Kultúra

Hangszer nélkül nincs zeneművészet

A kiállítás hiánypótló, mert itthon nagyon kevés szó esik a hangszerkészítésről, pedig az ágazatot Trianon után a semmiből építették újra világszínvonalúvá a mesterek

Hangszerművészet a Kárpát-medencében címmel rendez online kiállítást a Magyar Hangszermíves Céh a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) támogatásával. A virtuális tárlaton kiváló hangszerész mesterekről láthatnak portréfilmeket az érdeklődők, valamint zenei vonatkozású ipar- és képzőművészeti alkotásokat is megcsodálhatnak.  

Hangszer nélkül  nincs zeneművészet
Héjja Jánosról (balra), aki a mesterek tudását örökíti át, portréfilm készült. Szerényi Béla (jobbra) szerint csak a zárt céhes rendszer sok száz éves hagyománya tudta megőrizni a szakmát
Fotó: MMA.hu és Katona László

Cselló nélkül generációjának egyik legnagyobb művésze, Perényi Miklós sem kapott volna Kossuth-díjat, ahogy orgonakészítő mesterek híján sem élvezhetnénk a templomokban Bach magasztos dallamait. Zeneművészet nem létezhetne hangszerek nélkül, ennek ellenére, amikor leülünk a bársonyszékre egy impozáns koncertteremben, nem jut eszünkbe, hogy a művészek előadása mögött ott a hangszerkészítés alkotófolyama­ta is. Erre kívánja felhívni a figyelmet a Magyar Hangszermíves Céh a Hangszerművészet a Kárpát-medencében című online tárlatával.

A szervezet célja eredetileg az volt, hogy létrehozzanak egy Kárpát-medencei hangszerkiállítást a nemzeti összetartozás éve alkalmá­ból. A járvány azonban átírta a terveket, a kiállítás bemutatására virtuális megoldásokat kellett találni.
A szervezők most izgalmas és látványos portréfilmeken keresztül engednek betekintést a hangszerkészítő szakma titokzatos világába, és a tárlaton művészeti alkotásokat is megcsodálhat a közönség.

„Az eredeti terv az volt, hogy amikor összeáll a kiállítás, lefotózzuk, és a képekből katalógust készí­tünk, de mivel nem kerültek be hozzánk a hangszerek, ez csak később valósulhat meg. A hangszerész mesterekről készült portréfilmeket zenével kapcsolatos műalkotásokkal egészítjük ki, így került a képbe Nemes László festőművész, akinek fantasztikus hangszeres vonatkozású képei vannak, Kósa Klára keramikusművész, akadémi­kus társam, aki gyönyörű faliképekkel, kerámiákkal járul hozzá a kiállításhoz, illetve Mónus Béla fafaragó népművész hangszeres angyalszobrai is bekerülnek a fotómontázsba, ezeket a munkákat később a katalógusban is meg lehet tekinteni. Azért kétheti rendszerességgel építjük fel a sorozatot, mert abban bízunk, hogy tavasszal, mire véget ér a virtuális kiállítás, már találkozhatunk a közönséggel. A tervek szerint egy ünnepi koncert keretében fogjuk bemutatni a katalógust, a hangszerek pedig kitűnő művészek előadásában szólalnak majd meg” – fejtette ki a Magyar Hírlap kérdésére Szerényi Béla hangszerkészítő mester, a kiállítás kurátora, az MMA akadémikusa, az Óbudai Népzenei Iskola igazgatója.

A kiállítás azért hiánypótló, mert nagyon kevés szó esik a hazai hangszerkészítésről a közbeszédben, pedig az ágazatot Trianon után a nulláról kellett újjáépíteni. A tárlatot beharangozó közleményből kiderül, hogy a századforduló idején Budapesten egész utcája volt a hegedűkészítőknek, cimbalomból és tárogatóból milliós nagyságrendben készültek instrumentumok, az Angster és Rieger orgonaüzemek a Kárpát-medence templomait ma is remekül működő orgonákkal építették be. Ezt a virágzó iparágat tette tönkre a békediktátum, majd gyalulta le a kommunizmus. Ebben az időszakban a nagy hírű Pilát–Sáránszky hegedűkészítő műhely mesterei ipari szövetkezetbe tömörítve még úttörősípokat is készítettek, a Müller zongorakészítő manufaktúra csak vegetált, a Stowasser tárogatóüzem gépeit tönkretették. Ennek ellenére az elhivatott mesterek ilyen körülmények között is biztosították a szakma fennmaradását, tudásukat az ipari szövetkezetekben is továbbadták a következő generációknak, és mindent elkövettek, hogy a hangszerész iskola újra nemzetközi rangra emelkedjen. Sáránszky Pál hegedűkészítő mester tanítványai sorra alapították üzleteiket Budapest belvárosában, a Müller zongorakészítő család újra a szakma élére állt, az Angster orgonaépítő gyár hagyományait a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra folytatta, a tárogatót mára – kitűnő fejlesztésekkel – újra világszínvonalúvá emelte Tóth József mester.

A magyar hangszerkészítés megmaradásának és fejlődésének garanciáját Szerényi Béla szerint a szakma zártságában, működésének hagyományaiban kell keresni. „A hangszerkészítés a mai napig úgy működik, ahogy sok száz évvel ezelőtt, céhes, manufaktúrás rendszerben, a mesterek tudása átöröklődik a tanítványokra, családtagokra. Miért fontos ez? Azért, mert az egyedi hangszerkészítés egy alkotófolyamat. A zeneművészet és a hangszerkészítés egymásra rea­gál, és ha ez jól működik, akkor olyan csúcsminőségű hangszerek születnek, amelyek meghatározzák az egész zenei korszakot” – tette hozzá a kiállítás kurátora.

A beharangozó videó,  valamint a Héjja János csellókészítőről szóló portréfilm elérhető a Magyar Hangszermíves Céh YouTube-csatornáján és Facebook-oldalán, az MMA honlapján és közösségi oldalain, továbbá a részt vevő szakmai szervezetek online felületein.

Hangszer
Fotó: MMA.hu

Kapcsolódó írásaink