Kultúra

Deneuve és Binoche egymással szemben

Hirokazu Koreeda ismét nagyszerű filmet rendezett, ezúttal európai színészekkel, középpontjában az anya-lánya viszonnyal – Kifinomult japán utalásrendszer a vásznon

Hirokazu Koreeda japán rendező a Bolti tolvajokkal 2018-ban elnyerte a cannes-i Aranypálmát. Nem csoda, hogy hatalmas várakozás előzte meg új filmjét, amelyet olyan francia sztárokkal forgatott le, mint az idős színésznőt, Fabien­ne Dangeville-t játszó Catherine Deneuve és a lányát, Lumirt alakító Juliette Binoche.

Deneuve és Binoche egymással szemben
Noha kapcsolatuk bonyolult, anyának és lányának is van humora
Fotó: Vertigo Media

A helyszín ezúttal Párizs. A kezdő képsorokon Fabienne – sokakban felmerül, hogy Deneuve vajon önmagát játssza-e – épp interjút ad, megvan benne a francia dívák utánozhatatlan eleganciája. (Mi ehhez képest Hollywood...) Hirokazu nem véletlenül nagy rendező: voltaképp már az első öt percbe belerejti a film lényegét, és felmutatja a konfliktus magját, az interjú közben ugyanis megérkezik a díva lánya családjával Amerikából, ám Fabienne nem azonnal köszönti őket. Amikor pedig végre kisétál eléjük, a két nő közt azonnal felizzik az feszültség.

Mint ahogy a fentiekből is látszik, az egyik legbonyolultabb emberi kapcsolat, az anya-lánya viszony áll a film középpontjában. Noha briliáns módon játszik Deneuve és Binoche is – mondjuk ezt el is várjuk tőlük –, sőt a díva egykori férjét alakító Roger Van Hool, illetve a lány férjét alakító Ethan Hawke is jó, az Igazság című filmet mégis a kiváló forgatókönyv (ez is a rendező munkája) és a rendezés teszi remekművé. Olyan alkotássá, amely egyszerre hordozza a japán filmes kultúra kifinomult utalásrendszerét és az európai filmtörténet egyes nagy korszakainak lenyomatait, reminiszcenciáit. (Itt főleg a neorea­lizmust, a bergmani „lélektani filmet” és a 21. században körvonalazódó új olasz iskolát, elsősorban Alice Rohrwacher és Paolo Genovese az emberi egzisztencia határait­ ­feszegető munkáit lehet említeni.) Bár néhány jelenetben kishíján kirobban a szereplők közti, évtizedes, feloldatlan feszültség, amely abból adódik, hogy az anya karrierjét és a dívaszerepet helyezte minden elé, lánya egész életében szeretet­hiányos és elnyomott volt, a jelenetek mindenhol megállnak a forráspont előtt, amitől, ha lehet, még feszültebbé válik a kifejezetten a lelki történésekre fókuszáló film.

Emlékezetes például, ahogy Deneuve, az anya, felelevenítve egy emléket, majdnem elsírja magát, majd kitör: micsoda pazarlás ennyi érzelmet elszórni, milyen jól jött volna mindez egy forgatáson. Hasonlóan bizarr jelenet, amikor kiderül, hogy képtelen bocsánatot kérni, ezért az amúgy forgatókönyvíró lányát kéri meg, hogy írja meg a szöveget, amit majd megtanul és elmond az általa megsértett férfinak – mint egy jó színésznő.

Ahogy halad előre a film, hamarosan kiderül, hogy a látszólagos ellentét mögött-mellett búvópatakként ott van azért a szeretet is, mindezt pedig – a feloldhatatlan, megoldhatatlan emberi kapcsolatot – egyetlen dolog teszi elviselhetővé: hogy anyának és lányának is van humora. Az önirónia és az irónia is jellemző rájuk, ami tulajdonképpen az egyetlen lehetséges megoldás megoldhatatlan esetekben.

Mindeközben Hirokazu Koreeda próbára teszi a kommersz mozikon nevelődött nézőket: ugyanis nemcsak a párbeszédekből, de olyan apró jelekből, metakommunikációs rezdülésekből, félmondatokból rajzolódik ki az anya és a lánya, valamint a körülöttük élők kapcsolati hálója és a bennük zajló folyamatok, hogy igencsak oda kell figyelni, ha valóban érteni akarjuk a filmet. Semmi harsány, semmi ordító, semmi hamis és talmi nincs sem a jelenetekben, sem a színészek játékában, voltaképp a nézőre van bízva, hogy ebből a rendkívül kulturált és szép filmből összerakja a mélyben lejátszódó drámá(ka)t.

Hirokazu Koreeda műve – amely egyébként rendkívül jól fényképezett munka, az operatőr Eric Gautier volt –, kultuszfilm talán nem lesz, de többször megnézhető, kiváló munka. Méltó az előző cannes-i sikerfilmhez.

Az igazság (La vérité)
Francia–japán filmdráma, 108 perc, 2019.
R.: Hirokazu Koreeda
10/9

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom