Kultúra
Kastély, ahol két Ferenc, Schubert és Sacher dolgozott
A bécsi zeneszerző zongoraleckéket adott a zselízi kastélyban 1818 nyarán, míg a neves cukrász mesterlevelével a zsebében 1842-től egy éven át állt az Esterházyak szolgálatában
Zselízt 1274-ben említik először az oklevelek, és az Esterházy család Pál nógrádi kapitány révén 1636-ban jelent meg itt, hogy aztán évszázadokon keresztül a környék legnagyobb birtokosa legyen. A késő barokk stílusú nyári kastély építéséhez 1720-ban fogtak hozzá, egy 1789-es összeírás még csak kúriaként emlékezik meg róla, a jelenlegi négyszárnyas, belső udvaros és két jón oszlop tartotta bejárati rizalitos formáját a 19. század első felében nyerte el.
A kastély és a birtok fénykorát Esterházy János Károly (1775–1834) idején élte, amikor is a gróf úr feleségével, Festetics Rózával (1779–1854) nyaranta ide költözött. Hozták természetesen három gyermeküket, Máriát, Karolinát és Albertet is, és a Bécsben is otthonosan mozgó gróf még azt is el tudta érni, hogy a kor neves zeneszerzője, Franz Schubert (1797–1828) is ide kocsizzon 1818 nyarára. Feladata az volt, hogy zongorázni tanítsa a lányokat, ám a környezet, a kilovaglások, a séták a tizenkét hektáros, patakkal átszelt gyönyörű angolparkban komponálásra is késztették. Egyes vélemények szerint itt, Zselízen született a Divertissement à la hongroise és a Die schöne Müllerin című dalciklusa is.
A nagy szoknyabolond zeneszerző hódított is, a visszaemlékezések szerint Jozefa Pöckelhoffer belső komornánál ért el sikereket. Ezért aztán 1824-ben, második, immár súlyos betegen tett zselízi látogatásakor nem is a kastélyban, hanem
a mellette álló Baglyas-házban szállásolták el, ahol a gazdag helytörténeti múzeum mellett az emeleten egy szobát is berendeztek az emlékére. Tudjuk, nagy hatással volt rá az a parkban álló, nyolcszáz esztendős kocsányos tölgy is, amelynek 5,5 méteres átmérőjű odvában „manóházat” rendeztek be, és ahol tizenkét ember is elfért. Ezt a famatuzsálemet 1932-ben döntötte ki egy májusi vihar, de áll még az újra szépülő angolparkban abból a három tölgyből egy, amit János Károly gróf gyermekeinek születésekor ültetett el.
Arról viszont, hogy a másik jeles vendég, Franz Sacher (1816–1907) uram hogyan keveredett ide, annyit tudunk, hogy Metternich herceg konyháján töltötte inaséveit (itt találta ki híres tortáját is tizenhat évesen), majd a mesterlevelével
a zsebében az Esterházyak szolgálatába állt, és 1842-től egy esztendőt lakott Zselízen, ahol 1843 februárjában megszületett Eduard nevű fia, aki 1876-ban a bécsi Opera mellett megnyitotta híres szállodáját és cukrászdáját. Franz Sacher aztán Pozsonyban, később a Pesti Vigadó éttermének vezetőjeként folytatta a pályafutását, majd az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után költözött vissza Bécsbe.
A zselízi Esterházy-kastély utolsó főúri lakója Coudenhove Ernesztina grófnő volt, aki 1944-ben menekült el az orosz hadsereg elől. Jól is tette, mert az orosz katonák feldúlták, kirabolták a kastélyt, jórészt megsemmisítvén annak bútorzatát, festményeit, gazdag könyvtárát.
Ezután a maradvány államosítva lett, a járási és az adóhivatal munkatársainak adott otthont. Ezek helyére a hatvanas években az óvoda költözött, majd sokáig üresen állt a szebb napokat is látott épület. A tetőzet adta meg magát először, 1989-ben el is kellett bontani, ekkor három évig áztak a falak és a födémek, mire az új tetőre lett pénz és akarat. Tavalyi ottjártunkkor is munkálatok folytak, a tervek szerint a norvég alap pénzéből épülne itt könyvtár, zeneiskola és házasságkötő terem. A zeneterem viszont már funkcionál, s ha itt járunk, ballagjunk ki a temetőbe is, ahol a kápolnában tizenegy Esterházy várja a feltámadást.
