Kultúra

Érzelmeket öltöztetni

Ha valami koszos, kopott vagy csúf kell hogy legyen, azt is inkább megalkotom. Mert ami a színpadra kerül, az mind szentség – mondta lapunknak Berzsenyi Krisztina jelmeztervező

Ő álmodta meg a Budapesti Operettszínház múlt hónapban bemutatott Marica grófnőjének különleges, a tündérkertet idéző látványvilágba illeszkedő jelmezeit, de nevéhez fűződnek a nyáron a Margitszigeten nagy sikerrel bemutatott, Vidnyánszky Attila rendezte Bánk bán ruhái is, számos filmes és színházi munka mellett. Berzsenyi Krisztinát szimbólumokról, az érzések öltöztetéséről, valamint a decemberben bemutatandó Rómeó és Júlia terveiről is kérdeztük.

Érzelmeket öltöztetni
„Hiszek abban, hogy minden, ami megnyilvánul a világban, az szimbólum és energia”
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

– Honnan jött a Marica grófnő több mint ötezer virágot felvonultató látványvilágának ötlete?

– Bozsik Yvette rendezővel és Cziegler Balázs díszlettervezővel eredetileg autentikus népviseletbe akartuk öltöztetni a szereplőket. Ám tavasszal, a karantén idején, amikor még csak rajzoltam, sok időm volt, hogy befelé figyeljek, és egyszer csak látni kezdtem magamban ezeket a virágokat, színeket. Stilizáltabb, költőibb világot mutatott a belső kép, mint a naturalisztikus megközelítés, több lehetőséget éreztem így, szimbólumokat használva. Elküldtem Yvette-nek a teljesen más jellegű rajzokat, mint amiket megbeszéltünk, aztán kiderült, hogy ő is virágokra gondolt. Visszaírt, hogy igen, ez az, megvan! Ugyanaz a sugallatunk volt mindkettőnknek.

– A színészeknek mennyire kellett kilépniük a komfortzónájukból ehhez az előadáshoz? Hiszen a bonvivánt például rózsaszín felöltőbe, virágokba öltöztették.

– Szerintem jól fogadták a jelmezeket. Igyekeztem tartani magam ahhoz, hogy a férfiak férfiasak,
a nők nőiesek legyenek. De népviseleteinkben is rengeteg életfa motívum jelenik meg virág formájában a férfiruhákon is. Tasziló mellényére is egy ilyen hímzést tettem felnagyítva. Inkább a karantén, illetve a járványhelyzet kezelése okozott a társulatban nem várt nehézségeket, de megértettük, hogy most együtt kell valamit megtanulnunk.

– A míves jelmezek és díszletek mellett angyalok és démonok, pompás szárnyak is felbukkannak a színpadon.

– Hiszek abban, hogy minden, ami megnyilvánul a világban, az szimbólum és energia. A szimbólumoknak jelentésük és energiájuk van, ezek a jelentések pedig tanítanak minket. Aki megérti azt, amit lát, az el tud igazodni a világban,
és ha nem is mindig az történik vele, amit szeretne, nem érzi úgy sem, hogy tehetetlenül sodródik.

– Mit üzenhetnek akkor a virágok a nézőnek?

– Nagy részük rózsa, szerintem ez a legmagasabb rezgésű virág. Számtalan jelentése van: szerelem, hűség, titok, tudás, tanítás. A rózsák a szentekkel is összekötnek bennünket. A régiek szerint Szent Erzsébet rózsaparazsa például jú­liusból novemberbe hozza át a szeretet melegségét, fényét.

– Jelenleg a Rómeó és Júlia jelmezein dolgozik. Shakespeare remekművét december 18-án mutatják be a Nemzeti Színházban Vidnyánszky Attila rendezésé­ben, akivel nem ez az első közös munkájuk.

– Vidnyánszky Attila nagyon nyitott, nagy öröm számomra együttműködni vele. Tiszta szívű embernek tartom. Világos, határozott elképzelései vannak, paradox módon éppen ezért tudom átélni mellette az alkotói szabadságot. Csak keretek vannak, néhány támpont, a többi játéktér az enyém.

– Változnak a tervek a próbafolyamat során?

– Igen. Van, aki azt mondja erre, milyen fárasztó lehet, de én örömmel követem le a változásokat, ez az alkotómunka lényege. Az előadás látványvilága mai is, reneszánsz is. Érzelmeket, hangulatokat öltöztetünk. Első körben Vidnyánszky Attila azt kérte tőlem a Rómeó és Júlia kapcsán, hogy legyen nagyon szabad az öltözetek világa.

– Ez a mostani karanténidőben különösen érdekes.

– A bezártságok közepette átélhetjük, hogy a szabadság valójában bennünk van. Jobban meg tudjuk figyelni, mi minden lakik odabent, és abból mit választunk tudatosan. Honnan szemléljük a világot. Minek szentelünk figyelmet, energiát. Visszatérve Rómeóhoz és Júliához: ezekben a fiatalokban hatalmas tér nyílik meg, óriási erő tör be a szerelemmel, amit megtalálnak magukban. Ez a szerelem nagyobb és erősebb, mint a szülők szokásokra és megfontolásokra épülő világa.

– Az elmúlt évtizedekben rengeteg rendezővel dolgozott együtt különböző színházakban, filmekben. Miért éppen Vidnyánszky Attila és Bozsik Yvette mellett állapodott meg?

– Észrevettem a lehetőségeimet, és éltem velük. Nagyon hálás vagyok, hogy Vidnyánszky Attillával összehozott az élet. A pályám során sok helyen semmibe vettek, de az is jó volt úgy, ahogy volt – tanultam belőle. Mert az út ide vezetett, ahol most nagyon boldog vagyok. Yvette-tel már huszonöt éve dolgozom együtt, és mondhatom, csodálatos dolog megélni egy ilyen hosszan elmélyülő alkotói munkakapcsolatot.

– Korábban említette, hogy az összes alapanyagot maga szerzi be személyesen. Jár régiségboltba vagy bolhapiacra?

– A pályám elején nagyon sok használt ruhát gyűjtöttem jelmeznek, de egy ponton megcsömörlöttem tőlük. Tudom tisztelni azt a színházat is, amely ilyen jelmezekkel dolgozik, de manapság ha valami koszos, kopott vagy csúf kell hogy legyen, azt is inkább megalkotom. Mert ami a színpadra kerül, az mind szentség.

Kapcsolódó írásaink

Zenés színház szabad ég alatt

ĀKilencestés koncertsorozattal ünnepli a visszatérést a Budapesti Operettszínház júliusban – Kiss-B. Atilla: A csoda az előadó és a közönség közt félúton történik

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom