Kultúra

A hányattatott sorsú várról, Nagykövesdről

Évszázados családi pereskedések miatt a Bodrog-köz egyetlen erődítményéből mára alig maradt valami

Bodrogköz egyetlen vára, Nagykövesd köveit az idők során a helybéliek elhordták: kastély, templom, lakóház épült belőle. Egy letűnt kor emlékét már csak délnyugati bástyája őrzi mementóként.

A hányattatott sorsú várról, Nagykövesdről
„Vár állott, most kőhalom”: a nagykövesdi rom Kölcsey sorait juttatja eszünkbe
Fotó: A szerző felvétele

Ha a Bodrogközben járunk, semmiképp se hagyjuk ki a térség egyetlen várát, Nagykövesdet, amely jelen állapotában úgy néz ki, mint egy nagy, odvas fog. Mégpedig zápfog, mert az 1323-ban már oklevélben említett vár legjobb állapotban megmaradt délnyugati bástyája, tornya leginkább arra hasonlít.

A falakban még ott vannak az ablakok nyílásai, a hajdani emeleteket jelző gerendahelyek – mert ahogy rakták egymásra a torony köveit, a megfelelő magasságnál beépítették a falba a födém erős gerendáit is, amelyekre a pallók kerültek – és a meglehetősen szűkös várudvaron egy ciszterna nyoma, amit már Vályi András is kövekkel félig betemetettnek ismer az 1700-as évek végén megjelent országleíró munkájában. Ennyi maradt hát Nagykövesdből!

Pedig az előbbi könyv nyomtatása előtt százhúsz esztendővel még használatban volt a falu fölé magasodó sziklára épült, háromszög alakú magánvár, amelynek hosszú története leginkább a tulajdonos Soós és a Szerdahelyi família veszekedéséből állt. A Sátoraljaújhelytől tizenhat kilométerre lévő Nagykövesdet Rátold nembeli Mátyás birtokaként említi egy 1283-as keltezésű oklevél, ám aztán a birtokot 1288-ban a Baksa nembeli Soósok szerezték meg, osztozva a Szerdahelyiekkel. Közös lónak pedig túros a háta – tartja az igaz mondás, a vár pedig ezt természetesen alaposan megsínylette.

A két család közt csak egyszer-egyszer, néhány esztendőre volt béke, például 1353-ban, amikor közösen építették újjá az akkorra már alaposan leromlott erődítést. Aztán valamin megint csak összevesztek, és folytatódtak a végeláthatatlan perek egészen 1449-ig, amikor Hunyadi János kormányzóként elvette a várat a perek miatt Nagykövesdet elhanyagoló Szerdahelyiektől, és a Soósoknak adta. Megtehette ezt, hiszen jogosítványai közé tartozott a birtokok adományozása, csakhogy a Soósok is belerokkantak a perekbe, így aztán Nagykövesd érett, de romlott gyümölcsként hullott Jan Giskra huszitáinak az ölébe. A Husz János tanait zászlójukra tűző, de ekkor már jobbára csak rablással és fosztogatással foglalkozó husziták a királyi hatalom meggyengülését kihasználva nyertek teret a Felvidéken. (Hogy aztán később majd Mátyás hol fegyverrel, hol pénzzel és rábeszéléssel változtasson ezen a helyzeten, és nem mellesleg eme tapasztalt katonákkal megalapozza későbbi híres, fekete seregét is.)

A perek és az évszázadok folyamán aztán az is megesett, hogy sem a Soósok, sem a Szerdahelyiek nem rendelkeztek a birtok felett: Nagykövesd volt a Pálócziaké és a Perényieké is, akik 1504-ben kaparintották meg. Aztán jött Mohács, az ország három részre szakadt, Nagykövesdet pedig elfoglalta az 1556-ban a néhai I. János király pártján álló Németi Ferenc tokaji várkapitány. Németi mintegy tíz esztendeig erősítette, védte a tokaji, illetve a környékbeli, általa elfoglalt kisebb várakat, Nagykövesdet azonban nem tudta megtartani, mert 1558-ban Telekessy Imre felső-magyarországi főkapitány, II. Ferdinánd híve visszafoglalta.

A század végén aztán a Soósok is visszatérhettek, és mintegy hetven esztendeig birtokukban is maradt a vár, azonban Soós György csatlakozott a báró Wesselényi Ferenc által vezetett összeesküvőkhöz, majd a nádor halála utáni lebukás és retorzió őt is elérte. Az évszázados pereskedés tárgyát, Nagykövesd várát Cobb generális végül egyszerűen felrobbantatta 1672-ben, mások szerint 1673-ban.

Soós György özvegye ugyan később a birtokot visszakapta, de az idő elsodorta innen őket és a Szerdahelyieket is. A várból pedig a helybéliek elkezdték elhordani a köveket: így épült meg az államosítás után 2002-ig általános iskolaként üzemelő Szirmay-Fischer kastély is. Csak le kellett gurítani, csúsztatni a köveket a domboldalon, és máris be lehetett építeni a kastély falaiba. De ott vannak Nagykövesd várának darabjai a közeli, szép kiállású katolikus templom falaiban, valamint a környékbeli házakban is. A csaknem nyolcszáz lakosú színmagyar falu utcáiban jócskán találunk ilyen „vármaradványokat”.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom