Kultúra

Festői virtuozitás és bronz terepszobrászat

A kényszerszünet után is megtekinthető lesz az MMA-ösztöndíjasok kiállítása a Vigadóban

A hagyományoknak megfelelően, immár hatodik alkalommal mutatkozhatnak be a Vigadóban a Magyar Művészeti Akadémia képzőművé­szeti tagozatának ösztöndíjasai.

Festői virtuozitás és bronz terepszobrászat
Az MMA feladatának tekinti a hazai alkotók megbecsülését, támogatását és ösztönzését
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

A kamaratárlat az 2019-ben ösztöndíjat nyert erdélyi Ütő Gusztáv és a szobrász Zsemlye Ildikó munkái mellett a fiatal művészeti ösztöndíjas festők, Jagicza Patrícia Linda és Kuti Botond művei láthatók. Bereznai Péter és Molnár Péter festőművészeket még 2018-ban díjazták, akiknek művei szintén megtekinthetők a tárlaton.

A Magyar Művészeti Akadémia, ahogy a kiállítás ismertetőjében fogalmaznak, feladatának tekinti a hazai alkotók megbecsülését, támogatását és ösztönzését. Ez vonatkozik a már számottevő életművel rendelkező középgenerációra és a fiatal, pályájuk elején álló tehetségekre egyaránt. Ezért minden tagozat évente két-két díjat adományoz saját művészeti ágában, és 2019-ig két-két ösztöndíjat a negyven év feletti és az az alatti művésznemzedék jeles tagjainak. A tárlat tehát az ifjú és a középgeneráció megmutatkozási lehetősége, kezdjük hát a legifjabb ösztöndíjassal, a fővárosi Jagicza Patríciával, aki 2011-ben diplomázott a Magyar Képzőművé­szeti Egyetemen, és alkotótársával, Kaliczka Patríciával közös a hitük és az elszántságuk a figurális festészet iránt, amelyet a kiállított művek, páros önarcképek, arcképek alapján Jagicza valóban nagy tehetséggel művel, ami nem éppen jellemző a képzőművészetet a számítógépek képernyőire szorító korban.

Ugyancsak a virtuóz festészet jellemző a másik ifjú díjazottra, a Marosvásárhelyen 1984-ben született, jelenleg pedig Szovátán élő és alkotó Kuti Botondra, aki a jeles festő apa, Kuti Dénes mellett kapta meg az alapokat, és nőtt virtuóz, senkihez sem hasonlítható festővé. A most kiállított parafrázisaival valóban megállásra készteti a kiállítás látogatóját. Az Evocatio (Kihívás) sorozatával, amelynek két darabját láthatjuk a tárlaton, tényleg merészet lép. Az első festményen Van Eyck híres Arnolfini házaspárját láthatjuk, de úgy, hogy első pillantásra ráismerünk, pedig közelről nem más, mint színek, vonalak, formák többrétegű, olajjal felvitt elképesztő kavalkádja, és ugyanezzel a bravúrral él a Medúza tutaja esetében is.

A sepsiszentgyörgyi születésű Ütő Gusztáv festő, fotós és „cselekményművész” laptévén látható Égi jelentésein valóban megjelenik a hétköznapitól való elrugaszkodás és a felfelé nézés igénye. A fotók felületének legnagyobb részén a tiszta, a felhős, napkeltés vagy éppen vöröslő égboltos naplementés eget láthatjuk, a föld, a valóság csak jelzésszerű marad. Jelzések, nyomok a kezdetektől fogva Szentendrén, jelenleg a Régi művésztelepen alkotó Bereznai Péter „japán” munkái is. A Bizottság együttes környezetében alkotó művészek közé tartozó Bereznai színkavalkádos festői világa a kilencvenes években redukálódik, a most kiállított művein pedig az ipari festék tompa feketéje mellett csak szigorú fehér négyszögek és a natúr fa megjelenése jelent változást. Ez a festészet a lélek mélysé­geibe és a művészet magaslataira történő utazás bédekkere, ahogy Vám Hajnalka művészeti író fogalmaz. Molnár Péter a kecskeméti rajzfilmesek között vált képzőművésszé, finom rezonanciájú munkáiban egy egész falon gyönyörködhetünk. Az alkotó ceruzával és ecsettel, olajjal és vízfestékkel is ugyanazt a textúrára koncentráló, időtlenséget sugalló művészetet írja. Igen, írja, mert sok műve szabad szemmel kivehetetlen betűk kanyargó, végtelen sorozata.

A díjazottak között az egyedüli szobrász, Zsemlye Ildikó Munkácsy-­díjas, Jovánovics György osztályában végzett művész, akinek a terepszobrászatát, bronzból készült tájait, egy-egy lakóházat, környezetét vagy városrészletet ábrázoló, élő mohával, vízfelülettel kiegészített kisplasztikáit már jól ismerhetjük a kiállításokról. A Városkép-tér- és a Bronzvidék-soro­zatokból kiválasztott, az elmúlt esztendőkben készített munkái most is meghatározzák a tárlat hangulatát. Így állt össze a díjazottak, ösztöndíjasok hatodik kiállítása, amelyet a karantén után újra láthatunk a Vigadó ötödik emeletén.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom