Kultúra

Egy könnyed nyári limonádé

Tizenkettő egy tucat, de a maga műfajában lelkiismeretesen megkomponált film Eric Lavaine új rendezése, a Titkok és igazságok. 

Egy könnyed nyári limonádé
Titkok és igazságok
Fotó: cirkofilm.hu

Hogy nem bosszantja fel az igényesebb nézőt, annak az az oka, hogy nem akar önmagánál több lenni: pontosan azt adja, ami várható tőle.

A José Garcia főszereplésével leforgatott film alapszituációja régi commedia dell' arte közhely: a főhős balesetet szenved, aminek következtében megsérül, megvakul és egyfajta futóbolonddá – az udvari bolond archetípusa – válik, mindig őszintén kimondja, amit gondol, amivel nem kevés galibát okoz. 

Felesége, Béa (Alexandra Lamy) erre még rátesz egy lapáttal, amikor úgy dönt, önéletrajzi ihletésű regényt ír, amelyben beszámol arról, miként érinti férje furcsa viselkedése az ő és családja, valamint barátaik életét. Noha a könyvben megváltoztatja a neveket, természetesen mindenki magára ismer, amiből újabb sértődések, félreértések és veszekedések keletkeznek. 

Mivel a házaspár a nyárra barátaikkal együtt Biarritzba utazik, az összezárt társaság kénytelen valahogy megoldani a helyzetet. 

Adott tehát az alapszituáció, ami a középkori vásári komédiákból, Goldonitól vagy akár a televíziós sorozatokból ismert. A minden lében kanál, buta barátnő, Nadia (Anne Marivin), a szarkasztikus, melankolikus író (Michel Vuillermoz), az agyatlan sportember (Jean François Cayrey), a portugál titkos szerető (őt a valóban lisszaboni születésű Nuno Lopes játssza, ráadásul elég jól) épp annyira kidolgozott karakterek – évszázadok óta meglehetősen kidolgozott karakterek –, hogy folyamatos egymásnak ütközéseik, maguk a szituációs poénok elviszik a filmet, a rendezőnek és a forgatókönyvíróknak (Bruno Lavaine és Eric Lavaine) túl sok dolguk nem volt, épp csak egy hozzávetőleges kerettörténetet kellett kreálniuk a típushősök párbeszédei köré. 

Több-kevesebb sikerrel ezt is megtették: a társaságnak valahogy sikerül túllépnie a görbe tükrön, amelyet a házaspár tartott nekik, a film végén pedig mindent elönt a szeretet. 

Egy baráti társaság elrejtett titkai témában nem egy remek film került a mozivászonra az utóbbi időben, gondoljunk csak Paolo Genovese olasz rendező Teljesen idegenek című munkájára, amelyben a mobiltelefonok révén derül fény arra, hogy mindenki más, mint aminek vallja magát, és mindenkinek van egy titkos élete, vagy Asghar Farhadinak a Mindenki tudja című filmjére Penélope Cruzzal és Javier Bardemmel a főszerepben, amelyben egy évtizedes rejtély áll a középpontban. 

A Titkok és igazságok rendezője a fenti kollégákkal szemben az egyszerűbb utat választotta. Felszínes, franciásan könnyed, üde nyári limonádét alkotott. De hát nem lehet minden film mély és művészi értékű. 

Titkok és igazságok (Chamboultout) 

francia-belga vígjáték, 100 perc, 2019

r. : Eric Lavaine 

10/6

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom