Kultúra

Leonardo a Mona Lisa mögött

A műben a készítők ügyesen elrejtettek egy Louvre-imázsvideót is

Egy éjszaka a Louvre-ban: Leonardo da Vinci címmel készült el az a nagyszabású kiállításfilm, amely a francia főváros legfontosabb mú—zeumában a festő halálának ötszázadik évfordulóján tavaly nyílt tárlatot mutatja be. A film premierje világszerte ugyanakkor, a hét közepén volt, nálunk a budapesti Urániában. 

Leonardo a Mona Lisa mögött
Leonardo da Vinci
Fotó: MH

Mivel a 2020 februárjában bezárt tárlatot minden idők legtelje-sebb Leonardo-kiállításaként tartják számon, a rendező, Pierre-Hubert Martin nagy feladatot vállalt. Láthatóan megpróbált egyensúlyozni az életrajzi film, a művészettörténeti film és a kiállítás tízéves előkészítése során megszülető új kutatási eredmények közt. Mivel maguk a kiállítás kurátorai, Vincent Delieuvin és Louis Frank, a Louvre festészeti osztályának, illetve grafikai osztályának vezetői kalauzolják a nézőket, mondhatni, biztosra ment.

Az első teremben a mester, Verocchio egy, Jézust és Tamást ábrázoló szobra kapott helyet, a mozivásznon hatalmasra kinagyított részletek megdöbbentők, annál is inkább, mert láthatóvá válik a mester-tanítvány viszony és az, hogy Leonardo miként vette át az emberi gesztusok összetettségének ábrázolását. A következő termekben a tanuló Leonardót mutatták be, a megannyi drapériarajz egy maximalista festőtanoncot mutat. Először a laza tollrajzokon látható meg valami a későbbi nagy festőből: kitartóan kereste a tökéletes ábrázolást, azt, hogy egyetlen vonallal miként ragadható meg egy személyiség lényege. Ez a fajta „tökéletes nézet” jelenik meg majd a mintegy húsz ismert festményen, amelyekből tizenegyet mutattak be a kiállításon és így a filmben is.

A tárlat kurátorai átvilágították az egyes festményeket, és láthatóvá tették az alárajzolásokat, változtatásokat is – hasonló eszközzel élt nemrég a milánói Caravaggio-kiállítás kurátora is Milánóban, a Palazzo Realéban –, így nyomon követhető, miként változott például az angyal arca a Sziklás Madonnán, illetve hogy miként formálódott minden idők egyik legrejtélyesebb festménye, a Keresztelő Szent János.

Mivel a világon a Louvre-ban őrzik egy helyen a legtöbb Leonardo-festményt és huszonkét rajzot, a kurátorok nagyrészt hazai anyagból dolgoztak, igaz, ez kiegészült a világ múzeumaiból kölcsönzött további Leonardo-művekkel és a mester körének alkotásaival is. Ez tette lehetővé, hogy bemutassák a sérülékeny milánói falkép, a híres Utolsó vacsora korai másolatát.

Igyekeztek megmutatni Leonardo, a feltaláló életművét is, de ahogy hangsúlyozzák, a művész, annak ellenére, hogy hány területen tevékenykedett, maga jelentette ki, hogy minden pusztán a festészet tökéletesítését szolgálja. Az anatómiai, az építészeti, a geometriai tanulmányok, a természet formáinak tanulmányozása, minden a festészet szolgálatában áll nála, amely minden művészetek legtökéletesebbje, lévén reprodukálható általa a teremtés.

Noha a filmidő nyilván keretet szabott annak, hogy milyen mélységében ismertethetik a kurátorok a leonardói gondolkodást, és elhangzanak részletek a feljegyzésekből, itt volt egy kis hiányérzetünk – ez azonban kevésbé zavaró, mint a film vége. Az utolsó negyedóra ugyanis nem Leonardóról, hanem a Louvre-ról szól, annak leghíresebb műkincse, a Mona Lisa ürügyén. Hosszú séta során érkezik meg a kamera minden idők legnevesebb festményéhez – a néző így alkalmat kap, hogy megcsodálja a lépcsőházakat, végül – amint az várható volt – a Mona Lisáról nem tudhatunk meg semmi újat. A film azt sugallja, hogy ez a „legjobb” Leonardo-kép, amelyben az életmű kicsúcsosodik. Ezt – noha a világ legnagyszerűbb képeinek egyike – alighanem sokan vitatják, s a nézők egy részében bizonyára felötlik, hogy kilóg kissé a lóláb: ez itt most egy kis Louvre-PR. Nem ártott volna az sem, ha a szűk életműből legalább felvillannak azok a képek is, amelyek nem voltak láthatók a tárlaton. Például a Krakkóban őrzött Hölgy hermelinnel. A film ennek ellenére tisztességes bemutatása egy kiállítási koncepciónak és magának az életműnek.

Egy éjszaka a Louvre-ban: Leonardo da Vinci
francia film, 2020, 90 perc
R.: Pierre-Hubert Martin
10/6

Viva la Vida:  Frida Kahlo a moziban

Már látható a magyar mozikban A művészet templomai sorozat legújabb epizódja, amely Frida Kahlo művészetét és kulturális ikonná válását mutatja be. Frida Kahlo (1906–1954) a 20. század művészetének ismert alakja. A film címadó darabja élete utolsó alkotása, amelyet nyolc nappal a halála előtt fejezett be. Giovanni Troilo olasz filmrendező munkája a 35. Torinói Nemzetközi Filmfesztiválon debütált, Kahlo munkásságát többféle szempontból vizsgálja: feltárul benne a művész és kulturális ikon, de mögötte a szenvedő ember is.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom