Kultúra

Megjelentek Zafón ifjúsági regényei magyarul

A kilencvenes évek közepén írt könyvek nem érik el a későbbiek színvonalát, de az írói világ alakulása tetten érhető bennük

Két ifjúsági regénye is megjelent a közelmúltban Carlos Ruíz Zafónnak az Európa Kiadónál. A nemrég elhunyt katalán írótól előbb A köd hercege című kötet jött ki tavasszal, majd Az éjféli palota jelent meg nemrég. A könyveket Báder Petra fordította.

Megjelentek Zafón ifjúsági regényei magyarul
Zafón páratlan atmoszférateremtő képességgel rendelkezik
Fotó: Facebook

Noha a szerző mindkét könyv előszavában mentegetőzik, olyan ifjúkori zsengéknek nevezve azokat, amelyek tele vannak hibákkal, és amelyeket csak a tisztesség kedvéért nem ír át utólag, mind A köd hercegében, mind Az éjféli palotában megtalálhatók már a népszerű szerző későbbi írói világának főbb elemei. Így az életmű egésze felől nézve akkor sem elhanyagolható a két kötet, ha mindkettő kétségkívül alatta marad a fő műnek, a Barcelona-tetralógiának.

A két ifjúsági regény közül az első a spanyol tengerparton játszódik, a második Kalkuttában. A köd hercege, Zafón első könyve, 1993-ban jelent meg spanyolul. Egy család új házba költözik a tengerparton, ám a házban és a ház körül egyre furcsább dolgok történnek. Amikor a gyerekek megismerkednek a magányos világítótorony őrének unokájával, a fiú körüli rejtélyek és egy, a tengerben található hajóroncs titka hirtelen összefüggésbe kerül az általuk bérelt ház szomorú múltjával. Noha lehetetlen az egész történetet ismertetni anélkül, hogy lelőnénk a krimi végét, annyi elmondható, hogy már itt, az első könyvben érvényesül Zafón legfőbb erénye: az elképesztő atmoszférateremtő képesség. A tengerparti ház, a viharos ég, a hullámok közt hányódó hajóroncs vagy a rejtélyes kerti szoborcsoport leírása filmszerű, mintha Buñuel egyik ismeretlen művében vagy René Magritte festményében járnánk. Sőt mi több, a fantázia- és a való világból összeszőtt bizarr helyszínt olyan erővel sikerül megjelenítenie a szerzőnek, hogy ez a kulissza néhol „elviszi” a regényt. Pedig maga a horrorba oltott kamasztörténet sem gyenge – kár, hogy Zafón, aki későbbi könyveiben is annyira vonzódik a feketéhez, a drámaihoz, a lélek sötét tartományaihoz, már az első regényt is tragédiába fordítja.

A második ifjúsági regény, az egy évvel később, 1994-ben megjelent Az éjféli palota a végkifejletét illetően semmivel sem kellemesebb, mint az első történet, ám mindent összevéve egy hajszálnyit mintha derűsebb lenne a hangvétele, legalábbis az elején. Egy sötét éjszakán egy rejtélyes figura rohan át Kalkuttán, karjában két újszülöttel. Miután biztonságba helyezte a gyerekeket, megölik. A történet tizenhat év múlva folytatódik, amikor a két gyerek közül az egyik, Ben kikerül az árvaházból, ahol nevelkedett. Bár a fiú élete ettől a perctől kezdve veszélyben van, ahhoz, hogy megtudja, egyáltalán mi vagy ki fenyegeti, fel kell tárnia családja múltját, ebben váratlanul megjelenő ikernővére segíti, akiről addig nem is tudott.

Nem meglepő módon ismét a környezetrajz, a húszas-harmincas évek Kalkuttájának leírása viszi el a történet nagy részét. A városból Zafón könyvében rejtélyes csodalabirintus lesz elhagyott palotákkal és zegzugokkal, ahol a brit és az indiai kultúra megannyi találkozási pontján rendkívüli események történnek.

Noha kissé Barcelona-ízű ez a Kalkutta – a könyvben megjelenő rejtélyes vasútállomás például egy az egyben a barcelonai Francia pályaudvart és környezetének hangulatát idézi –, szürreális térként, fantáziavárosként érvényes, a főszereplők hajszája saját múltjuk és szüleik története után pedig sokkal kidolgozottabb, mint A köd hercegének néhol megbicsakló története. Még akkor is, ha a végkifejlet most is kegyetlen: Zafón – mint ahogy későbbi történetein is látszik – egyszerűen képtelen befejezni úgy egy regényt, hogy annak jó vagy legalább katartikus vége legyen.

Marad a szürreális, a tragikus, a szomorú lezárás itt is, de A köd hercegével szemben itt legalább egy koherens, és érezhetően már gyakorlottabb kézzel megírt történet zárlatáról van szó.

Az ifjúsági trilógia harmadik kötete, a Las luces de septiembre (Szeptember fényei) még nem jelent meg magyarul.
Noha – ahogy a szerző maga is bevallja – ifjúkori zsengékről van szó, az, aki az idén júniusban elhunyt író későbbi, jóval kiérleltebb szövegeit kedveli, megtalálja a zafóni stílusjegyek nagy részét az ifjúsági regényekben is. Leginkább ez az olvasat, a formálódó írói világ utáni nyomozás tűnik érvényesnek, hiszen egy fordított megközelítés esetén, A szél árnyéka vagy a Lelkek labirintusa felől olvasva ezek a korai könyvek bizony csalódást okozhatnának.

A Köd Hercege

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom