Kultúra

Száz éve halt meg Körösfői-Kriesch Aladár

Organikus összművészet az előző századfordulón: a festő életműve összefonódik a gödöllői művésztelep és a magyar szecesszió történetével

A magyar szecesszió és a gödöllői művésztelep meghatározó alkotója, Körösfői-Kriesch Aladár ma száz éve, 1920. június 16-án halt meg. Noha Nagybánya és a Nyolcak mellett az előző századforduló művészeti mozgalmai közt Gödöllő kissé háttérbe szorul, érdemes felidézni az emlékezetét.

Száz éve halt meg Körösfői-Kriesch Aladár
Budán született 1863-ban
Fotó: Wikipedia

Ha volt a magyar festészetnek fénykora, az előző századforduló, a nagyjából a millenniumtól az 1920–30-as évekig tartó szakasz minden bizonnyal az volt. Európai mércével mérve is hatalmas életművek jöttek ekkor létre, mind Nagybánya, mind a Nyolcak művészei maradandót alkottak. Mögöttük kissé háttérbe szorulnak a gödöl­lőiek, Körösfői-Kriesch Aladár halálának századik évfordulóján azonban érdemes felidézni e művésztelep történetét, amely akkor kezdődött, amikor a festő 1901-ben Gödöllőre költözött, és egy év múlva Nagy Sándorral művésztelepet alapított.

Ekkor már majdnem negyvenéves volt: 1863. október 29-én született Budán. A Mintarajziskolában Székely Bertalan és Lotz Károly volt a mestere, kortársaihoz hasonlóan ő is megjárta Münchent és Olaszországot: Firenzében, Velencében és Rómában is tanult, közben ellátták itthoni megbízásokkal, mások mellett Ferenc Józsefről is készített portrét. Nemsokára, 1896-ban ismét Olaszországba és Spanyolországba ment, majd a „kötelező kör”: a párizsi Ju­lian akadémia következett.
A kor levegőjében sok minden benne volt ekkor, a Párizsi iskola (École de Paris) művészeinek nem sokkal későbbi totális lázadása éppúgy, mint a tolsztojanizmus, a faluromantika vagy a középkor felé fordulás, igaz, a preraffaelita mozgalom egy-másfél generációval korábban indult, de ekkor még éreztette hatását.

Egyik legismertebb és legszebb freskója, A művészet forrása a budapesti Zeneakadémián látható
Egyik legismertebb és legszebb freskója, A művészet forrása a budapesti Zeneakadémián látható
Fotó: Zeneakadémia/Marjai Judit

Körösfői-Kriesch Aladár mindezeket a hatásokat magába szívta, de ahhoz, hogy kidolgozza a saját stílusát, el kellett vonulnia. Hazatért, Gödöllőre költözött, és Nagy Sándorral létrehozta a művésztelepet. Mindeközben eleget tett egy újabb hivatalos felkérésnek, megfestett két nagy freskót a Parlament vadásztermébe, A jó kormányos címmel gobelint állított ki az Iparművészeti Társulat tárlatán – ebből is látható, hogy társaival együtt valamiféle totális, műfajok feletti stíluseszményben gondolkoztak.

Gödöllőn már a telepítés évében létrejött a szövőműhely, a minták megrajzolásához pedig az alapítók elkezdték felgyűjteni a népi technikákat és motívumokat. Ez a törekvés: a népi elemek beemelése, transzformálása magas művészetté aztán ugyanúgy megjelenik Bartóknál, mint Vajda Lajosnál és Kornis Dezsőnél, sőt Lesznai Annánál. Körösfői-Kriesch nemcsak az anyaországban, de Erdélyben is járt, mindemellett pedig folytatta a festést, sőt a szobrászattal is megpróbálkozott.
A telep szellemiségének megfelelően belefolyt a – ma így mondanánk – belsőépítészeti tervezésbe is, a szobabelsők mellett tárgyakat is tervezett, szintén a nevéhez fűződik az 1904-es torinói világkiállítás magyar részlege. A falképei közül az Artportal.hu a fontosabbak közt említi a Színművészeti Akadémiára készítettet (Bánk bán), valamint a zebegényi Havas Boldogasszony-templomba (amely Kós Károly tervei alapján készült), a temesvári papneveldébe, az 1910-es bécsi vadászati kiállításra, a mexikói operaházba, a budapesti Zeneakadémiára (A művészet forrása) és a marosvásárhelyi kultúrpalotába tervezettet. Róth Miksával együtt üvegablakokat is készített a többi közt a marosvásárhelyi kultúrpalotának és a budapesti Egyetemi templomnak. Festőként sajátos, panteisztikus vásznairól a legismertebb, feldolgozta a magyar balladákat és a klasszikus mitológia jeleneteit is, ami tipikus szecessziós témaválasztás, csakúgy, mint ahogy ezen munkák dekoratív festészeti megoldásai is jellegzetesek ebben a korban.

Szakírói tevékenysége is jelentős: a magyar iparművészetről, népművészetről, John Ruskinról, Charles William Morrisról is értekezett, utóbbi művészetének egy egész kötetet szentelt. Az első világháborúban Mednyánszkyhoz hasonlóan hadifestőként dolgozott.

Körösfői-Kriesch Aladár életműve, ahogy mindebből kitűnik, elválaszthatatlan Gödöllőtől, a művésztelepet azonban nem egyedül ő tette naggyá. A kolóniát a szövőiskola tartotta el, amelyet a Párizsból érkező Leo Belmonte, Boér Lenke, Frey Rózsa és Frey Vilma üzemeltetett. Itt dolgozott Juhász Árpád és Zichy István, Nagy Sándor feleségével, Kriesch Laurával, Frecskay Endre, Moiret Ödön, Mihály Rezső, Charles de Fontenay, Sidló Ferenc, Vas Béla, Raáb Ervin, Remsey Jenő és Rózsaffy Dezső is.

Érdekes ugyanakkor, hogy csoportként csak egyszer mutatkoztak be, 1909-ben a Nemzeti Szalonban. Az első világháborút nem élte túl a közösség, a kísérlet az organikus összművészet megteremtésére hamarosan félbeszakadt.

Kapcsolódó írásaink

Az ismeretlen Gyarmathy Tihamér

ĀA szín és az ornamentika lehetőségeit úgy használta ki, olyan új-esztétikus festészeti nyelvet teremtett, amely hosszú ideig nem került méltó helyére a magyar képzőművészetben – A modernek, így Kandinszkij, Klee és Mondrian volt rá hatással