Kultúra

Egy ismeretlen Botticelli

Az idén hétszáz éve elhunyt Dante Alighieri Isteni színjátékát a firenzei festő is illusztrálta

Rendkívül sok szempontból közelít Ralph Loop filmje Botticelli életművéhez. A mű, amely A művészet templomai sorozatban készült el pár éve, és amely a világjárvány miatt jelenleg online nézhető meg, idén különösen aktuálissá vált: szeptemberben lesz Dante Alighieri, az Isteni színjáték szerzője halálának 700. évfordulója.

Egy ismeretlen Botticelli
Nemcsak angyali nőket, de ördögöket is festett
Fotó: Pannonia Entertainment

Noha a Firenzében, a Vatikánban, Berlinben, Londonban és Skóciában forgatott film elsősorban egy kevéssé ismert Botticelli-mű, a Dante-illusztrációk körül forog, illetve annak nyomába ered, a megszólaltatottak, köztük az utca emberei elmondják azt is, mit jelent ma számukra a dantei mű.

Az Isteni színjáték illusztrációit Botticelli pályája utolsó éveiben készítette csaknem egy évtizednyi munkával. Egy részük befejezetlen maradt, ráadásul pár száz évre ugyanúgy eltűntek a lapok a művészettörténetből, mint maga Botticelli, akit csak a 19. században fedeztek fel újra. A képek egy részét ma a Vatikánban őrzik. Mivel igen sérülékenyek, ritkán hagyhatják el a raktárt, a digitális technikának köszönhetően azonban a beszkennelt változat bárki által megtekinthető, a nagyítási funkciónak köszönhetően ráadásul előtűnnek a részletek is. Amelyek – csakúgy, mint maga az Isteni színjáték – nehezen érthetők a korabeli Firenze ismerete nélkül, hiszen Dante pokoljárása során rendre egykori városlakókkal, híres és hírhedt polgárokkal találkozik.

A film egyik legnagyobb erénye, hogy kísérletet tesz ennek az egykori városnak a bemutatására is, amely ugyan a Mediciek, a reneszánsz és a zsenik városa, és épp ekkor éli fénykorát, azonban van egy alulnézete is. A Ponte Vecchio és környéke ebben az időben például a mészárosok és a tímárok műhelyeinek helye, az Arnóban bűzlő állattetemek úsznak, a lakosságot időközönként pestis tizedeli, sok a szegény, sőt a nyomorgó. Az Alessandro di Mariano di Vanni Filipepi néven 1445. március 1-jén az Oggnisanti kerületben született művész igencsak ismerhette ezt is, mivel apja is tímár volt. A fiú korai sorsáról kevés az adat, annyi bizonyos, hogy aranyművesnek tanult, ám annyira vonzódott a rajzoláshoz, hogy hamarosan Filippo Lippi tanítványa, majd a történelem egyik legnagyszerűbb családja, a Mediciek udvari művésze lett. Dante Isteni színjátékának illusztrálására Lorenzo di Pierfrancesco de’ Medici kérte fel.

Botticelli, a harmónia és a szépség festője az illusztrációkban igencsak más arcát mutatja meg, mint a Vénusz születésén vagy a Primaverán. A képregényszerű ábrázolásokon pokoli lények, például a Geryon – az ő hátán utazik Dante és Vergilius az uzsorásokkal való találkozás után a csalók körébe –, ördögök, félelemmel eltelt bűnösök, sőt a két változatban is megrajzolt Lucifer mellett vezet a néző útja.

De vajon mit jelent a ma emberének a Botticelli-féle „pokol térképe” – ez az egyik legismertebb rajz a sorozatból – és egyáltalán a dantei pokol?

Sok megszólaló – az utca emberei – szerint a dantei vízió valójában nem a túlvilágról szól, hanem az emberi élet parabolája. Míg egy idős olasz járókelő túlzásnak tartja a bujaság bármilyen büntetését, egy amerikai turista komplex teológiai-filozófiai világképet vázol fel Dante kapcsán, ami azt mutatja, hogy az embereket az ezredforduló után is igenis megérinti és foglalkoztatja a mű.

Míg a pokol énekeinél Botticelli megmutathatta művészi énjének sötét oldalát, ahogy halad a paradicsom felé, egyre részletesebbek és egyre bonyolultabbak a képek, lévén itt már olyan fogalmakat kell megjelenítenie, mint a nehezen megrajzolható „isteni szeretet” vagy Dante és Beatrice beszélgetése, amely képen Merkur egében repül a két alak.

Mint ahogy a filmben nyilatkozó szakértők felhívják rá a figyelmet, a 15. század vége felé, tehát Dante halála után több mint másfél évszázaddal keletkezett képeket Botticelli épp akkor alkotta meg, amikor megjelent a könyvnyomtatás, és megváltozott a közízlés. Botticelli sokszor panaszkodott, hogy a megrendelő sürgeti, azt azonban nem tudni, hogy ezért maradtak-e befejezetlenek egyes képek. Nem sokkal az elkészülte után azonban nyoma veszett a nagy műnek. A film második felében a rendező annak ered nyomába, hogy milyen utat tettek meg a rajzok Firenzétől a legtöbb lap mai őrzési helyéig, Berlinig. (Ahogy említettük, néhány darab a Vatikánba került, pár rajz Svédországba, tíz kép pedig elveszett.)A képek a skót Hamilton család birtokából kerültek a németekhez. Valószínű, hogy francia közvetítéssel vásárolták meg a műtárgyegyüttest, az azonban, hogy miként került francia földre, ma is rejtély. Egyesek szerint maga Lorenzo Medici adományozhatta a francia uralkodónak. A Hamilton-gyűjteményt a család idővel elárvereztette, ekkor vásárolta meg a német állam.

Magát Botticellit is jó időre elfeledték, csak a 19. század fedezte fel újra. Ahogy Eike Schmidt, az Uffizi igazgatója fogalmaz: a festő ma művészettörténeti szupersztár, aki nem valószínű, hogy még egyszer eltűnik a kultúrtörténetből. Annál inkább érdemes megismerni a Vénusz születésének vagy a Gránátalmás Madonna festőjének éteri arca mellett azt is, aki a poklot illusztrálta.

A művészet templomai – Botticelli: Dante pokla
Olasz–német film, 95 perc, 2016
R.: Ralph Loop
10/9
 

A Költő bűvkörében telik 2021

A szeptemberben 700 éve elhunyt Dante Alighieri emlékévét ünneplik idén Olaszországban. A rendezvények sorát a firenzei Uffizi Képtár nyitja, amely egy online tárlattal és egy tavaszi, Forlíba tervezett kiállítással is megemlékezik
az Isteni színjáték szerzőjéről. A múzeum honlapján jelenleg látható kiállítás kurátora Donatella Fratini, aki Federico Zuccari (1540–1609) Dante-illusztrációiból válogatott össze egy virtuális tárlatot. A 16. század utolsó negyedére datált sorozatot Spanyolországban készítette a művész, és 88 lapból áll. A sorozat kapcsán a szakértők kiemelik, hogy a képek nem csupán illusztrációk, de a dantei mű mély megértéséről tanúskodnak. A 88 rajz közül 28 a pokol, 49 a purgatórium
és 11 a paradicsom ábrázolása. A sorozat Spanyolországból a Medici családhoz, végül a firenzei Uffizi Képtárba került. Az intézmény egy tavaszi kiállítással is megemlékezik Dantéról: a Forlìban szervezett, március 12-től július 14-ig a San Domenico Múzeumban látható tárlaton Andrea del Castagno, Michelangelo, Pontormo és a fent említett Federico Zuccari remekművei lesznek láthatók. A kiállítás kurátorai Antonio Paolucci és Fernando Mazzocca lesznek. A guelf érzelmű Dante 1302 őszén menekült Forlìba, a guelf–ghibellin háború idején.

Kapcsolódó írásaink

Anyanyelve a cselló

ĀHéjja Jánosnak fontos, hogy a tárgy tükrözze készítője lelkivilágát – A lehető legtökéletesebb méretű hangszer az, ami harmonizál a testtel

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom