Hetvenöt esztendeje halt meg a Kékszakállú zeneszerzője

Harmadik színpadi műve, A csodálatos mandarin 1926-os kölni premierje botrányba torkollott, az 1945-ös hazai bemutatót már nem érte meg. Bartók a fasizmus elől 1940-ben Amerikába emigrált. A Columbia Egyetemen folytatta népzenei kutatásait, az intézmény díszdoktorává avatta. Utolsó nyilvános koncertjét 1943 januárjában New Yorkban adta. Élete végén írott nagy műve a honvágyát és minden keservét zenébe öntő vallomás, a Concerto, illetve a Yehudi Menuhinnak komponált Hegedű szólószonáta.

Bartók New Yorkból hazahozott hamvait 1988. július 7-én Budapesten helyezték végső nyugalomra. Dinamikus és változatos stílusát élénk ritmus, a diatonikus és kromatikus elemek együttélése jellemzi. Mesterművei a román népballadára írt Cantata Profana című kórusmű, a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, a Divertimento, a dzsesszklarinétos Ben­ny Goodmannek és Szigeti József hegedűművésznek írt Kontrasztok, az Allegro barbaro című zongoradarab, valamint hat vonósnégyese.

Nevét mások mellett a budapesti konzervatórium, a komolyzenét sugárzó közszolgálati rádiócsatorna és a Müpa Nemzeti Hangversenyterme viseli. Emlékét őrzi nemzetközi kórus- és zongoraverseny, operafesztivál, sőt egy kisbolygó is. Utolsó budapesti lakhelyén, a II. kerületi Csalán utcában emlékháza működik. Legutóbb 2019-ben a lengyelországi Kielcében avattak neki emlékművét. Az idei Bartók-évforduló alkalmából az Új Magyar Zenei Fórum (ÚMZF) Bartók Béla művészetéhez kapcsolódva hirdetett zeneszerzőversenyt, ennek döntő-gáláját októberben rendezik meg.