Egy kultúra a Fudzsi, a karate meg a szaké mögött

Épp ezért érdemes dicséretre minden olyan könyv, amely úgy próbál bevezetni egy-egy távoli kultúrkörbe, hogy ezeket a fogalmi különbségeket tisztázza. A Bookline kiadónál most megjelent Ezerarcú Japán – A japán kultúra útikalauza ilyen. Noha szerző nem szerepel a címlapon, a kötet tucatnyi „közreműködő”, szakértő munkájával készült el.

A könyv a japán földrajzi régiók bemutatásával indul, ezt követi az évszakok leírása és a japán évkör. A március 21-i napforduló vagy a cseresznyevirágzás ünnepe (hanami, azaz gyönyörködés a virágokban) több ezer éves tradíció, de ünnep például az év első napfelkeltéje is. Ezután a mindennapi életbe, és azon belül is az etikettbe vezetnek be a szerzők, de sokat megtudhatunk a színszimbolikáról – a piros például védőszín a démonok ellen –, és az állatjelképekről is, majd a japán történelem következik dióhéjban.

Önálló fejezetet kapott a vidéki Japán és a szent hegy, a Fudzsi, a hétezer kis sziget, a kötet súlypontja azonban a vallásokról szóló fejezetcsoport. A sinto, az istenek útja ősi vallás. Követője vallja, hogy a természet minden megnyilvánulása szent, és kötelességünk harmóniában élni minden létezővel. Mivel ez semmiben nem mond ellent a buddhizmusnak – de más vallás tanításainak sem – a buddhista kegyhelyek mindenhol megférnek a sintó szentélyek mellett. A szigetországban elsősorban a zen irányzat terjedt el, amely nagy hatással volt nemcsak a japán életformára, de a minimalista tárgykultúrára is.

Amely persze ugyanúgy táplálkozik a sintóból is; időtlen szépség és azzal egy időben, egy tárgyon megjelenő mulandóság a kulcsszavai ennek a szemléletnek, amelynek szép megjelenési formája például a kincugi, amikor porított arannyal kevert ragasztóval javítják meg a törött kerámiát, új minőséget adva a „halott” tárgynak.

Szó esik az ikebanáról, a japán otthonokról, a kertekről és meditációs kertekről, a bonszaiokról, az előző századfordulón az európai képzőművészeket lenyűgöző fametszetekről, és természetesen az origamiról és a bonsairól is, majd gasztronómiai blokk következik. Az Ezerarcú Japán egyszerre lexikon, szótár – és egyben egy kultúrába való bevezető kurzus.