Kultúra

Örök nyugalomra helyezték Fekete Györgyöt

A Fiumei úti sírkertben vettek búcsút az életének 88. évében meghalt Fekete Györgytől. Az néhai belsőépítész, iparművész, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tiszteletbeli elnöke április 15-én hunyt el.

Örök nyugalomra helyezték Fekete Györgyöt
A nemzet művészét rengetegen búcsúztatták a Fiumei úti sírkertben
Fotó: MH/Purger Tamás

A magyar kultúra az a teremtő és megtartó erő, amely nélkül nemcsak túlélni, de élni sem lehet, és talán nem is érdemes - mondta Orbán Viktor miniszterelnök kedden Budapesten, a Fiumei úti sírkertben, Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli elnökének búcsúztatásán.

Orbán Viktor miniszterelnök teljes beszéde 

Tisztelt Gyászoló Gyülekezet!

A nekünk rendelt cél felé futni számos módon lehet. Vannak, akik először hátra néznek, hogy aztán higgadtan, a biztos tudás birtokában előre nézhessenek. Fekete György közéjük tartozott. Azok közé, akik tudják: „a magyar múltnak megtartó ereje van, s ez az erő képes elviselni a jelent, s elbírni a jövővel is.” Én először előre néztem. Fiatal voltam, akinek elege volt az évtizedes helyben járásból. Menni akartam, menni akartunk, törni az utat előre, hiszen a jövő elkezdődött. S amikor a nagy rohanásban elbizonytalanodott a horizont, hátranéztem, hogy lássam, honnan is jövünk, merre érdemes, merre kell előre menni. S mikor ő megfordult, hogy előre nézzen, én meg hogy hátra, akkor találkozott a tekintetünk. Nem lett belőle azonnal szövetség vagy barátság. De az idő nagy segítő lehet, ha nem a homokóra szemeit látjuk benne, ami majd csak lepereg, hanem úgy látjuk az időt, mint vissza nem térő alkalmat a cselekvésre. Mi ketten egy nagy mű megvalósulása felé vezető úton találkoztunk. Én parancsba kaptam Makovecz Imrétől, Fekete György pedig Makovecz Imre testamentumának végrehajtója lett. Ők mindketten teljes bizonyossággal tudták, hogy a magyar kultúra megbízhatóan működő, nagy formátumú és a magyar művésztársadalomnak biztos szellemi hajlékot adó intézmények nélkül nem tudja kibontakoztatni kivételes erejét. A parancs és a testámentum úgy szólt, hogy a Magyar Művészeti Akadémia legyen köztestület, s ha már lett kétharmad, hát a magyarok Alaptörvényébe is belefoglaltuk.

Tisztelt Gyászolók!

Fekete György nemzedékének számos tagja, mert minden magyar nemzedéknek vannak ilyen tagjai is, gyilkos indulatokkal szövetkeztek a múltat végképp eltörölni. Ő azonban nemzedékének azon tagjai közé tartozott, akik fáradhatatlanul gyűjtötték és őrizték a magyar nemzeti kultúra évezredes értékeit. Úgy gondolta, ez teremti meg a túlélés képességét, és ez, csakis ez a hozzánk, magyarokhoz méltó pozíció akkor is, amikor más nemzetek kultúrájával találkozva a világhoz illeszkedünk. A sors különös igazságtétele, hogy végül azoknak jutott az új intézmények alapításnak feladata, akik életük idejének nagyobb részét – ahogy ő mondta – „a föld alatti Magyarországban élték a szocializmuson belül úgy, hogy a szocializmuson kívül maradtak.” Úgy tűnik, a magyarok kiérdemelték a Jóisten pártfogását. Ezért van úgy, hogy mindig születnek közénk nagy szellemek, lángelmék, tálentumos emberek, akik alakítják, formálják a minket körülvevő tereket, és így gazdagítják a magyar világot. De a nagyok alkotásainak, szellemi, lelki energiájának is szüksége van struktúrákra, őket túlélő keretekre, a dolgok rendjére, institúcióra, melyből aztán szokás és életgyakorlat lesz. Az egykori pannonhalmi bencések, a XVI. század reformátorai, a Széchenyik és Klebelsberg Kunók ezért alapítottak iskolákat, múzeumokat, akadémiát, intézményeket, folyóiratokat, szalonokat és egyesületeket, melyek mind arra hivatottak, hogy az alkotók és alkotások folyamatosságát és folytonosságát képviseljék a rombolással, a múlandósággal és a felejtéssel szemben. Ebben a közös építkezésben találkoztunk Fekete Györggyel, s lettünk egymás munka- és fegyvertársai. Neki a legkülönfélébb anyagok adták az alkotás lehetőségét: fa, fém, kő, üveg, s lehelt beléjük lelket és szellemet – hogy újra legyen, ami volt, s legyen végre az is, ami nem volt, de lehetett volna, s lennie kell. Nekünk pedig, a közélet katonáinak a kormányzás az eszközünk, mellyel a szellemi, lelki energiáknak lehetőséget, kereteket teremtünk a megtestesülésre. Ez volt szövetségünk fundámentuma.

Tisztelt Gyászolók!

Az építkezés mindig belülről indul. Ez volt az ő filozófiája. Ott, belül kell megszületnie annak, ami majd utat tör magának, s alakot, formát ölt. Annak a látszólag technikai kifejezésnek, hogy belsőépítész, ez az üzenete. És ez a hivatás Fekete György lényegéhez tartozott. Hányszor hozta elém egyre keserűbben, hogy a belsőépítészet végre önálló egyetemi szak legyen? Őt az izgatta, az hozta lázba, ami a felületek mögött van: a belső szerkezet, amely szilárdságot ad. Ami belülről épül kifelé, ahogy almára a héj, csigára a ház. „Én vagyok belül, s magam köré tervezek” – mondta. Így gondolkodik az, aki évtizedekig csak belül, magában hordozhatja a nemzeti kultúra lényegét. Aki 1956-ban, 23 évesen búcsúlevelet ír a rádió ostroma közben, s azt az olasz kultúrintézet könyvei közé rejti, hogy majd évtizedek múlva, már a szabad Magyarország idején találja meg valaki. Aki a Szent Korona 15 ezer ábrázolását gyűjti össze. Akinél a nemzeti kultúra és a nemzetállam pozícióinak védelme összetartozik. Így gondolkodik az, akit nem téveszt meg a művészek és a politikusok eszközeinek különbözősége, mert tudja, hogy lényegét tekintve ezek rokonszakmák. Legalábbis itt, Magyarországon biztosan azok. Ezért is mártózott meg egy rövid kaland erejéig a pártpolitika világában.

Tisztelt Gyászolók!

Szokás azt mondani, hogy a kultúra harci terep. Ma, amikor nyugatra tekintünk, elborzadva látjuk ezt. De itt, Magyarországon és különösen Fekete György számára ez a harc mást jelentett. Olyan küzdelmet, amellyel sose mások ellen, hanem mindig önmagunkért harcolunk. Mi, magyarok a nemzeti elkötelezettség és az önelvű művészi törekvések szövetségét akarjuk, ahogyan ezt ő a Magyar Művészeti Akadémia hitvallásában megfogalmazta. Fekete György értette, hogy a világnak ezen a táján, a mi kultúránkban az igazság, a szépség és a jóság szövetkezett egymással a gonosz, a nagy szétdobáló erőivel szemben. Boldog az az ország, melynek ilyen fiai voltak, vannak és lesznek. A mi dolgunk, hogy méltó helyre emeljük a gondolatot, az akaratot, a művet és a műveket, vagy még inkább: méltó formában, rendben, intézményekben továbbvigyük, hogy a magyarok kulturális teljesítménye egyre csak épülhessen, magasra, fel, az ég felé. Fekete György élete emlékeztessen bennünket arra, hogy a magyar kultúra az a teremtő és megtartó erő, amely nélkül nemcsak túlélni, de élni sem lehet. S talán nem is érdemes. De ha gyökeret eresztünk benne, ha belőle táplálkozunk, ha belőle merítjük az ihletet, ha engedjük kibontakozni, akkor nemcsak megmaradunk, hanem visszaszerezzük, sőt gyarapítani fogjuk mindazt, amit az előttünk járók ránk hagytak.

Tisztelt Gyászolók!

Fekete György komoly élettanítást is hagyott hátra a magunkféle, életük utolsó harmadába lépők számára. „Nem kell törődni azzal, hogy amit csinálsz, arról mit mondanak, kinek tetszik, kinek nem, mi a kritika róla, és hogy közlik-e. Az a fontos, hogy megcsináltad. Ha kaptál a Teremtőtől egy intést, hogy mire vagy méretezve, akkor meg kell azt csinálni. Ami benned van, azt teljesíteni kell, ki kell adnod magadból, és ugyanolyan üresen kell elmenni a túlvilágra, a halálba, mint amilyen üresen megszülettél. Az életet nem árt megtervezni, de legjobban az öregséget kell megtervezni. Senkinek a számára ne legyek terhes, de ami még bennem van, abból művek születhessenek.” Csak annyit tennék hozzá, örömmel látom, hogy Neked sikerült. Boldogan távoztál közülünk.

Fekete György, Professzor Úr, Örökös Elnök Úr, kedves Barátom!

Nyugodj békében a boldog feltámadás reménye alatt!

Objektum doboz

Ahol ő ott volt, ott mindig rendben mentek a dolgok

A búcsúztatást vezető Balog Zoltán református lelkész úgy fogalmazott, hogy Fekete György az élettel betelve érkezett meg őseihez.

Nem hagyott maga mögött adósságot, elintézetlen ügyeket, utolsó munkája, egy famozaik is elkészült, amelyet egyetlen fiának készített - fűzte hozzá.

A pályatársak nevében búcsúzó Mezei Gábor Munkácsy Mihály-díjas belsőépítész azt hangsúlyozta, hogy Fekete Györgyöt a jóba vetett rendíthetetlen hit, a tökéletes tisztesség és a kiapadhatatlan alkotói energia kísérte végig egész életében.

Felidézte, hogy az 1960-as években sokat dolgoztak együtt, kiállításokat rendeztek, hogy ismertebbé tegyék az iparművészetet. Együtt ültek a Magyar Iparművészet szerkesztőbizottságában, az MMA elméleti folyóiratának szerkesztőségében is.

„Ahol ő ott volt, ott mindig rendben mentek a dolgok” - emelte ki a pályatárs.

Emlékeztetett arra, hogy abban az időszakban, amikor Andrásfalvy Bertalan minisztersége idején Fekete György a művészeti ügyek felelőse volt Antall József kormányában, rengeteget dolgozott, támadások sokaságát kellett elviselnie, de a nemtelen támadások sem tudták legyűrni.

„Rendkívül gazdag, termékeny életút volt az övé: szorgalma és fáradhatatlan tenni akarása, valamint csak a küldetéstudattal született művészekre jellemző egyénisége felejthetetlen mindannyiunk számára” - hangsúlyozta Vashegyi György, az MMA elnöke.

Fekete György pályáját felidézve elmondta, hogy az alkotó belsőépítészként múzeumi kiállítási installációkat tervezett, templomok, iskolák, üdülőszállók, művelődési házak belső tereit, külföldi magyar kiállításokat. Környezetkultúrával foglalkozó hat tévésorozat forgatókönyvének volt írója és műsorvezetője. Az újraindított Magyar Iparművészet című folyóirat főszerkesztője is volt, emellett számtalan cikke jelent meg szakmai, irodalmi és közművelődési orgánumokban.

Belsőépítészeti munkásságának lezárása után speciális kollázstechnikát fejlesztett ki, nyolcvanötödik születésnapja alkalmából a Pesti Vigadóban nyílt famozaikkollázs-tárlata jól illusztrálta szüntelenül izzásban lévő művészetét. Állandóan megújuló, másokért áldozatkész szellemiségét magán viseli a felújított többfunkciós Pesti Vigadó jelenlegi arculata, a Műcsarnokban újraindított nemzeti szalonok sora. Kultúrpolitikusi évtizedei számos eredménye közül is kiemelkedik a Nemzeti Kulturális Alap megalapítása. A Magyar Művészeti Akadémia az ő elnökletével vált köztestületté, összhangban azzal a szellemi és formai mintával, melyet Makovecz Imre alapozott meg.

„Mindig, mindent óriási szívvel csinált, teljes odaadással és eltökéltséggel a magyar művészet szent ügye iránt” - mutatott rá Vashegyi György, kiemelve: Fekete György minden lépését hallatlan, néha egyenesen fanatikus emberszeretet és segíteni vágyás vezérelte.

A család nevében Fekete Károly református lelkész, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke búcsúzott.

„Nem elköszönni jöttünk tőle, hanem megköszönni jöttünk őt Istennek. Inspiráló hatása belénk épült, amit okos beszélgetésekkel, mély gondolatcserével, jobbik énünk megerősítésével végzett. Munkájában stratégává fejlődött, barátságaiban viszont sosem taktikázott” - fogalmazott Fekete Károly.

Felidézte, hogy Fekete György sziporkázva feledkezett bele az „életoktatásba”, mert tudta, hogy a kultúra örökölhetetlen, és hatásmechanizmusát minden generációnak elölről kell tanulnia, megértenie és hasznosítania.

Más népek kultúráját elismerve, kritikai nemzetszeretettel szorgoskodott saját össznemzeti kultúránkért - fűzte hozzá.

Kiemelte, hogy Fekete György életigenlőként nem sürgette a halált, de tudatosan készült rá. Számvetést végzett, lekerekítette terveit, hogy ne maradjon utána olyan, ami befejezetlen.

Fekete György Munkácsy-díjas, Magyar Művészetért-díjas, Príma díjas, Kossuth-díjas, Érdemes Művész, a Köztársaság Elnökének Érdemérme, valamint a Magyar Érdemrend nagykeresztje tulajdonosa, Zalaegerszeg, Zala megye, Tornyospálca és Budapest XXII. Hegyvidék díszpolgára. Tagja volt a Szent Korona Testületnek, a Fesztiváltanácsnak, az 1956-os Emlékbizottságnak, az Arany János Emlékbizottságnak és elnöke a Nemzet Művésze díj Bizottságnak.

Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mond Fekete György temetésén
Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mond Fekete György temetésén
Fotó: MH/Purger Tamás

Fekete György 1932. szeptember 28-án született Zalaegerszegen. 1957-ben szerzett kitüntetéses belsőépítész diplomát az Iparművészeti Főiskolán. 1964-ig dolgozott Gádoros Lajos építész műtermében az Általános Épülettervező Vállalatnál irányító tervezőként. Abban az időszakban számos nagyberuházás tervezésében vett részt. 1964-ben önálló műtermet létesített, amelyben oktatási, kereskedelmi, egészségügyi, igazgatási és kulturális létesítmények belsőépítészeti tervei készültek.

Folyamatosan készített bútor- és tárgysorozat terveket is, közülük többet az Iparművészeti Vállalat boltjaiban forgalmaztak. Hazai alkalmakon és Magyarország képviseletében mintegy 30 országban 170 kiállítási terve valósult meg. Murális pályázatok nyerteseként számos műve kapott helyet középületek enteriőrjeiben. Több száz szakcikk és tanulmány írója, hat televíziós sorozat környezetkultúrával foglalkozó adásának forgatókönyvírója és műsorvezetője volt.

1980 és 1983 között a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolát igazgatta, 1986-tól 1989-ig az Iparművészeti Vállalat művészeti vezetője, valamint a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének alelnöke volt. 1990 és 1994 között Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes államtitkára, majd 1994-től 1998-ig országgyűlési képviselőként a kulturális bizottság tagja volt. Egyik alapítója és első elnöke volt a Nemzeti Kulturális Alapnak. 1996-ban habilitált egyetemi tanárrá a Nyugat-Magyarországi Egyetemen, az intézmény Alkalmazott Művészeti Intézetének professor emeritusa volt. 

Fekete György újraalapította a Magyar Iparművészet című folyóiratot, azt főszerkesztőként jegyezve. Alapító elnöke volt a magyar örökségeket megnevező bizottságnak. 2002-ben nagyszabású kiállításon adott számot belsőépítészeti életművéről a Vigadó Galériában. Művésztársaival folytatott beszélgetései, esszéi, versei, cikkei 18 kötetes könyvsorozatban jelentek meg.

Belsőépítészként tervezett múzeumi kiállítási installációkat, református templomok, iskolák, üdülőszállók, művelődési házak belső tereit, valamint külföldi magyar kiállításokat is. 2017 őszén 85+85 címmel famozaik-kollázs tárlatát láthatta a nagyközönség a Pesti Vigadóban. A születésnapi kiállításhoz kapcsolódóan jelent meg a Magyar Belsőépítészek sorozat 4. kötete, ami Fekete György gazdag pályáját mutatta be. Szintén 85. születésnapjára jelent meg Dvorszky Hedvig könyve Fekete György életútjáról és munkásságáról. 2019-ben az MMA Kiadónál válogatás jelent meg Fekete György: Hazafelé - Számadás a vándorútról címmel.

A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) egyesülethez 1995-ben csatlakozott, melynek 2010-ben ügyvezető elnöke lett, majd 2011 novemberétől a köztestületté vált intézmény első, majd újraválasztott elnöke lett. 2017-től az MMA tiszteletbeli elnöke volt. 

„Üzenem a földnek, fáknak, szeleknek, vizeknek, felhőknek, hegyeknek és völgyek ölének, hogy köszönöm nekik a természeti világ felfoghatatlan gazdagságú csodáit, inspirációik kitüntető érintéseit, s a bennük lüktető képi-tárgyi látomásokat. 

[…]

Üzenem az anyagoknak, szerszámoknak, mesterségek tanítóinak, hogy köszönöm kezeim képességeinek kiteljesítését, és a szellem embereinek, hogy a lét nagykérdései iránti figyelmemet felkeltették, éltették, és számon is kérték azokban a létfontosságú órákban, amikor tettekkel kellett bizonyítani a szándékaim tisztességét.„

[…]

„Végezetül üzenem […] igazi áldás volt egy történelmi időben élnünk, s együtt vállalni megtisztelő szerepet a művészet istenáldotta varázslatában.”

Fekete György

Hazafelé, Számadás a vándorútról 2018

Kapcsolódó írásaink

Elhunyt Fekete György, a nemzet művésze

ĀAz MMA mély fájdalommal gyászolja és saját halottjának tekinti az iparművészt - Orbán Viktor: Isten nyugosztalja a Magyar Művészeti Akadémia néhai elnökét

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom