„Harmatozzatok, egek!”

Az idei évben november 29-én, vasárnap kezdődik advent, a karácsonyt előkészítő időszak. Neve a latin „adventus Domini” kifejezésből származik, amelynek jelentése: az Úr érkezése, az Úr eljövetele. „Szent várakozás ez, ami megelőzi a Messiás, a Megváltó érkezését” – írja az ünnepről szóló közleményé–ben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK), hangsúlyozva, az adventi időszak célja, hogy a hívő keresztények négy héten át készülve, bensőjükben megérleljék a karácsony titkát, és méltó módon tudják befogadni a kisgyermekként közénk érkező Istent, az Élet Urát. Minden emberi közösség együttes tapasztalata, hogy a nagy eseményekre készülni kell, így az ókorban az uralkodó érkezését már hetekkel az esemény előtt hírmondó adta tudtul, hogy a helyiek rendbe tehessék az utakat, a házakat. Ilyen esemény az advent is – írják –, amikor a Királyok Királyának érkezését várjuk, amikor nemcsak környezetünket, házainkat, hanem szívünket és emberi kapcsolatainkat is rendbe szeretnénk tenni.

Az újkor adventi szimbóluma az adventi koszorú. A fenyőágakból font koszorúra elhelyezett négy gyertya a négy vasárnapra utal. A gyertyák színe lila (a bűnbánat színe) egy rózsaszínt kivéve, amely advent harmadik vasárnapján örvendezésre hív, hirdetve, hogy közel van már az Úrjövet. Advent idején hajnali miséket mondanak a katolikus papok: ezeket pirkadat előtt, hagyományosan hat órakor mutatják be. Nevét – roráte – a latin miseének kezdő szavairól kapta: „rorate coeli de super”, amelynek jelentése „harmatozzatok, egek, onnan felülről”. Minthogy az advent bűnbánati idő, ilyenkor a templomi oltárokat nem díszítik virággal, a miséző pap pedig lila színű miseruhát ölt. Az időszakot épp a bűnbánathoz tartozó böjt miatt „kisböjtnek” is nevezik, amely a húsvétot megelőző, hosszabb időtartamú nagyböjthöz viszonyítva kapta népi nevét.

Idén a járványra való tekintettel sokan csak online módon tudnak bekapcsolódni a szentmisékbe, valamint most különösen is nagy hangsúlyt kap az otthon, illetve családi körben az adventi koszorú gyertyáinak fényében végzett imádság – hívja föl a figyelmet az MKPK. A keresztény ember számára az adventi időszak, ami egyben az esztendő utolsó hónapja is, nem az egész éves elmaradás behozatalát, önmagunk utolérését jelenti, hanem sokkal inkább azt, hogy felkészüljünk egy találkozásra, megtisztítsuk lelkünket az érkező Isten befogadására. Ezekben a hetekben megpróbálunk a lényegre figyelni, a lelkünket előtérbe helyezni és életvitelünk, mindennapjaink hajszolt, felfokozott tempóját visszavenni. Keresztény emberként próbálunk önvizsgálatot tartani, választ adva nap mint nap arra a kérdésre, kinek az eljövetelére várunk, és „törődünk-e még azzal, hogy érkezik hozzánk Valaki, aki meg akarja újítani az életünket”.