Száz éve halt meg Benczúr Gyula

Benczúr művészete a Székely Bertalan és Madarász Viktor műveiben jelentkező nemzeti romantikához kapcsolódott, bár kritikusai szerint az ő piktúrájuk tartalmi mélységeit nem érte el.

Egyik legismertebb művét, a Vajk megkeresztelését az 1878-as párizsi világkiállításon bronzéremmel, a festőt pedig a Ferenc József Rend lovagkeresztjével ismerték el. Benczúr a történeti, akadémikus festészet jelentős alakja, a millennium időszakának legünnepeltebb művésze lett, aki múltunk számos nagy pillanatát megörökítette, emlékeztet az MTI portréja.

Itáliai és franciaországi tanulmányútján főleg a barokk mesterek, Tiziano, Tiepolo, Tintoretto, Veronese és Rubens hatottak rá. II. Lajos bajor király megrendelésére festette 1874-ben a rokokó témájú XV. Lajos és Dubarry asszony című vásznát, ezt követte a XVI. Lajos és családja a versailles-i palota megostromlásakor. A bajor uralkodó kineveztette a müncheni akadémia tanárává, 1876-tól 1883-ig ott dolgozott.

Ekkor hívták haza az első magyar művészképző, a Mesteriskola igazgatójának, ahol haláláig hivatalosan elismert művészként működött. 1890-re felépült a terézvárosi művésztelepen, az Epreskertben a műtermes villája. Utolsó nagy alkotói korszakában a millenniumra készült a Habsburgok szerepét kiemelő Budavár visszavétele (1896), s az 1944-ben elpusztult Millenniumi hódolat.

A Bazilikában látható oltárképe, a Szent István felajánlja a koronát Máriának a főtemplom mozaikképe, A Szentmise allegóriái címet viseli. Számos önarcképet, továbbá mitológiai tárgyú képeket is készített. 1920. július 16-án halt meg.