni.
„Vannak olyan hangszerek, amelyeket tömegesen el tudunk képzelni, és vannak olyanok, amelyek periférián vannak, mert nem ismerik annyian, ilyen a tekerő is. Ez azért is van így, mert ez a hangszer egy más zenei világban született, és megmaradt olyan konstrukciónak, ami a mai fülnek nem biztos, hogy minden esetben megfelel” – mondja a mester, aki szerint a tekerőt Magyarországon beskatulyázták. „Különösen az terjedt el, hogy ez egy népi hangszer, és el kellett telnie egy kis időnek, hogy a muzsikusok, akik használják, észrevegyék, hogy ebben lényegesen több lehetőség van annál, mint hogy szűken a dél-alföldi tekerőmuzsikát valósítsuk meg rajta. Manapság már könnyűzenészek is elkezdték használni, akár a jazz, akár a rock műfajában” – teszi hozzá az akadémikus.
Szerényi a hagyományos magyar modellből készíti a legtöbbet, de alkotott már olyan tekerőt is, amellyel könnyű utazni, amelyet a repülőre is gond nélkül fel lehet vinni. „Közel ötszáz tekerőt készítettem már. Ezeket valaki megvásárolta, örült neki, használja, tanul rajta, muzsikál, és ennél szebb dolgot nehezen tudok elképzelni” – fejti ki a mester, aki szerint nem elég önmagáért szeretni a hangszert, hanem mindazokat a tevékenységeket bele kell fektetni, amelyek megismertetik a tekerőt a közönséggel.
Az ezüstkoszorús mesterrel készült portré megtekinthető a Magyar Hangszermíves Céh közösségi oldalán és YouTube-csatornáján, valamint az MMA honlapján.
