Kultúra
Hetvenéves a Magyar Állami Népi Együttes és a Balett Intézet néptáncos évfolyama
A konferencián arra buzdították a hallgatóságot, hogy a néptánckultúrát a következő évtizedekben is őrizzék meg, ápolják és adják tovább gyermekeiknek
Hetven éve hozták létre a Magyar Állami Népi Együttest, és ekkor indult az Állami Balett Intézet néptáncos évfolyama is. Az MMA-MMKI által szervezett, mindenki számára ingyen elérhető konferencián jeles koreográfusok, intézményvezetők, táncpedagógusok kalauzolták végig a hallgatóságot a magyar néptáncmozgalom és a Magyar Állami Népi Együttes sok munkával, áldozattal járó, de hazai és nemzetközi sikereket is bőséggel hozó történetén.
Kiss János balettművész köszöntőjében megemlékezett arról, hogy amikor ötvenöt esztendővel korábban kis kanászként lépett fel egy művelődési házban, életre szóló kapcsolatot kötött a néptánccal, és arra buzdította a hallgatóságot, hogy a néptánckultúrát a további évtizedekben is őrizzék meg, adják át a gyermekeiknek.
Mihályi Gábor, a Magyar Állami Népi Együttes vezetője előadásában arról beszélt, hogy az új, az ismeretlen elfogadására a közönséget nevelni kell, és hogy sokféle néptáncelőadást létre lehet hozni, amit a Magyar Állami Népi Együttes repertoárja jól példáz. Mint mondta, előadásaikon a zenekar nemcsak ott van a színpadon, hanem inspirál, reagál, jelenléte többletjelentést hordozhat.
A díszleteik sem statikusak, így a szimbolikus formák és jelentések is mozgásban vannak. Filmbetéteik nem csupán hagyományőrző dokumentarista snittek, hanem képversek. A világítás, a fények is a fiatalok dinamikus világképét fejezik ki, amelyben a hagyomány is mozdul, átalakul, újragondolható.
Fehér Anikó népzenekutató, a konferencia moderátora a kállai kettős történetét kutatta, amelyet a népi együttesben nagyon gyakran táncolnak. Kodály gyűjtött népdalokat, hangszeres zenét és olyan mozgásokat, amelyek Nagykálló környékén autentikus táncok voltak a húszas években. A kállai kettős valójában táncballada, vagyis a mozdulatok egy történetet mesélnek el. A leány elfordul a legénytől, neheztel rá, szidja. A legény ölelésekkel, kedveskedéssel igyekszik békíteni a leányt, míg ő végül hagyja magát megölelni.
Zsuráfszky Zoltán koreográfus előadásában megemlékezett az induló néptáncos évfolyamról, amelyen a balettintézetben elsőként végzett 1975-ben, éppen amikor már indult Sebőékkel a néptáncmozgalom, és Kósa Ferenc, Sára Sándor filmjeiben, Csoóri Sándor verseiben is az a világ tükröződött vissza.
Timár Mihály, a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa édesapja, Timár Sándor koreográfus szakmai életrajzát, hitvallását tárta a közönség elé. Az ő újfolklorizmusa nagyban különbözött a többi újító koreográfusétól, akik inkább mozdulatokból inspirálódtak, egyéni gondolatokat fejeztek ki egy-egy koreográfiával, míg Timár Sándor inkább a hagyomány mélyebb lényegét kereste és mutatta meg. Így lett egyénibb, mint a többi legendás koreográfus. A konferencia teljes anyaga a későbbiekben is visszanézhető az MMA YouTube-csatornáján.
